The Disaster of Christmas

Minden évben egyszer, vagyis karácsony táján, mintha új emberré vállnék egy kis időre. Ilyenkor feltöltődöm energiával, és sokkal aktívabbnak érzem magam. Szüntelenül mosolygok, és még anyáékat is megrémíti, hogy mennyire sokat beszélek, mivel amúgy inkább csendes és a háttérben meghúzódó személy vagyok. Nem tudom mitől van ez, talán magától a hangulattól, vagy csak már úgy megszokásból. Igazából nem is fontos az oka. Ilyenkor legalább önfeledt lehet élvezni az, amúgy nem olyan feltűnően beszédes énem.
Már órákkal ezelőtt felöltöztem az ünneplő ruhámba, és domináltam a kanapét, amelyen már számtalan harci sérülés volt. Nem egyszer volt már testvéri háború áldozata, és csomószor lett már leöntve mindenféle lével, szerencse, hogy anya apróbb bűbájokkal könnyedén eltüntette róla a foltokat.
Saját szokásaimhoz híven idén is elolvastam ugyanazt a könyvet, amit azóta megteszek minden karácsonykor, amióta olvasni tudok. Ezután jön az a rész, hogy unatkozom, és várok, hogy idén mekkora hülyeséget fognak csinálni a testvérkéim. Mivel anyáék leléptek, így én vagyok számukra az egyetlen veszélyforrás, ha nevezhető vagyok annak, akitől minden áron próbálnak megszabadulni, hogy ne kotnyeleskedjek bele az ő kis csínyűkbe, és ne tegyem tönkre a ˝meglepetést˝, amit a családnak tartogatnak. Tavaly is tervezett valamit Ben. Tudom, mivel a szekrrényből hallgatóztam, de szerencsére Hayley közbe lépett. Nem értettem pontosan milyen rosszaságon törték a fejüket, de amióta egyszer lebuktattam őket, azóta nem igazán akarnak belevonni a terveikbe. Talán idén más lesz, és nem hagynak ki a kis testvéri programmjukból...
Valószínű már rég bele vetették magukat az előkészületekbe, így elkezdtem körbe-körbe sétálni a szobában, hátha eszembe jut valami, hogy hogyan vonhatnám bele magam az egészbe. Ha egyszerűen rájuk tapadok, az túl feltűnő, és amúgy is lekoptatnának valamivel, hogy süssek sütit, vagy ettesem meg a macskámat, mert éhen fog halni. Talán idén nekem is kellene valami meglepetést tartogatnom a számukra, hogy újra elnyerjem a bizalmukat ilyen téren. Ahogy elképzeltem Ben arcát, amint megpillantja, hogy milyen simán lepipáltam valami oltári klassz csinytevéssel, az övét... Ááá.... Hogyan is pipálhatnám le a mókamestert? Oké, akkor ezt az ötletet is elvetettük. Nézük mi jöhetne még szóba... Talán, ha megfenyegetném őket, hogy tudok mindenről, és bemártom őket anyáéknál, ha nem vonnak bele. Így meg nem szívesen hagynák, hogy segítsek, meg először kikellene találnom, hogy egyáltalán mi a fenét találtak ki, ami nem könnyű dolog, mivel általában minden részletre precízen figyelnek.
Hangok áradata ütötte meg a fülcsatornám, ami azt jelentette, hogy épp ott folyik a cselszövés. Az évek alatt kitapasztaltam, hogy pontosan hol is recseg a padló, így osonva odalépkedtem a fához, hogy kihallgassam az eszmecserét. Tudom, nem szép dolog, de nekem is jogom van tudni róla, hisz mégis csak a húgocskájuk vagyok.
... Lisa figyelmét - mi van a figyelmemmel? Csupán ennyit sikerült leszűrnőm a beszélgetésükből na meg egy ,,Jó˝-t, de ennyiből aligha derül ki bármi is, csak hogy nem akarják, hogy közöm legyen az egészhez. Utána hosszas néma csend következett, vártam, hogy mondanak még valamit, de a következő dolog, amit észleltem, hogy a nővérem letaposott. A fájdalmat egy jajjgatással ki is fejeztem, és összeráncoltam a szemöldököm.
- Szia nővérkém - mondtam, majd a tekintetét fürkésztem, hátha benne van valami gyanúsban. Sajnos örökölt valami színészi tehetséget Merlin tudja honnan, így a mimikájából nem sikerült semmit sem kiolvasnom. Közben megszabadítottam a lábam a teher alól, ami nyomta, és hátra pillantgattam, hátha meglátom a bűntársát kiosonni, és tetten érhetem még mielőtt kimaradnék az egészből. - Szóval mit csináltatok a karácsonyfa mögött? Gondolom nem az ajándékokat kerestétek. - Mondtam, majd mint egy vallató szúrós tekintettel néztem rá. Igen talán túl sok krimi regényt olvastam, de legalább nem kezdem amatőrként a nyomozói pályafutásom...

megjegyzés: Bocsi a késésért...<3 | szavak száma: 587 | megjelenés: ez