HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Park a falu határában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Tanár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 217
ϟ Reagok : 87
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.


TémanyitásTárgy: Park a falu határában   Vas. Ápr. 29, 2012 8:51 am

***


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Vas. Szept. 02, 2012 7:43 am


Pansy and Blaise.


Gondterhelt arccal lépkedtem Roxmorts utcáin, nem néztem senkire csak a földet és a lábaimat néztem. Napok óta nem vagyok magamnál, mióta Astoria elmondta, hogy terhes, és valószínűleg tőlem. Sőt biztos tőlem, mert nem védekezett! Pedig azt mondta, hogy igen, hogy megtette.. miért hazudott a szemembe? Ez nem játék, nem vicc, nem akarok ideje korán apa lenni, és feleségül venni azt akit nem szeretek! Amióta megtudtam ami pár napja volt, nem igazán beszéltem senkivel, kerültem Dracot és Pansyt, nem akarom, hogy megtudják, hogy elítéljenek, sőt nem akarom, hogy akárki tudjon róla, mert ezt nem tudhatja senki..
Remegő kézzel rángattam elő a cigit a zsebemből, napok óta idegroncs vagyok, és tényleg szinte senkihez nem szólok. Alig eszek, és négyszer hánytam az elmúlt három napban, pedig nem is én vagyok terhes. Nem is voltam lánnyal azóta, még csak beszélgetés szinten se, lesokkolt a tudat, hogy valakiben növekszik az én gyerekem, anélkül, hogy akartam volna. Vagy ő akarta volna.
Meggyújtottam a cigarettám végét, és idegesen beleszívtam, és a falu széle felé vettem az irányt. Most egyedül akarok lenni, és ilyenkor nem hiszem, hogy a parkban sokan lennének. A roxmortsiak amúgy sem sűrűn járnak a parkba, csak nyáron, de ilyenkor alig látni a falusiakat ott, pedig szép a park, de ilyenkor kiürül, csak páran lézengenek ott, és ez a nagy szerencsém!
A füstöt gyorsan kifújtam, és még élvezni sem tudtam a cigi kissé mentolos ízét, nem izlett, most egyáltalán nem ízlett a cigaretta íze, nem kívántam, de mégis újra beleszívtam. Kívülről talán úgy nézhettem ki, mint egy inferius. Egyik lábam raktam a másik elé, mereven bámultam a földet, néha felnéztem, hogy neki ne menjek valaminek, aztán újra lenéztem a földre, és tovább siettem. Az arcom sápadt, a szemeim alatt karikák, és a kezem folyamatosan remeg.
Ez miért történik velem? Mindig jófiú vagyok, és védekezek, eddig sosem volt, hogy nem védekeztem, vagy ha igen, mindig meggyőződtem róla, hogy a lány szedi a fogamzásgátló bájitalt, vagy ha véletlen őse és én se szedtük be, akkor összedobjak, vagy Dracoval összedobassak egy esemény utáni bájitalt, ami ugyan sokkal rosszabb ízű, mint a fogamzásgátló, de legalább megakadályozza a dolgot! De nem máguskirálynőnek hazudni kellett, azt kellett mondania, hogy szedi a bájitalt, én pedig tök nyugodtan, és kielégülten mentem, mentolos cukrot rágva, erre nem rég odajön és közli.. Hát persze, ezt így kell csinálni! Astoria igazán jó úton halad, hogy kapjak egy szívinfarktust!
Lassan de biztosan, vagy nem annyira biztosan a remegő kezem miatt sikerült elszívnom a cigarettám, aztán újat húztam elő, és azt is meggyújtottam. Már egyáltalán nem kívántam a cigit, nem akartam már szívni, de muszáj volt.
Lassan de biztosan odaértem a parkhoz. Idegesen körbenéztem, de csak két szerelmespár lézengett, én pedig igyekeztem tőlük távol kerülni. Átvágtam a virágágyások között, a murva csikorgott a lábam alatt, minél messzebb kerültem a pártól, annál közelebb értem a mágikus szökőkúthoz, amin négy mágus lövi ki a varázspálcájából a vizet. Mire odaértem a szökőkúthoz, már hányingerem volt, így gyorsan eldobtam a cigit eltapostam, a kezemet pedig émelygő gyomromra szorítottam. Mélyeket lélegezve leültem a szökőkút szélére, és a térdemen támaszkodva, egyenletesen próbáltam venni a levegőt, hogy leküzdjem a hányingert, de az nem akart elmúlni. Éreztem, hogy nem leszek jobban, és már jön föl a reggelim, ami egy darab piritós volt, és igazam is volt. Hányni kezdtem. Eleinte öklendeztem, de aztán már jött is kifelé. Meggörnyedve, jött ki belőlem minden, én pedig undorodva arrébb ültem, és gyorsan összerágtam a mentolos cukorkát. Nem igazán voltam jobban, sőt ugyan olyan ramatyul voltam, mint eddig, de legalább nem haltam meg!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Hétf. Szept. 03, 2012 9:40 am



Pansy & Blaise

Nem tudtam hinni a fülemnek. Azon gondolkoztam minden egyes pillanatban, hogy nekem ezt miért kellett megtudnom. Vagy ha már megtudtam, miért nem a másik féltől. Észrevettem, hogy kerül. Azt azonban nem tudtam eldönteni, hogy a legutóbb történtek miatt, vagy amúgy is valami baja van. Hát, most megtudtam az igazságot, hogy nincsen minden rendben. Ma is láttam a folyosókon, de nem mentem oda. Ez nem egy olyan téma, amit több diák előtt kéne leveszekednünk. Megbeszélnünk. Á. Magunkat ismerve, leveszekednünk. A délután folyamán aztán keresésbe kezdtem. Nem adtam fel, mindenképp beszélni akartam az illető személlyel, több okból kifolyólag is. Nem tudom, mennyire lehet lelkileg taccs, de igazából most annyira nem is érdekelt. Nekem is rendbe kell tenni a dolgokat a fejembe. Aztán már szinte sötét volt, mire kikeveredtem az iskolából. Ha ott nem, hát majd kint lesz. Nem akartam azonban végigbaktatni az egész birtokon, így kicsit éltem a hatalmammal -, mikor nem szoktam? - és egy kisebb alsóévest elkaptam.
- Hé, te! Tilos ilyenkor kint járni, azt akarod, hogy jelentselek? Vagy megleckéztesselek én magam? - gonoszkás mosolyt villantottam a fiatal fiúra, láttam az arcán azt az ijedtséget. Hát igen, elsőben még nekem is voltak fenntartásaim a prefektusokkal, na de nem ennyire. Biztos vagyok benne, hogy ez a gyerek nem mardekáros. - Na jó, egyezzünk meg. Nem szólok senkinek, ha elmondasz nekem egy dolgot, és utána rögtön bemész. - köhögtem kettőt, majd összefontam a karomat magam előtt. A félénk bólintásra ismét elmosolyodtam, és a szemébe néztem. - Láttad erre Zambinit? - tettem fel az egyszerű kérdést, majd abba az irányba néztem, amerre mutatott. Tehát kiment a faluba. Okos. Nem tudom, mennyi idő lett volna, mire oda rendesen lejutok, plusz, lehet nem is kerestem volna arra. Kinek jutna eszébe? - Na, most tűnés! - futva indult el a kastél irányába, én pedig sarkon fordultam, és elindultam abba az irányba, amerre mutatott. Tudtam, hogy arra valamerre van egy titkos átjáró, úgyhogy nagyjából tíz perc múlva már a falu utcáit róttam, kerestem Zambinit, még mindig. Már egész fél órája kódoroghattam, mikor elértem a falu határában lévő parkhoz. Szinte mindenhol kerestem, így miért is ne alapon már ide is benéztem. Hatalmas szerencsém volt. Merthogy ott ült, és pont azt a pillanatot kaptam el, hogy... hogy visszajött a vacsija. Nagyon jó. Ennyire kiborult volna? Lehet, nem kéne nekiesnem, inkább csak óvatosan megközelíteni a dolgot. Hm, hát majd lesz, ami lesz. Figyeltem, ahogy arrébb ül, majd előjöttem eddigi rejtekhelyemről, és leültem mellé. Nem vehette észre, hogy jövök, mivel hátulról érkeztem, és csendesen. Leültem mellé, majd fejemet a karjának döntöttem.
- Élsz még, vagy hívjam a Szent Mungósokat? - persze, ennél lehettem volna kedvesebb is, szokták volt mondani, de magamhoz képest így is kisangyalnak számítok ezzel a hozzászólásommal. Elhúzódtam tőle, és végigmértem. Nem mondom, hogy kifejezetten jól festett volna. Inkább mint egy zombi. Éreztem rajta a cigi szagot. Remek, mert azt hiszi, attól jobb lesz? Nem tudom. Mindenesetre, tudtam, hogy hol tartja a dobozkát -, nem nehéz rájönni, hogy a zsebében rejtegeti a dobozt. Lassan odacsúsztattam a kezem, és kihúztam azt onnan, majd kivettem belőle egy szál cigit, a számba vettem, és meggyújtottam.
- Mikor történt? - néztem rá meglehetősen komolyan. Tudni akartam, hogy mikor volt az az alkalom, össze akartam vetni a dátumokat. Mert ez biztosan nem sokkal a találkozásunk előtt, vagy után volt. Ez pedig így elég érdekesen veszi ki magát, főleg, hogy arról is ki akarom faggatni. Mi volt az?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Kedd Szept. 04, 2012 5:36 am


Pansy and Blaise.


Magam elé meredve ültem a szökőkút márvány peremén, mögöttem pedig a szökőkút csobogott boldogan. Vagyis éppenséggel nem boldogan, mert egy tárgy nem tud boldog lenni, de nekem a hangja boldog volt. Ahogy vidám volt a szellő érintése a fákon, vidám volt a murva kanyara, éppenséggel rajtam kívül minden vidám volt. Jelen pillanatban azt éreztem, hogy vége, itt a világ vége, minden összedől, és soha nem fordul jóra. Az a két szó, hogy terhes vagyok, bennem egy világot összedöntött. Mármint akarok gyereket, sőt gyerekeket, de nem most! Majd ha elvégeztem a Mungóban, akkor jöhet száz is, de most nem vagyok rá készen. Az életemben mindig voltak kitűzve célok, például, hogy orvos leszek, hogy megtanulok legalább öt idegen nyelven, amiből az egyik valami olyan nyelv aminek sosem fogom hasznát venni, hogy egyszer a Szombati Boszorkány címlapján lehessek, hogy a dr. Zambinihez hozzá tegyék, hogy bájitalok mestere, hogy legyen egy szőlő birtokom, és egyéb hasonló célok, amik persze nem megvalósíthatatlanok ha van egy gyerekem, mert gyerekem mindenképpen lesz, de ha most születik egy gyerekem nem tudom, hogy mikor valósíthatom meg az álmaimat.
Lehajtott fejjel bámultam a kavicsokat, és gyorsan összerágtam még egy mentolos cukrot, mert ezt mindenképpen rágni kell! A mentolos cukrot nem szeretem annyira, ezért nem szopogatom, hanem gyorsan összerágom és lenyelem. Persze ehhez az is kell, hogy a cukor ne legyen olyan kemény mint a kő, hanem összerágható. A mentolos rágó pedig szóba sem jöhet, mert azt utálom! Életemben összesen hatszor ettem, és soha nem ízlett, igazából mindig fájt tőle a hasam, és inni sem lehet rá, mert mindent hidegnek és mentolosnak érzel. Ezért jó a cukor.
Magamba roskadva, behúzott nyakkal, térdre támasztott fejjel gondolkoztam a cukrokon és a rágókon, mikor hirtelen valaki leült mellém. Kissé összerándultam az ijedségtől, észre sem vettem, hogy van itt valaki, és ugyan nem szoktam megijedni az emberektől, de a jelen állapotomban ez nem is meglepő. Oldalra néztem és egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy Pansy bújt hozzám és nem Astoria vagy valamelyik másik csaj a suliból. Kicsit engedtem is a merev tartásom, hogy kényelmesen a karomnak tudjon dőlni, és a kezem a derekára csúsztatva közelebb húztam magamhoz.
-Nem, nem kellenek a Mungósok, de mondjuk megölelhetnél!- Mosolyodtam el halványan, a fejemet pedig az övének támasztottam. Mint valami szerelmespár, de Pansy és én mint szerelmespár? Nem igazán elképzelhető, de a bakancs listámra azért beírhatom nem? Kicsit fura: mi az amit halálod előtt meg akarsz tenni? Szerelmes pár akarok lenni Pansy Parkinsonnal. Ez azért sok lenne, de be kell vallanom, hogy jól esik a társasága, mert ő most is megkeresett, pedig nem tudhatta, hogy itt vagyok, de még is vette a fáradságot és megtalált. Mondjuk nem tudom, hogy jó-e ez nekem.. Még arról a puszikáról is kéne beszélnünk.. Összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Mikor Pansy arrább húzódott elengedtem a derekát, és nem fogtam vissza, sőt a kezére sem csaptam rá, mikor benyúlt a zsebembe, de normális esetben általában ilyenkor megejtek legalább egy perverz megjegyzést. Hát igen, ez nem normális eset!
Mikor visszanyomta a zsebembe a cigis dobozt, én előhúztam és megint a számba vettem egyet. Ez már több, mint káros! Én csak szex után cigizek, ilyenkor nem.. Már előre látom, hogy ettől a száltól is hányni fogok, de muszáj szívnom! Most egyszerűen kell!
Meggyújtottam, és magam elé meredve beleszívtam. Természetesen hallottam a mellettem ülő kérdését, de nem kívántam válaszolni rá. Csak néztem előre, néztem a homályba vesző párocskát, akik tőlünk mesze csókolóztak egymásba gabalyodva. Percekig csak nézelődtem, és csöndben ültem, aztán mégis megszólaltam egy nagyon fájdalmas sóhaj kíséretében.
-Felcsináltam…- Nyögtem keservesen. -Annyira hirtelen jött, hogy elfelejtettem védekezni..- Nyeltem egy nagyot, aztán Pansyra néztem fájdalmas szemekkel.
-Azt mondta, hogy szedi a bájitalt! Azt mondta egyet sem hagyott ki!- Kezdtem egyre indulatosabb lenni.
-A szemembe hazudott! A szemembe hazudott, pedig ez a legfontosabb dolog! Gyerek egyenlő a házassággal!- Egyre hangosabban beszéltem, aztán hirtelen elnémultam, és újabb slukkot szívtam.
-Soha nem házasodnék vele, mert nem a szerelmem, én… szép, szinte a legszebb, de ennyi megtörtént, már nem vonzódom úgy hozzá!- Suttogtam, de biztos voltam benne, hogy Ő hallotta. Szívtam még egyet, és még egyet a cigiből, aztán mikor már elégett, ledobtam és eltapostam, aztán a kezemet a hasamra nyomtam.
-Hányni fogok..- Jelentettem ki unottan, és gyorsan arrébb csusszantam, oda ahova előtte is kidobtam a taccsot, és öklendezni kezdtem, aztán, mint várható volt, kijött belőlem a maradék kaja. Remek, egy nap mennyit hányhatok anélkül, hogy kiszáradnék?








Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Kedd Szept. 04, 2012 9:03 am



Pansy & Blaise

Nem így terveztem el a délutánomat. Bár már megszokhattam volna, ha Zambiniről van szó, sose úgy sikerülnek a dolgok, ahogy eltervezem. Ha épp csak beszámolni akarok neki, összeveszünk, most, hogy számon akarom kérni, képtelen vagyok rá. Látom rajta, hogy szenved, hogy rossz neki, hogy nem bírja. Én se bírnám, bár tény, hogy nem ő az, aki terhes, és mégis hányt. Nem tudom hova beilleszteni. Neki dőltem, kedves voltam, mármint magamhoz képest. De ahogy észrevettem, ő sem teljesen önmaga, sokkal inkább egy árnyék, amit itt hagyott maga után, aki csak vetődik az árral, aki nem tudja mitévő legyen. Elég elrettentő volt így látni. Nem válaszoltam az ölelgetésre semmit, pedig legszívesebben tettem volna rá megjegyzést, de inkább csendesen ültem tovább mellette, végül kissé átkaroltam, odabújtam, és hagytam, hogy ő is odahajoljon. Kivételes alkalom, ugyanis nem vagyok az a kifejezetten bújós típus. De most krízis helyzet van a magaslaton, így hát.. hát igen. Mikor elhúzódtam tőle, nem tartott sokáig előhúzni a cigit a zsebéből, majd rágyújtani, és lassan, de annál biztosabban elszívni. Nem szeretem elsietni a dohányzást, ha már csinálom, elvégre nem is olyan régen még kifejezetten elleneztem, csak végül rájöttem, hogy nem is olyan rossz dolog az. Ideglevezetésnek legalább is tökéletes.
Vártam. Arra vártam, hogy válaszoljon a kérdésemre, türelmes voltam. De ez nem történt meg. Csak rágyújtott, és csendben ült tovább, bambulva a sötétségben. Én pedig ültem mellette, és nem kezdtem el szokásomhoz híven hisztizni az igazam miatt, meg hogy tudni akarom. Csak tudnám mi a franc ütött belém, hogy ennyire visszafogom magam. Aztán egyszer csak megszólalt. Nem azt mondta, amit vártam, de ennek ellenére végighallgattam csendben.
- Nem a szerelmed? Blaise, az ember nem csinál fel csak úgy akárkit, véletlenül sem. Különben is, miért bízol meg Astoriában, amikor tudod, hogy ilyen téren megbízhatatlan? Hidd el, nem csattanok ki az örömtől, hogy nektek most össze kéne házasodni.. mármint, ha kiderül. - szólaltam meg először kicsit hosszabban, majd a kijelentésére, figyeltem, ahogy elmegy, és kijön belőle a napi bevitt étel maradéka. Ez nem mehet így tovább. Megvártam, amíg visszajön, majd ismét odabújtam hozzá.
- Egy. Nincs több cigi. - ezzel a lendülettel ismét a zsebébe nyúltam, kivettem onnan a dobozt, és eltettem a saját zsebembe. Ott biztonságban lesz. - Kettő. Blaise, most már nem tudsz mit tenni, ha nem akar elvetélni! Meg vagy lőve, meg van kötve a kezed, nem csinálhatsz, amit szeretnél, mert nem benned növekszik az a csöppség. Egy ember. Kegyetlen vagyok néha, de én is képtelen lennék megválni attól, ami bennem növekszik, alakul, érted? De beszélj Astoriával mindenképpen! - próbáltam egy kis lelket önteni belé, hátha így jobban bírja a történtek súlyát. Aztán néhány perccel később ismét megkérdeztem.
- Mikor történt? Miért történt? - ez a két kérdés foglalkoztatott főként, de súgva mégis kiszaladt a számon az a legutóbbi dolog. - És köztünk a múltkor mi történt? - megint elhúzódtam tőle, szemeimmel tekintetét kerestem, és nem engedtem azokat. Jobb kezemmel elkaptam az ő bal kezét, és rászorítottam. El kell mondania.

Hát ez most jó béna lett, bocsánat Sad


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Szer. Szept. 05, 2012 5:26 am


Pansy and Blaise.


Kedves volt Pansytól, hogy nem kezdett el üvöltözni, gúnyolódni, hanem csendben és kedvesen csak nekem döntötte a fejét. Jól esett a társasága, és az, hogy törődik velem. Bár szerintem sosem mondaná, hogy törődöm veled!, de én tudom, hogy érdekli őt mi van velem, hiszen barátok vagyunk. Engem is érdekel, hogy mi van vele, bár őt nem kell kérdezni, se keresni, mert jön és magától mondja, még akkor is ha ez engem egyáltalán nem érdekel. De most csendes volt. Magához képest szokatlanul szótlan. Máskor örültem volna neki, ha ilyen csendben tud mellettem ülni, de most nem esett jól. Azt kívántam, hogy bárcsak beszélne valamiről. Mindegy, hogy miről, jelen pillanatban annak is örültem volna, ha arról beszél, hogy miből van varrva Draco zoknija, csak ne lenne ilyen csendben. Legalább terelné el a gondolataimat erről az egész kínos helyzetről! Persze ilyenkor ő sem önmaga, neki is csendben kell ülnie…
A gondolataim mindig vissza eveztek a terhességhez, hiába erőltettem magamat, hogy a kavicsokat számoljam a sötétben, vagy, hogy felsoroljam magamban az összes bájitalt betűrendbe, nem ment. Ha elakadtam, mindig bekúszott a sötét gondolat az agyamba, onnantól kezdve meg csak arra tudtam gondolni.
Miért büntet Merlin? Mit tettem? Mindig rendszeresen járok vizsgálatokra, hogy nem vagyok-e nemi beteg, védekezek, vagy gondoskodom róla, hogy védekezzen a másik fél, nem értem mi rosszat tettem. Ez nem lehet az én hibám! Én nem hazudtam! Bevallottam, hogy egy retardált vagyok, mert nem védekeztem, de direkt megkérdeztem, hogy ugye szeded? Azt mondta igen..
Szomorkásan sóhajtottam, aztán éreztem, hogy Pansy átkarol és odafészkeli magát hozzám. Muszáj volt elmosolyodnom, mert annyira jól esett ez tőle. Ha lenne egy fényképezőm biztos lefényképezném magunkat, és később ezzel zsarolnám. Pansy és a csöpögés? Ugyan! De ez még is romantikusnak számított. Vagy nem? Nekem meghitt volt, de ekkor újra bekúszott az agyamba a terhesség gondolata, és az, hogy van egy gyerekem. Minden más lenne ha Pansyval lenne közös, vagyis semmi sem lenne más, de.. Miért gondolok én arra, hogy Pansytól akarok gyereket? Én nem akarok senkitől még gyereket! Vagy de? Nem! Csak meghülyültem a sok hányástól és gondolkodástól…
A nadrágomat piszkáltam miközben őt hallgattam. „Az ember nem csinál fel csak úgy akárkit” Mintha én akartam volna! Persze rögtön felment bennem a pumpa, idegesen arrébb rúgtam egy marék követ, és morcosan felé fordultam.
-Szerinted direkt volt? Szerinted úgy keltem fel aznap, hogy én vagyok a nagy kan és csinálok magamnak egy gyereket? Mert ha ezt hiszed, ki kell, hogy ábrándítsalak! Azért ennyire én sem vagyok hülye! Idén RAVASZ, azt hiszed elcseszném a lehetőségeimet ezzel? Magamtól?- Eredetileg üvölteni akartam, kiadni minden dühömet, mindent levezetni rajta, de nem ment. Vagyis ment volna, de nem érdemelte volna meg a dolgot. Nekem pedig már amiatt is lehetett volna büntudatom, hogy megbántottam. Mondjuk mióta érdekel, hogy megbántottam Pansy Parkinsont? Magam is meglepődtem azon, hogy milyen csendes voltam. A hangom tele volt aggodalommal, és félelemmel. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most velem, Astoriával a közös gyerekünkkel…
-Nem dugtam vele az előtt, honnan tudjam, hogy hazudik? Én ebben sosem hazudok!! Nem védekeztem? Oké balf*asz voltam, ez van még lehetett volna javítani rajta, alkalom utáni bájitallal! Összedobtam volna, vagy megkértem volna Dracot! Ez nem játék! Ezt még én is tudom, hogy nem játék!- Minden akaratom ellenére, üvöltözni kezdtem vele, most minden kijött. Nem akartam, nem terveztem, hogy üvöltök vele, de rosszkor volt rossz helyen, és az, hogy ő is azt mondja én vagyok a hibás kiakasztott, ezért haragudtam rá. Miután csendbe maradtam, még vízhangzott kicsit a park, és láttam a sötétben, hogy a boldog párocska meglepetten fordul felénk, aztán inkább eliszkol.
-Miért nem csattansz ki az örömtől? Hmm? Megszabadultál Astoriától, meg tőlem szabad az út Dracoig! Csak a tiéd, nem kell félned, hogy valaki elveszi tőled, hogy én többet beszélek majd vele, vagy esetleg Astoriát döngeti éjjelente, mert nekünk van ez a problémánnk!- Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, nem is halkan. Egész hangosan, pedig én nem akartam! Nem akartam megbántani, mert fontos nekem, de félek. Félek a jövőmtől, és nem tudom mi legyen. A legjobb megoldás? Hát biztos nem az, hogy valaki olyannal üvöltözz aki a legjobb barátod, és érzel iránta valamit!
-Nem tudom mi legyen! Érted? Fel tudod fogni? - A végére már sikerült elcsendesednem, nem üvöltöztem, csak tehetetlenül suttogtam. Persze, hogy tudom, hogy egy gyerek, hogy az én gyerekem, de én nem akarom összekötni az életem vele. Astoriával! Nem a szerelmem, nem a barátnőm, nem a feleségem, ő nekem senkim. Csak egy lány akivel egyszer lefeküdtem, és ennek is mi volt a következménye? Terhes! Mit fognak rólam gondolni az emberek? Ha nem házasodom össze Astoriával, akkor is lesz egy gyerekem, és mit szól majd hozzá a leendő feleségem? Mit szól majd a gyerekhez, aki minden héten lesz nálunk?
Megráztam a fejemet, és szomorúan fordultam Pansy felé.
-Mikor? Nem sokkal azelőtt mielőtt veled eltévedtem.. Két, vagy három nappal azelőtt volt..- Sóhajtottam türelmetlenül, és az ajkamba haraptam. -Ez milyen kérdés, hogy miért történt? Azért mert ha két ember vonzódik egymáshoz, akkor előbb utóbb egymásnak esnek, de ez csak testi vonzalom, semmi érzelmi! Részeg voltam, ő meg feküdt abban a hülye pizsamában ami teljesen átlátszott, én rámásztam, ő meg nem ellenkezett!- Támasztottam meg a könyököm a térdeimen, a fejemet pedig a tenyerembe temettem.
-Én… én nem tudom, hogy mi legyen!- A hangom keserves volt, semmi hasonlóság az eredeti önmagamhoz. Az újabb kérdésére megint nem válaszoltam rögtön, de felültem és felé fordultam. Előhúztam a zsebemből egy cukrot és gyorsan összerágtam.
-Figyu Pansy… én.. én hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudom miért tettem, de, hogy mi történt. Azt nem tudom igazán. Felszínre tört egy két érzésem, Pansy én… nagyon… kedvellek téged.. és.. Felejtsd el!- Fordultam el idegesen és legyintettem is. A cukrot gyorsan összerágtam, és nem mertem ránézni. Nem kellett volna ezt mondanom neki, ezt sosem kellett volna megtudni, én barom meg még el is mondtam!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Szer. Szept. 05, 2012 9:50 am



Pansy & Blaise

Miért vagyok ennyire megveszettül kedves? Mardekáros vagyok, az isten szerelmére. Mindig emelt fővel járok, nem érdekelnek mások, de úgy tűnik a barátaim mégis kivételt élveznek. Bár meg kell hagyni, nincs túl sok barátom. Crak és Monstro sokkal inkább irritálók, és csikák számomra, mint éppenséggel barátok. Astoria megint más tészta, vele valahogy mindig kerülgetjük egymást, keresztbe teszünk egymásnak, adott esetben azonban mégis segítségre találunk egymásnál. Mondjuk nála nem úgy reagáltam a terhességre, mint most. Ő tehetett róla, mert mindig elfelejti beszedni azt a nyomorult bájitalt. Én se szedem, de én nem fekszem le a fél sulival. Így nekem nincs ilyen problémám. Azonban mégis bennem van, ha olyan lennék, szedném. Nem estem fejre, nem akarok tizenhét évesen anya lenni. Sőt, tizennyolc évesen sem, ha már itt tartunk, akkor inkább már megvárom, hogy húszon éves legyek. Köszönöm a kérdést.
Amint repültek a kövek, tudtam, hogy nem lesz jó vége. Tudtam, ha nekem esik, visszatámadok, mert képtelen leszek visszafogni magam, engem is elkapnak az indulatok. Igazából imádok vele veszekedni. Mert van lendülete, nem ijed meg tőlem, és számomra sem válik hátborzongatóvá a helyzet. És utólag vicces is. A legutóbbin is csak röhögni vagyok képes, egyébként pedig jó emlék. Egy nap. Igaz, akkor egy ablakon is kilöktem volna, na dehát egy ilyen hülyeségen összeveszni.. mint az ötévesek, olyanok vagyunk körülbelül.
- Félreértesz. - jelentettem ki a szinte már hisztis hangot hallva. - Nem mondtam, hogy elakarod cseszni az életed! Ezt nem is feltételeztem. - persze, az ember ilyenkor összehord hülyeségeket, na de mégis, lehet, nem így kellett volna megmondani, amit szeretett volna. Bár lehet én sem jól közelítettem. Na de. És ez a legfontosabb. Nem hiszem el, hogy Zambini ennyire a föld alá ásta magát egy ilyen tény miatt. Mármint... Blaise Zambiniről van szó, az istenért is.
- Sose bízz meg egy nőben. Kalóztörvény, szerintem a pasi kódexben is benne van valahol. Ha nincs rá bizonyítékod, akkor ezt buktad. - jelentettem ki minél sem egyszerűbben. Ezt még én is tudom, hogy egy lányban, főleg, ha olyan típusú lány, mint a jelenleg említett, nem lehet megbízni, hacsak nincs rá ékes bizonyítékod, hogy bevette az adott italt. Csak tudnám, hogy miért csinálta ezt. Miért kellett neki ez, amikor tudta, mivel járhat.. nem értem a logikáját. Vagy dobott volna össze magának valamit, szólt volna, mielőtt baj lett belőle.
- Oké, hogy szabad utat akarok Draco-ig, de nem úgy, hogy kiiktatom a barátaimat, és főleg nem ilyen módon! - emeltem meg msot már én is hangomat, hiszen kezdett felhúzni azzal, amit össze-vissza hadovál itt. Megszabadulok? Oké, aranyutat kapok, való igaz, de nem úgy akarom, hogy közben mások ilyenek miatt szenvednek. Félreértés ne essék, imádok másokat kiiktatni, és félretenni, de a saját módszereimmel, és nem pedig teherbeejtéssel.
- Zambini, attól, mert rajtam vezeted le, még nem lesz jobb! - kissé talán élesebben szóltam vissza, de a felfogtad? kérdése olyan szinten bántóra, és közhelyesre sikeredett, hogy nem bírtam visszafogni magamba. Megértem, hogy szar neki, de nem az én hibám, hogy ő ilyen helyzetbe került, így nem szeretném, hogy rajtam csattanjon az egész.
- Két nappal előtte... ez most komoly? - akadtam le teljesen az információn. Két nappal azelőtt, hogy az a puszi, vagy mi a fene történt. Nem értem. Férfi logika, ezt senki sem fogja megérteni, aki nem született valami lógó izével a lába között. Pedig komolyan annyira érdekelne. - Értem. A részletekre nem vagyok kíváncsi. - fintorogtam, mert már az a tény elég volt, hogy elképzeljem Astoriát, hogy átlátszó pizsamában volt. Ez pont egyel több információ, mint amire szükségem volt, vagy mint ami érdekelt volna.
Aztán végighallgattam. Csendben. Megint. Ez azonban most nem az a megértő csend volt, ami eddig, hanem a döbbenet által okozott csend. Mi a franc... ?
- Hazudnál, ha nem tudnád, miért... miért? Kedvelsz? - teljes döbbenetben ültem, és néztem rá. - Zambini.. - mivel elfordult, így nem tudtam ránézni, ez azonban baromira zavart. Ne kerülje a tekintetem. Két kezemmel megfogtam az arcát, és magam felé fordítottam. - Nagyon kedvelsz?! Oké, én is téged, nagyon jó barát vagy. De ettől nem kell szájrapuszikat adni, és olyan közel húzni magadhoz, és.. - elakadtam. Nem hiszem el! - Basszuskulcs! Te úgy kedvelsz.. úgy.. mint a.. te jó ég.. ugye nem mondod komolyan? - néztem még mindig rá, és még mindig tartottam a fejét, hogy ne tudjon elfordulni, amíg nem válaszol. Érdekel a válasza. Nagyon is érdekel.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Vas. Szept. 09, 2012 3:40 am


Pansy and Blaise.


-De azt akartad mondani, hogy el akarom cseszni az életem!- Erősködtem, mert jelen pillanatban én is azt éreztem, hogy elrontottam a saját életemet. Astoria nem akarja elvetetni, én pedig nem akarok még gyereket, de nem hagyhatom magára, hiszen az a baba az enyém is, még akkor is ha én nem akarom őt! Magamat hibáztatom, pedig nem is kifejezetten az én hibám. Oké igen tényleg tehetek róla, mert nem védekeztem, de az nagyobb gond, hogy ő meg hazudott róla! Hogy tehette?
Megráztam a fejemet, hogy ne erre gondoljak, mert mindig e körül forog a gondolatom. Igen ő a hibás, és nem én!
-Ne bízzak meg egy nőben? Neee? Ez baromság, mert a bizalom a legfontosabb! Minden erre épül. A bizalomra!- Magyaráztam magamból kikelve, és vadul mutogatva. Kiskoromtól kezdve ezt hallgatom, hogy a bizalomra épül minden. A bizalomra épül az emberiség, a varázsvilág. A társadalom bízik a Minisztériumban, a minisztérium pedig bízik a társadalomban. Persze ez nagy hiba volt, és vannak akik elvesztették a bizalmukat. Miután a Minisztérium elesett nagyon kevés ember volt aki mert bízni valamiben, de akik bíztak nyertek. A család is a bizalomra épül. A gyerek bízik a szüleiben, és így tovább. Mindennek ez az alapja..
-Neked csak Draco kell Pansy, miért érdekelne, hogy mi van velem? Biztos csak azért jöttél, hogy megbizonyosodj róla, hogy tényleg kikerültünk a képből..- Vágtam rá gúnyosan. Jó tudom ez nem volt kedves, de olyan jól esett rajta levezetni a dühöm. Nem érdemelte meg, és azt is tudom, hogy túllőttem a célom amikor ezeket a fejéhez vágtam, de hirtelen haragomban minden hülyeség kicsúszott a számon. Persze nem gondoltam komolyan, de el akartam üldözni, vagy nem.. Nem is tudom, hogy mit akartam pontosan, de biztosan nem azt, hogy meg utáljon. Inkább azt, hogy segítsen valahogy. Mindegy hogy hogyan, csak segítsen! Vágjon a fejemhez hülyeségeket, átkozza szét a hátsóm, pofozzon föl, nevetessen meg, bármit tehetne, csak rángasson ki ebből az egészből. Ahhoz, hogy beindítsam őt, pedig kell egy lökés, és ez megfelelőnek tűnt.
-Sajnálom Pansy.. nagyon sajnálom, hogy rajtad vezetem le a dühöm..- Suttogtam, és szomorúan néztem felé. Tényleg nem rajta akartam levezetni, de ezt most így hozta a sors. Nem tudtam már mit csinálni, már kimondtam a szavakat, visszaszívni nem tudnám őket. Hangulat ingadozás, hányás.. mintha én magam lennék a terhes. Komolyan, nem hiszem el, hogy így hat rám ez az egész. A képzeleteimben mindig úgy játszódott le a dolog, hogy a 22 éves énem hazamegy, a feleségem pedig az ajkába harapva közli a csodálatos hírt, én pedig tényleg nagyon örülök neki. Ez az általam elképzelt dolog, és mi a valóság? A valóság, hogy elfehéredek, és nem örülök neki. Nem kívánom az életem összekötni Astoriával, csak mert bolond volt. Így milyen élete lesz a gyereknek? Egy héten három nap nálam négy az anyjánál, és minden héten vándorolnia kell az egyik szülőtől a másikhoz, majd vissza. Ki akarna ilyen életet a gyerekének? Mert én nem szeretném, de tudom, hogy ez a sors vár rá.
-Két nappal előtte.. Ezen mi olyan meglepő? Akkor történt, ez van…- Sóhajtottam, és inkább fel sem emlegettem azokat az eseteket amikor például rám nyitott, vagy az ajtó előtt ült, és miközben én egy csajjal végeztem a dolgom, ő dumált, és minden percben megkérdezte, hogy hallottam e és értem amit mond? Attól, hogy éppen mást csinálok még értem, csak épp nem érdekel…
-Úgy is el tudod képzelni, hogy nem mondom el, de inkább ne tedd!- Sóhajtottam szomorúan. Még én sem akarok visszaemlékezni, pedig maga az élmény remek volt, viszont ez a bizonyos bejelentés elrontja az összképet. A legjobb lenne ha kitörölnék az emléket az agyamból az estéről, de attól még arra emlékszem, hogy van egy gyerekem, vagyis lesz, hogyha Astoria el nem vetél. Bevallom nem szép dolog, hogy megfordult a fejemben már a gondolat, hogy rásegítek az elvetélésére, de félő, hogy többé akkor nem lehetne gyereke, és ilyet nem tehetek! Ez nagy önzőség lenne tőlem, és azt hiszem nem tudnék élni azzal a gondolattal, hogy meddővé tettem egy tizennyolc éves lányt..
Aztán elmondtam Pansynak azt amit sosem kellett volna elmondanom neki, de az állapotomban meg kellett neki mondanom.. A fejemet elfordítottam és nem válaszoltam a miért, és kedvelsz kérdéseire, inkább idegesen a földet bámultam. Úgy egy pillanatig vizslathattam, mert fogta és erőszakosan az arcomat a sajátja felé fordította. Egy pillanatig belenéztem a szemébe, és akkor azt hittem, hogy mindent el fogok neki mondani, de aztán gyorsan lesütöttem a tekintetemet, így sikerült a száját néznem. Remek, most azt hiszi, hogy meg akarom majd csókolni, ami talán igaz is, de ne igazán tudom. Így sóhajtva újra belenéztem a szemébe, és laposakat pislogta, közben pedig nagyon-nagyon szenvedő fejet vágtam. Nem akarok erről beszélni! Nem és nem! Végighallgattam ahogy mondja és mondja, aztán meg le esik neki, és nagyot koppan..
-Felejtsd el! Jó? Tegyünk úgy, mintha semmit nem mondtam volna!- Haraptam rá az alsó ajkamra, és könyörgő tekintettel pislogtam felé. Nem kell még ez is nekem, de én barom kimondtam, és nem tudom visszaszívni!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Csüt. Szept. 13, 2012 5:42 am

[quote="Pansy Parkinson"]


Pansy & Blaise

- Honnan tudod, hogy mit akartam, gondolatolvasó lettél?! - rivalltam rá, most már kissé hangosabban, és indulatosabban, mint eddig. Nehogy már jobban tudja, hogy én mit gondolok. Nem hiszem, hogy értene a legilimenciához, és amúgy is, tényleg nem úgy gondoltam. Komolyan ennyire negatív, pesszimista személyiséggé lett emiatt az Astoriás dolog miatt? Na, most bele se gondolok, mit miért tett. A bizalom, istenem.
- Igen, minden arra, kivéve, ha a szexről, és a védekezésről van szó. Szerinted hány nő csinálja azt, hogy azt állítja, szedi a fogamzásgátlód, de igazából csak blöfföl, mert terhes akar lenni? Oké, Astoria nem emiatt csinálta, de akkor is, ha nincs rá bizonyítékod, nem szabad elhinni, te szerencsétlen! - daráltam le szinte egy szuszra, mivel már kifejezetten kezdett irritálni a stílusa. Utálom, mikor jobban akarnak tudni nálam valamit, és mint azt az előbb is kifejtettem, nem hiszem, hogy gondolatolvasó képességgel rendelkezne, így nem tudhatja, igazam van e. De az van, hiszen én is nő vagyok, ismerem ezeket a kiskapukat ilyen téren, talán jobban is, mint kéne, és ismerem a férfiakat, akik szerint a bizalom huuu meg háá. Sosem szabad egy nőben megbízni ilyen téren. Akár még bennem se, bár jelen pillanatban azt mondanám, hogy én ezt nem tudnám megtenni senkivel. A minimum, hogy szólok.
Pár pillanatig méregettem. Méregettem, mert magamban azt számolgattam kinek mennyit árthatok. Aztán még egyszer végiggondoltam mit gondolt. Körülbelül két másodperces csendet jelentett mindez, majd a jobb kezem lendült, és kicsit talán nagyobbat is csattant Zambini arcán, mint eredetileg akartam ütni. gy tűnik kicsit több erőt vittem bele, mint amennyit terveztem, hogy szeretnék. Erről kifejezetten nem tehetek, de felidegesített.
- Gondold át még egyszer, amit mondani akarsz, különben jár még egy pár ilyen. - rezzenéstelen arccal mondtam ki a szavakat, közben kezemet már magam mellé eresztettem, és csak fel-fel néztem Zambinire. Nem voltam zavarba, sokkal inkább egy olyan "gondolkodj el kisfiam" nézés volt. Nem szeretem, amikor ilyen, és nem fogom eltűrni az ilyesféle viselkedést. Nem is reagáltam a bocsánatkérésére. Minek? Úgy gondolom elmondtam, amit akartam ezzel kapcsolatban, minek pazaroljak még erre szavakat, mondatokat, vagy akár csak jelzéseket?
- Nem meglepő, csak.. mindegy. - legyintettem egyszerűen, mintha nem számítana. De valahol mélyen tudom, hogy számított ez a kijelentése. Mit számít? Sokat. De dunsztom sincs, miért érdekel egyáltalán. Nem kéne, hogy foglalkoztasson a dolog, csak úgy.. egy kis nyugi kéne, Draco-val egy este, egy csendesebb vacsora.. jó ég, mi történt Pansy Parkinsonnal, csendre vágyik? Szánalmas vagy drágám, az biztos.
- Pfujj... basszus. Pfujj, nem akartam. Elég téged smárolni látni, nem még... blee. - undorodó képet vágtam, körülbelül úgy is éreztem magam. A világ minden pénzéért sem nézném meg Zambinit ilyesféle tevékenységei közben. Nem. Legfeljebb ha én vagyok alatta, de lehet, hogy még akkor sem. Egyáltalán ez hogy juthatott eszembe?
- Zambini.. - sóhajtottam egyet, mikor leesett, mi is történt. Csak azt nem értettem még mindig, hogy miért.. vagy mit. Éppenséggel csak nem engedtem el az arcát, még mindig tartottam, hogy ne tudjon elfordulni, aztán egy hirtelen pillanatban valami bekattant, nem tudom, hogy mi, de nem is ez a lényeg. Kicsit közelebb húzódtam hozzá, majd, talán egy kicsit lassan megcsókoltam. Nem úgy, mint ő a legutóbb, hanem rendesen, mindvégig fogtam az arcát, nem engedtem el, úgy feledkeztem egy kissé bele abba a hosszabb pillanatba, talán pár percbe, amíg tartott. Aztán elhúzódtam lassan, kezeimet leeresztettem, és kissé meglepődve néztem rá.
- Ezt is.. felejtsük el. Vagy ne. Vagy nem tudom. - nem éppen a határozottságom az, amivel jelen pillanatban fegyvert tudnék alkotnék mások ellen, de úgy tűnik, sikerült magamat is elég határozottan meglepnem. Kellemetlen. Nagyon is kellemetlen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Hétf. Szept. 17, 2012 5:16 am


Pansy and Blaise.


Nem válaszoltam. Hogy honnan tudom? Hát sehonnan, épp ez az, de jó volt kitalálni a dolgokat. Igazából nem szeretek fantázia világban élni, csak a valóság létezik, de néha olyan jó lenne elmenni egy kitalált világba ahol nincsenek gondok, nincsenek problémák, csak egy élet vár rád, gondok nélkül. Egy meseszép élet, nagy családdal, olyan élet amiben minden vágyad teljesül, ahol ha sárkányt kérsz karácsonyra megkapod, aki majd szépen tüzet okádva szétégeti a házad és megöl.. Szép negatív gondolatok!
-De ha gyereket akarok akkor szólok! Nem hazudozom össze-vissza, mert ezzel mindkét fél életét megkeserítem. A gyerek az jó dolog, igen én is szeretnék majd, de nem most! Erre nem vagyok kész!- ráztam idegesen a fejemet. Az oké, hogy nem szabad hinni nekik, de egy csaj miért akarna tizenévesen gyereket. Meg ha gyereket akar egy nő, akkor az mi hogy nem mondja, hanem a másik fél tudta nélkül felcsinálja magát. Ha azt hiszik, hogy ettől majd hűséges marad a pasi, vagy vele marad a férfi nagyot téved, mert sokakat a gyerek megijeszt, nem igazán tudnak először mit kezdeni..
Fel sem eszméltem a gondolataimból, mikor arcomon egy hatalmas pofon csattant, de tényleg nagy. Nem scak a hangja volt fülsiketítően éles, még a fejem is elfordult hirtelen, és ahogy elhúzta a kezét, éreztem is, hogy égni kezd az arcom, és egészen biztos voltam benne, hogy a keze nyoma ott fog maradni még vagy egy órán keresztül. Összeszorított foggal és némán néztem vele farkasszemet, majd a kezem felemeltem és az arcomhoz szorítottam. Komolyan fájt. Nem is gondoltam, hogy ekkorát tud ütni egy lány, de ez azért egy elég rendes pofon volt. Körülbelül ilyet –de ennél kisebbeket!- szoktam kapni azoktól a lányoktól akiket dobok. Nem gondoltam volna, hoyg Pansy ekkorát ad, sőt azt sem hogy felpofoz, bár megérdemeltem. Bunkó voltam vele, kegyetlen és tényleg undorítóan viselkedtem. Hogy gondolhattam azt, hogy Pansy iylen haszonleső lenne? Hiszen a barátom.. de jelen pillanatomban őt is ellenségnek tekintettem. Vagyis az elmúlt pillanatokban, de ez a pofon valamennyire észhez térített. Kicsit visszarázta a gondolataimat, és bocsánatkérően néztem rá. Immáron teljesen felé voltam fordulva. Az egyik lábam magam alá húztam a másikkal meg a földön támaszkodtam. A kezemet az arcomnak szorítottam, mert még mindig nem akart csillapodni az égető érzés. Kéne a másik oldalra is egy pofon, hogy ne csak az egyik oldal fájjon.
-Sajnálom, már mondtam!- Sóhajtottam, és még a szám is zsibbad! Hogy lehet ekkorát ütni? Mármint oké hogy én négyszer nagyobbat tudnék lekeverni ha nagyon akarnék, de én sosem kapok ekkora pofont. Na jó ez nem igaz, volt már nagyobb is, de hát még is….
-Nem mindegy!- Pirítottam rá. Hogy a nőknek mekkora szerencséjük van. Minden pasi az ő kegyüket lesi, és ha megbántják őket akkor mindenki a hímneműeket utálja, de ha ők megbántanak egy srácot, akkor is a pasikat utálják..
-Most ezen mi a pfúj? Figyu a szex az tök természetes! Ha a szüleid látod az tényleg fúj, egy életre rosszakat fogsz álmodni, de én még jól is nézek ki, nem pfúj!- Ráztam meg halványan mosolyogva a fejemet. Azért egy kicsit visszatért a régi énem. Nem sokáig, épp csak egy pillanatig megcsillant a régi Blaise. Az egoista szexmániás barom. Nagyon szeretem ezt az énem. Hiszen bolond az aki magánál szebbet és jobbat lát, ezért én vagyok a legszebb és legjobb mind közül! Majdnem az egész Roxfortot megfektettem, és azért segíteni is szoktam elég sokat a tanároknak. Na nem nem vagyok stréber, de fontos a jó tanulás, és persze a tanításban segédkezés, mert magadat azzal fejleszted ha mást fejlesztessz. Igen én mint a jók mintapéldánya. Na persze! Hol van az még? Talán egyszer.. na jó ez sosem fog sikerülni. Bennem azért van egy kis rossz, ami olyan dolgokra késztet, hogy átvágjak másokat, hogy hancurkodjak éjelente és egyéb csínyekre.
Felpillantottam rá, mikor a kezével erőszakosan fogva tartotta a fejemet, aztán mikor közelebb hajolt, a szememet nem bírtam levenni az ő szemeiről, aztán ahogy még közelebb került az arca, én lepillantottam az ajkaira. Milyen szép szája van, olyan szép csillogós, amit az ember fia szívesen kóstolgat. Nagyot nyeltem, aztán már tiltakozni sem volt időm. Mondjuk miért is tiltakoztam volna? Nem rég én „csókoltam” meg, de az nem számít ilyennek. Mintha a levegő megállt volna köztünk, éreztem, hogy az ajka az enyémhez ér, én pedig rögtön, gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Hosszú percekig csak csókolóztunk. Vagyis gondolom percek voltak, annyinak tűnt, de lehet, hogy csak másodpercek voltak, még is teljesen jó volt. Aztán vége lett, lassan pislogtam, mintha tényleg lelassult volna az idő, pedig nem. Laposakat pislogtam, és értetlen szemekkel néztem rá.
-Sssssss!- Raktam az ujjamat az ajkaira, és mielőtt tiltakozhatott volna én közelebb hajoltam és újból megcsókoltam. A kezem a derekára csúsztattam, és közelebb húztam magamhoz, a másik kezemmel meg a hajába túrtam. Vadul csókoltam. Jól esett, nagyon jól, mert elfelejtette velem Astoriát, meg minden gondom, de hogy ebből mi lesz? És hogy viszonyulunk majd egymáshoz? Fogalmam sincsen, pedig jó lenne tudni..


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Szer. Szept. 19, 2012 5:58 am



Pansy & Blaise

- Ahh.. - fogtam szinte már a fejem, olyan szinten nem tudtam vele mit kezdeni. Miért jó neki, ha mindent csak úgy elhitet magával. Nem a könnyebb út, ami itt célra is vezeti, sokkal inkább a nehezebb, és hosszabb, de segítek neki én is, segítene neki Draco is. Nem értem, miért nem képes erre rájönni? - Nem azt mondtam, hogy Astoria-nak most ez volt a célja, csak egy példa volt, hogy ne bízz meg a nőkben. Tilos! - szűrtem a szavakat a fogaim között, idegesen, mégis visszafogva magam, hogy ne kiabáljak. Sziszegtem, és sütött rólam, hogy nem sok választ el attól, hogy teljesen kijöjjek a sodromból, de nem akartam. Tudtam, hogy tilos, és hogy saját magamnak, na meg Zambininek sem tenne jót, ha itt most nekiállnánk egymással ordibálni.
Pofont osztogatni nem a kedvenc tevékenységem, de nem tudtam már mit tenni, vagy máshogy levezetni a felgyülemlett ingerültséget. Annyi hülyeséget hordott össze, hogy már egyszerűen nem tudtam bent tartani a dolgokat. Mégis hogy mondhat olyat, egyáltalán hogy juthat eszébe, hogy engem nem érdekel senki, csak Draco? Jó, ez bizonyos értelemben nagyon is igaz, de a barátaim ettől még fontosak. Igen, vannak barátaim, akármilyen furcsa is ezt így látni. Nem tudok vele mit tenni, hiába állítottam nem is olyan régen, hogy nekem csak Draco van, meg én magam, azért még tény, hogy vannak mellette barátaim. Hosszú időbe tellett ezt beismernem, hogy nem csak a csicskáztatás létezik, így nagy csoda, hogy kimondtam, hogy itt vagyok, hogy épp ezen a nyomorulton próbálok segíteni, erre ő meg nekem esik. Oké, értem én, rossz neki, de ez nem az én hibám! Nem én tehetek arról, hogy ő elcseszte, nem rajtam kéne levezetnie a feszültséget, hanem ha már ennyire akarja valakin, akkor Astorián, vagy a saját nemi szervén, meg a vágyain tegye. Vagy, bé verzió, legközelebb tartsa a gatyájában, ami oda való. Nagyon mást már én se tudnék mondani.
- Túlélem. - jelentettem ki egyszerűen, bár kicsit még mindig sértetten. Nem kezdtem el pátyolgatni, vagy azt kérdezgetni, jól van e. Minek? Úgyis tudom, hogy semmi baja egy kis zsibbadáson kívül, legfeljebb. Nem vérzik semmije, tehát nincs semmi baja. Cseresznye. Azaz izé, szerencse.
- De igen, mindegy. - néztem rá rezzenéstelen arccal, állva a tekintetét. Nem fogom neki elmondani azt, amit még én se tudok, micsoda. Mert kiakadni végül is nem akadtam ki, se semmi, csak olyan furcsa volt hallani. De ennyi az egész. Legalább már azt tudom, Astoria kb mióta terhes.. hmhm.
- Lehet, hogy természetes, de téged pont nem akarlak elképzelni közbe. Pfujj. De csak, hogy legyen plusz egy infód, Draco is jól néz ki közbe, jóóó?! - néztem rá, reménykedve abban, hogy ez egyel több infó volt, mint ami érdekelte, esetleg lehervasztja, vagy elgondolkodtatja, komorítja, vagy csak szimplán lesz valami jele. Jelet akarok, mert akkor tudom, merre van az az arra. Ami pedig tény, hogy nem is hazudtam róla. Hazudni bűn, füllenteni szabad. Kivételesen egyiket se tettem.
Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Csók, egy nagyon is komolya csók, ahhoz képest, hogy életemben először csináltam meg ezt. Nem értettem én magam se, hogy miért teszem, hiszen semmi nem volt, ami okot adott volna rá. Mintha nem is én mozdultam volna, hanem valaki átvette a testem fölött az irányítást, és cselekedett volna helyettem. Érdekes, nekem túlzottan is. Aztán elhúzódtam, ezeknél a nem értő gondolatoknál, tovább morfondírozva, és kérve, hogy felejtsük el. Jobb lenne, ha nem tettem volna semmi, ha csak ülök, és tovább viselem a szekálását, vagy visszamegyek a kastélyba egy szó nélkül, és holnap megkeresem. De mire ismét megszólalhattam volna, elcsitított, és most ő csókolt meg engem. Hagytam, hogy közelebb húzzon, visszacsókolta, szinte nem is gondolkoztam azon, hogy mit csinálok. Egyik kezemmel a mellkasán támaszkodtam, a másikkal pedig hátulról beletúrtam a hajába, majd belemarkoltam, és kissé meg is húztam -, persze csak hogy ne fájjon neki -, és éltem a pillanattal. Egy picit, de csak egy nagyon rövid ideig nem volt semmilyen gondolat a fejemben, csak a pillanatnak éltem, aztán belém hasított a felismerés. Nem tehetem ezt, elvégre Draco legjobb barátja! Én hülye meg megtettem. Legalább öt perc lógtunk egymás szájába, mikor elengedtem, elhúzódtam tőle, és néztem fel rá.
- Nem, szabad, Blaise, nem tehetem, pedig.. - itt elharaptam, és nem is akartam arra gondolni, amit majdnem kimondtam. - El kell mennem, sajnálom. - a hirtelen változástól rájöttem arra például, hogy mindjárt megfagyok, így magamat átölelve keltem fel, és indultam meg lassú, majd egy kicsit gyorsabb léptekkel, nem is tudom pontosan merre. Nem figyeltem, csak mentem, mentem, nagyjából a második bokorig, ahol már lihegtem, pedig ennél sokkal jobb az állóképességem. Éreztem, hogy valami ki fog törni belőlem, így inkább leültem a földre, és azon voltam, hogy ne járjon ennyire az agyam, vagy ha már jár, akkor jöjjek rá, mi ez az egész. De nem akarom kimondani. Mert már tudtam, hogy miért tettem, amit tettem. És ezt nem szeretném kimondani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Pént. Szept. 21, 2012 3:19 am


Pansy and Blaise.



-Jól van na, már felfogtam!- Mormogtam szinte csak magamnak, de biztos, hogy meghallotta. Felfogtam. Tényleg! Egyszerűen csak megérteni nem akarom a dolgot. Ne bízzak a nőkben? De miért hazudnak? Oké ez hülye kérdés, mert a pasik is szoktak, de nem ez a lényeg! Hanem, hogy miért teszik? Én tehetem, nekem megengedték.. Felsőbbséges faj vagyok. Oké, nem de akkor is én Zambini vagyok, én hazudhatok. Habár a hazugság nem szép dolog, de én megtehetem, mert mi bajom származik belőle ha azt mondom, hogy védekeztem, de közben nem? Valószínűleg akkora pofont kapok a lánytól, hogy a fal adja a másikat, úgy is érzi, hogy volt-e rajtam gumi vagy sem, nem lesz gyerekünk.
És mi baj származhat abból ha egy csaj hazudja, hogy nem védekezett? Nem mehetek föl megnézni a naplóját, amiben csak lehet, hogy írja a dolgot.. Nem hánytathatom ki vele, hogy a hányásából mintát vegyek, elküldjem a Mungóba ahol megnézik.. Tehát lesz gyerek. Na ezért hazudhatok én, és ezért nem hazudhatnak a nők..
Csak az a baj, hogy ők ezt nem értik. Az evolúció során elméletileg a nők agya úgy fejlődött, hogy több dologra képesek figyelni, és az intelligencia hányadosuk is több párszázalékkal.. Na akkor kérdem én csökött agyú férfi, hogy miért nehéz felfogni azt, hogy Védekezz! Gondolom, hogy a mama nem egyszer mondta el nekik, sőt szerintem van akit el is kísérnek a doktorbácsihoz, hogy nehogy eltévedjenek útközben.. A csajok még könnyen jártak, nekik elmondja mama és kész. Aha nekik, én meg minden évben hallgatom anyámtól a dogot, azt hiszem első éves korom óta, és ha anya eszébe jut akkor rám uszítja apámat is. Én két oldalról hallgatom, hogy milyen fontos az a bizonyos dolog..
-Jó akkor legyen mindegy..- Sóhajtottam végül is belegyezően. Most mit kötözködjek, így sem voltam vele valami nagyon kedves.. Ez az Blaise tudod, hogy vágd haza a barátságotokat! Úgy kisfiam, nagyon ügyes vagy..
-Nem szokott közben nagyon erőlködő fejet vágni? Vagy közben ugyan olyan érzelem mentes marad mint általában?- Tettem fel halál komolyan a kérdést, aztán elnevettem magam, aztán abbahagytam a nézést, és elgondolkodó fejet vágtam. A helyzet az, hogy vizuális ember vagyok, és most sikerült egész jól elképzelnem Dracot és Pansyt épp…
Gyorsan megráztam a fejemet és szuggerálni kezdtem egy kiválasztott kavicsot a murvából. Bámultam. Nagyon szép kis kavics. Fehér meg arányos az alakja, remek kis kavics. Igazából első látásra olyan mint egy kő, de ha valaki jobban megnézi, rájön, hogy ez egy igazi kavics. Talán nőnemű, mert olyan kis finom az alakja..
Állj! Nem! A kavicsnak nincs neme, de mondjuk ez még mindig jobb, mint azon gondolkozni, hogy milyen pózban, és hol..
Phúj. Elfintorodtam. Ez beteges, mármint hol érdekel ha rányitok valamelyik évfolyamtársamra? De a legjobb barátaimra. Oké oké, tudjuk, hogy nem vagyok se szent életű sem jó gyerek, de ez akkor is több mint sok. Persze voltak már olyanok, hogy rányitottam valakikre, sőt nekem kellett kirugdosni ötödévben a hálónkból Lucas-t aki akkor volt hetedéves. Az idióta Monstro nem mert bemenni, így hát a többiek engem löktek be. A csajt megkerestem később..
Ez a csók.. na ez nem semmi volt. Benne volt minden érzelmem. Félelem, kétségek, szenvedély és az iránta táplált érzéseim, amik elsősorban barátiak voltak, de a barátság mögött volt egy-két más érzelem is, amit régebb óta érzek, de ez igazából számomra sem tiszta… Vagy lehet, hogy bent tudom mit érzek, csak nem merem elmondani senkinek.. Jobb ha nem tudok róla még én sem, de ez a csók, amit nem is én kezdeményeztem, kezdte felszínre húzni az érzéseim. Nem akartam, hogy felszínre törjenek, de..
És ekkor elszakadt tőlem, pedig kezdtem bele jönni, kezdtem elfelejteni, hogy mi történt..
-Pedig mi?- Kérdeztem rá, kíváncsian, de aztán mondta, hogy el kell mennie, én meg köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam, ahogy távolodik, aztán megáll és leül. Csak meredten néztem, miközben az agyam azon kattogott, hogy Pansy emészteni fogja magát, mert ő meg Draco és..
Lassan felálltam, a térdeim fájtak a sok üléstől, még sem álltam meg, hogy megtornáztassam őket, csak csendben Pansy után indultam. Mikor elé értem lepislogtam rá sajnálkozóan, és szomorúan.
-Állj föl, mert meg fogsz fázni!- Szóltam rá meglepően kedvesen. Azt hittem, hogy a hangom kemény és barátságtalan lesz, de kedves volt, és szeretetteljes. Pfúj! Ez tuti, hogy én vagyok?
-Nem kéne, hogy fölfázz..- Suttogtam és miközben arra vártam, hogy feltápászkodjon jobb kezemmel hátranyúltam a kötött pulcsim garbójához és egy határozott mozdulattal lehúztam magamról a meleg pulcsit. Ugyan egy hosszú ujjú póló volt rajtam, így is kirázott a hideg, de nem törődtem vele. A pulcsit felé nyújtottam, hogy fogadja el.
-Ha te ezt tényleg el szeretnéd felejteni.. akkor.. akkor.. oké..elfeljthetjük- Sóhajtottam és elfordítottam a fejemet. Én nem igazán szeretném elfelejteni, de ha ő ezt akarja én tiszteletben tartom!


Vissza az elejére Go down
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   Csüt. Okt. 04, 2012 10:09 am



Pansy & Blaise

- Elég nehezen ment. - jelentettem ki epésen, miközben kezemmel térdemre támaszkodtam. Kicsit sokáig tartott, mire sikerült megértenie, amit magyarázok neki. Komolyan, mintha egy kicsit nehezebb lett volna a felfogása, ennyire lebénította a gondolat? Pedig nem ma tudta meg, mivel legalább négy napja kerül, ha nem öt, de meg nem tudnám pontosan mondani. Hiszen engem csak tegnap óta foglalkoztatott igazán, hogy mi történt.
- Nem, nem vág erőlködő fejet, és nem érzelemmentes. Aranyos. De szerintem most nem ez az a téma, amit a leginkább megkéne tárgyalnunk. - jelentettem ki rideg hangon, nem akartam arról beszélni, mik Draco szokásai szex közben, ezt tőle is megtudja kérdezni Zambini, ha ennyire érdekli, de nem én akarom neki kifejteni. Értem én, vicces, mert a legjobb haverja, de ne én legyek az az alany, aki mindent elmond róla ilyen téren. Így is szerintem átléptem egy határt az aranyossal. És nem akarok emiatt hülye lenni, vagy idióta, aki hibás. Blee.
Nem kellett volna megcsókolnom. Komolyan nem tudom mi ütött belém, hogy ezt tettem, és az csak rosszabbá teszi az egészet, hogy nem is gondolkoztam közben azon, helyes e, amit csinálok, csak csináltam, mintha ösztönös lenne. Komolyan, semmi bajom Zambinivel, de az nem normális, hogy az agyam nem arra állt rá automatikusan, hogy hoppá, ez itt nem Draco, ezt így nem szabad. Nagyon rosszul esett elszakadni, főleg miután végiggondoltam, milyen érzelmek voltak benne ebben az egészben. Nekem nem szabad Blaise-zl találkoznom mostantól azt hiszem, mind az én érdekemben, mind az övében. Nem válaszoltam a pedigre, az is csak kicsúszott, a francba! Amint a földre ültem, beletúrtam a hajamba, és csak meredtem magam elé, nem is tudtam, mit kezdhetnék hirtelen az érzelmeimmel, amik csak úgy dúltak belül, nem hagytak békén, én meg komolyan ott tartottam, hogy lassan már konkrétan lefejelem a földet, csak legyen odabent csend. Hihetetlen, hogy az embernek ilyenkor úgy tud forogni az agya, bezzeg amikor tanulnia kell, akkor szenved, hogy a nyolcadik olvasás után végre felfogja, milyen betűk is vannak sorba rendezve az orra előtt.
- Minek, úgy sem érdekelne senkit. - kissé rekedtesebb hangon jelentettem ki, aztán lassan mégis rávettem magam, hogy feltápászkodjak. Felálltam, leporoltam magam elől-hátul, majd néztem a felém nyújtott pulcsit. - Nem fogadhatom el, meg fogsz fázni. Nem lehetsz miattam beteg. - néztem fel rá, aztán csak figyeltem. Elfelejthetjük, ha akarom. A probléma csak az, hogy nekem fogalmam sincs, mit akarok. Lesütöttem a szemeimet, majd közelebb léptem Zambinihez, belefúrtam az arcom a mellkasába és átöleltem. Egyrészt, így melegebb volt nekem is, és gondolom neki is, másrészt, megszólalni nem tudtam. Egy darabig úgy maradtam, majd felnéztem rá.
- Nem akarom elfelejteni, mert.. túl.. túl sok érzelem volt benne. És ezt nem. De. Ha bárkinek elmondod, én nem tudom mit csinálok veled. Nem akarok a bakancslistád része lenni, Zambini. - komolyan mondom, ha magamnál lettem volna, biztos odahányok a sok érzelmes megszólalástól, de nem voltam magamnál. Megtompultak a stabil érzelmeim, és azt se tudtam hirtelen eldönteni, fiú vagyok e, vagy lány. Pedig a múltkor még olyan jól, és meggyőzően hangoztattam, hogy én lány vagyok. De az még nem most volt..




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Park a falu határában   



Vissza az elejére Go down
 

Park a falu határában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Falu temetője
» Határvidék
» Fürdő- és kereskedelmi falu
» Kamakura hegyi falu
» Hullócsillag Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-