HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Vas. Aug. 18, 2013 9:12 am

Marcus&Torie





Az utóbbi egy hónapban rá kellett jönnöm, hogy az életemet már nem lehet visszatessékelni abba a mederbe, amiben az előtt volt. Bárhogy küzdök és erőlködök, hogy úgy érezzem, minden a legnagyobb rendben van, semmi sincsen. Percek alatt omlott össze az életem, akárcsak egy kártyavár, és mintha a hullámok egyre jobban csapnának össze a fejem felett. Igyekszem helytállni az órákon, úgy tenni, mintha nem hordanék egy növekvő életet a szívem alatt, s mintha nem érdekelne, hogy Blaise Zambini folyamatosan a sarkamban van, ügyelve arra, hogy véletlenül se essek el a saját lábamba károsítva ezzel a gyermeke életét. Próbáltam nem elhanyagolni a napi rutinjaimat, és továbbra is a saját napi rendem szerint haladni. Ez volt az egyetlen oka, hogy nem hagytam fel a számomra oly kedves sporttal, a futással. Habár Madam Pomfrey óva intett, hogy vegyek vissza kicsit a tempóból, nyugodtan folytassam az életem, csak ne feledkezzek meg arról, hogy már nem vagyok egyedül.
Vetettem egy pillantást tükörképemre, miközben lófarokba kötöttem hajamat. Arcom kissé ki volt kerekedve, ami cseppet sem rontott a külsőmön. Ezzel együtt persze melleim is elkezdtek nőni, ám hasamon egyelőre nem volt nyoma a változásnak. Fogalmam sincs, hogyha eljön az idő, hogyan fogom eltitkolni ezt a tanárok és a háztársaim elől.
Sóhajtva húztam fel a sportcipőmet, majd halkan kinyitottam az ajtót, s szép csendben kiaraszoltam a klubhelyiségbe. Arra számítottam, hogy a teljesen üres helység pislog majd rám sötéten, ám mikor beléptem, a kandallóban enyhén ropogott a tűz, s egy alak körvonalazódott ki előttem. Először csak hunyorogva látta, hisz a szemem hozzászokott a hálókörletbeli sötétséghez, így hirtelen váltásként érintett a fény.
Végül, mikor már egészen tisztán ki tudtam venni az alakot, szemöldököm a magasban szökkent, hiszen nem más ült ott békésen várakozva, mint az én futótársam Marcus, akivel hosszú ideig igen szoros baráti viszonyt ápoltam. Ez most sem lenne másképp, ha nem kerültem volna őt az utóbbi egy hónapban. Egyrészt nem akartam, hogy megbántódjon, amiért ennyire elhanyagoltam, másrészt hazudni sem szerettem volna neki jelen állapotomról. Ám nagyon úgy tűnt, hogy igyekszik ezt a helyzetet megszüntetni köztünk. Biztos voltam benne, hogy oka van hirtelen megjelenésének. Már legalább három hete nem kísért el futásaim alkalmával, részben az én hibámból. Most még is itt ült az egyik kényelmes kanapén, és farkasszemet nézett felem a félhomályban.
- Marcus? – szólítom meg kérdőn, mintha meg akarnék bizonyosodni róla, hogy tényleg Ő az. – Vársz valakire?


thanks bella


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Kedd Aug. 20, 2013 4:30 am



Astoria & MARCUS

Don't walk in front of me; I may not follow. Just walk beside me and be my friend

Egy jó ideje már nem csak, hogy mellőznöm kellett a kellemes perceket, mikor Astoriával örömet okoztunk egymásnak, de még a társaságomat is elkerülte, amit nem tudtam mire vélni. Tudtommal jó barátok vagyunk, s még ha olykor be is szólogattunk egymásnak, azért még tartottuk a baráti viszonyt, ami régebben egy kis plusszal is bővült.
Persze, azóta már nem éreztem magam elhanyagolva, hisz az én életem is változott alig egy hónap alatt, meg egyébként sem voltam egy elveszett bárány, de ettől függetlenül még hiányoltam a társaságát, azt, hogy néha beszélgessünk, váltsunk pár szót, megvitassuk, hogy mi a helyzet házon belül, s azon túl. Miközben szobámból célba vettem a klubhelyiséget, végig azon törtem a fejem, hogy mivel bánthattam meg, vagy mi miatt kerüli a búrámat. Leérve az üres KH-ban találtam magam, még csak egy légy sem zümmögött odabent, síri csönd volt, s nyugalom. Hol lehetnek a többiek? Morfondíroztam magamban, majd lejjebb húzva melegítő felsőm cipzárját, helyet foglaltam a kanapén és várakoztam. Biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb úgyis felbukkan majd Astoria, mert tudtam, hogy valószínűleg futni készül. Gyakran jártunk együtt futni, de az utóbbi hetekben mintha felszívódott volna. Ettől függetlenül, reménykedtem abban, hogy ezúttal előbukkan majd. Az idő azonban csak telt, ő pedig nem került elő.
Unalmamban felálltam, s az ablakhoz sétáltam, hogy kinézve azon, szemügyre vegyem az iskola udvarát. Néhány mardekáros vonult a csónakház felé, köztük Vivianat is felismertem, s Declant.
Ó, mennyire utáltam azt a férget, ha nem lettünk volna az iskolában, s nem kötnének szigorú szabályok, már bizonyosan elföldeltem volna a pökhendi képét. Ki nem állhattam, főleg azért, mert állandóan Grosvenor körül legyeskedett, nem volt olyan pillanat, hogy ne loholt volna a nyomában.
Inkább el is fordítottam a fejem, mikor azt láttam, hogy jóízű kacagásban élvezik egymás társaságát. Pff, mégis mit lehet élvezni abban a fickóban? Belső gondolataim indulatokat szőttek bennem, de igyekeztem lehiggadni. Töltöttem egy pohár vizet a kancsóból, megittam, majd visszatelepedtem a kanapéra és vártam. Már olyan melegem volt, hogy a szabadidő felsőmtől is megszabadultam, s már csak egy világoskék póló volt rajtam. Éppen csak ledobtam a ruhadarabot a kanapéra, akkor toppant be az ajtón Astoria, s látszólag meglepődött a jelenlétemen.
- Áh, szia! – Köszöntöttem egy mosollyal, igyekeztem nem elűzni azonnal , bár meg lett volna az okom arra, hogy kíméletlenül kérdőre vonjam.
- Igen, éppenséggel rád vártam. – Fel is keltem a kanapéról és azzal a mozdulattal meg is indultam a lány felé. Végig futtattam rajta a pillantásomat, hogy szemügyre vegyem, s elégedett mosollyal konstatáltam, hogy még egyben van és egyik bugris bolond griffendéles sem bocsájtott rá ragya átkot.
- Csak érdeklődnék, hogy s mint vagy mostanában. Úgy vettem észre, hogy elkerülsz engem. Már kezdtem azt hinni, hogy ragyák és hólyagok díszítik az arcod egy félresikerült varázslat után, de úgy látom, hogy ez nem így van. És ..mielőtt válaszolnál, meg kell mondanom, hogy haragszom rád. Engem elkerülsz, de azzal az idegesítő Zambinivel meg találkozgatsz? – Kérdően vontam fel egyik szemöldökömet, várva a válaszát. Félreértés ne essék, nem voltam féltékeny, nem is lett volna okom rá, de számomra sértő volt már annak a gondolata is, hogy míg engem nagy ívben elkerül, azzal az unszimpatikus Blaise Zambinivel össze-összeakad néha.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Szer. Aug. 21, 2013 7:56 am

Marcus&Torie





Igen, éppenséggel rád vártam.
Naná! Hát mi a ráncos manóért ülne a klubhelyiségben hajnali hat órakor, mikor minden épp eszű diák alszik? Természetesen rám várt, már akkor tudtam, mielőtt megkérdeztem volna, mit keres itt.  Halvány mosolyt erőltettem arcomra, miközben bólintottam szavaira.
- Vagy úgy. – jegyeztem meg halkan, inkább csak magamnak.
Alig észrevehetően húztam hátra felsőtestemet, mikor hirtelen közelebb lépett. Nem számítottam a közelségére, főleg nem ilyen hirtelen. Hát még arra a szóáradatra, ami kitörni készült belőle, s nem utolsó sorban éles ráncot vont homlokomra.
Szemöldököm a magasba szökkent, ajkam enyhén nyílt el hitetlenkedve. Kérdőre lettem vonva, mégpedig igen atyaian, és nem igazán voltam hozzászokva a dologhoz. Ám mielőtt nyitottam volna számat, hogy saját védelmemre keljek Zambini nevének hallatán rögtön össze is csuktam számat, és erős remegés vette uralma alá a testemet. Nem is szólaltam meg jó ideig, inkább csak elindultam a kijárat felé, tudván, hogy Marcus követni fog engem.
Mikor kiléptem a portrén séta közben oldalvást rá pillantottam. Arcomon újra felsőbbrendű, enyhén sértett arckifejezés ült, s ezt nem kellett bemutatni neki, hisz jól ismerte.
- Ami azt illeti, te sem töröd ki a nyakad, hogy velem legyél. - vetettem rá szúrós pillantást. Nyilvánvalóan igaza volt, mindenkit kerültem, aki közel állt hozzám, és hazudni kényszerültem neki. Így egyszerűbb volt. Nincs társaság, nincs kérdés, nincs hazugság.
Lábaim egyre gyorsabban szedtem, tudtam, Marcus tarja mellettem a tempót. Nem egyszer kísért már el reggeli futásom alkalmával, teljesen tisztába volt a ritmusommal. Már kint voltunk a nagy tölgyfaajtón mikor megálltam egy nagyobb, füvesebb részen. Lehajoltam, megfogtam bokáim és nyújtani kezdtem.
- Egyébként meg, nem találkozgatok Zambinivel… Nincs köztünk semmi, ha erre voltál kíváncsi. Csak… - Marcus nagyon jó barátom volt, még ha intimebb kapcsolatba is kerültem vele, akkor is igazi bizalmasomként fordulhattam hozzá. Most mégis hazudni kényszerültem, vagy legalábbis elferdíteni az igazságot. Mert azt semmiképp sem mondhattam el neki, hogy várandós vagyok.  - … van egy közös ügyünk. – böktem ki kissé rekedtem, még hangom is megremegett, s kihallottam hangomból a keserűséget és a félelmet.
Lassan már egészen hozzászoktam. Valahogy hazudni sosem tudtam, sok rosszat el lehetett rólam mondani, de gerincetlennek sosem mondanám magam. Mindig is a kemény, szinte sértő őszinteségemről voltam híres, most mégis minden barátomnak hazudok.
- Tartsd a tempót! – szóltam rá mikor felegyenesedtem, és először lassabb tempóba kezdtem futni. – Én is faggassalak, hogy mi van már veled, meg a kis Grosvenor között? – néztem rá kihívó tekintettel.

thanks bella


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Csüt. Aug. 22, 2013 7:37 pm



Astoria & MARCUS

Don't walk in front of me; I may not follow. Just walk beside me and be my friend



Nem kerteltem körmondatokkal, hogy a lényegre térjek, szinte azonnal rákérdeztem arra, hogy mégis miért került el engem jó pár hete a leányzó. Kíváncsi voltam, s fúrta az oldalamat a kérdés, hogy vajon mindehhez köze-e van Zambininek. Hiába volt a háztársam a srác, valamiért kezdetektől unszimpatikusnak tűnt, igaz, sosem váltottam vele pár szónál többet ahhoz, hogy tudjam, valójában milyen is lehet. De nem is törekedtem rá, nem érdekelt, elég volt az, amiket a húgomtól hallottam róla. Őt is megkörnyékezhette, s csak remélni mertem, hogy egy mozdulattal sem nyúlt a testvéremhez, mert azt megbánná…
- Hm, látom, örülsz, hogy látsz.  – Jegyeztem meg epésen, mikor nem adott választ kérdéseimre, hanem hátat fordítva nekem kilépett a portrén, s megindult az udvar felé. Természetesen, alig pár lépéssel beértem Őt és máris mellette termettem, így érdeklődő pillantásokat vetettem felé séta közben, s bíztam abban, hogy végre választ ad a kérdéseimre.
- Héé, ez most nagyon durcásan hangzott, akkor mégis hiányoztam?- Vigyor kúszott ajkaimra, de pillanatokkal később el is komolyodtam.
- Egyébként meg, kerestelek. Többször is, de az egyik barátnőd mindig kamillázott nekem, hogy festő szakkörön vagy, meg szemetet gyűjtesz a hátsó kertben. Gondolod bevettem? – Halk sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Nézd, bármit elmondhatsz Nekem, szerintem vagyunk olyan jó barátok, nem?- Felvont szemöldökkel, kérdően pillantottam Astoriára. A lány másnak tűnt, mint korábban, valamiért nem éreztem belőle áradni a felhőtlen energiákat, nem volt tüzes, inkább csak…nem is tudnám megfogalmazni, hogy milyen.
Ahogy gyorsított, én is szedtem a lábaimat, gyorsan kiértünk az ajtón, s már a zöld pázsiton gördültek talpaink. Mikor megállt nyújtani, végig pillantottam rajta, majd én is csináltam pár nyakkörzést, de inkább csak az ujjaimat ropogtattam, s még mindig vártam válaszát.
- Van egy közös ügyetek ? Ahaaa…- Vigyorogva , kezeimmel is mutogattam, hogy miféle közös ügyre gondolok. Nem voltam hülye, és a pletykák is sok mindenről árulkodtak. Persze, az még nem jelentette azt, hogy igaz is, amiről az iskola falai suttognak, de ismerve Astoriát, el tudtam képzelni, hogy egyszerre több halra vetette ki a hálóját, köztük, Zambinire is.  
- Ne aggódj, tartom. – Ahogy futni kezdett, én is megindultam, ügyeltem arra, hogy ne hagyjam le őt, s továbbra is úgy fussak mellette, hogy tudjunk egymással beszélgetni. Ezúttal egész jó tempót diktált, de nem olyan fárasztót, hogy lihegnünk kelljen minden egyes szó után.
- Tessék? – Kérdése váratlanul ért, meglepett, s nem is tudtam, hogy hirtelen hogyan reagáljam le. Meg mertem volna esküdni arra, hogy titkos kapcsolatunkról senki sem tudott, de elképzelhető, hogy valaki mégis együtt látott minket, pechemre.
- Nincs köztünk semmi, csak..nekünk is volt egy közös ügyünk. – Hozzá hasonlóan válaszoltam, ha már Ő nem akart beavatni a titkaiba, én sem éreztem úgy, hogy meg kellene osztanom vele problémáimat, s titkos viszonyomat, ami egyébként is ingatag lábakon állt.
- Várj – Mikor éreztem, hogy gyorsítani kezd, beérve Őt a karja után nyúltam, s ha sikerült megfognom, akkor lassítottam a tempóján, hogy végül megállásra késztessem.
- Astoria, tudom, hogy sokakat nem érdekli az, hogy mi történik Veled, de engem érdekel. Ha bármi problémád van, meghallgatlak, tudd, hogy számíthatsz rám. Rendben? – Szemeibe pillantottam, hogy láthassa, nem csak félrebeszélek, hanem igen is komolyan gondolok minden szót.
- Aggaszt, hogy mostanában semmit nem tudok rólad..- Jegyeztem meg , ezzel utalva arra, hogy tényleg elkerült engem az utóbbi időben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Szomb. Aug. 24, 2013 6:21 am

Marcus&Torie





Kétkedő pillantást vettettem Marcusra. Igazában abban kételkedtem, hogy normális, főleg az után a perverz mozdulat után, amit tette. Csupán megemeltem bal szemöldököm, majd megcsóváltam fejemet. Hiába próbáltam mosolyomat elnyomni, azért mégis csak ott pihent szám sarkában. Marcus sosem volt teljesen százas, és igazából ez volt, ami megfogott benne. Akkor is képes volt megnevettetni, amikor sírni lett volna kedvem.
- Amúgy, nem is mondtam, hogy nem hiányoztál. – böktem oda, miközben oldalra pillantottam rá, igyekezvén egyszerre venni egyenletesen a levegőt és beszélni is. – Csak így alakultak a dolgok.
Meglepett pillantására elnyomtam egy gúnyos mosolyt. Olyan naivak a fiúk. Azt hiszik, azért mert valamiről nem beszélnek az emberek, még nem is tudnak róla. Pedig igen, hiába titok a dolog, elég egy embernek látnia, épp a nem megfelelőnek, és voálá. Kész a pletyka. Csak azon csodálkoztam, hogy az én titkom nem került még napvilágra. Valószínűleg Blaise is képes volt tartani a száját.
Nem kezdek el én is mutogatni a közös ügy hallatán, inkább csak megcsóválom fejem. Úgy érzem lezártnak tekinthetjük a témát, habár Marcus nem ért velem egyet, mivel karom után nyúl, és megállásra késztet. Sóhajtva állok meg, majd csípőre teszem kezemet, s úgy pillantok rá. Nézem a szemeket, melyek nem is olyan rég egy pillantással lobbantották lángra testemet. De most nem hatnak, ahogy Marcus szavai sem. Ahhoz képest, hogy mindenki olyan baromira mellettem van az utóbbi időben mintha egyedül lennék az iskolában láthatatlanként.
- Áh, minden világos. – Bólogatok enyhén csücsörítve, hogy érezze gúnyomat. – Szóval én mondjam el neked minden bajomat, de ha én kérdezlek a légyottodról arra nem akarsz válaszolni? Akkor most, hogy is van ez?
Durcásan vontam össze karomat mellkasom előtt. Tudtam, hogy ez lesz. Eljövök futni, és kapok egy fejmosást kiselőadással körítve. Úgy látszik nem elég, hogy az életem bonyolult, még a körülöttem lévők is rátesznek egy lapáttal.
- Nézd, Marcus. Én sem tudok rólad semmit, és te nem is árulsz el semmit. Miért várod el tőlem azt, amit te nem teszel meg? – néztem rá felvont szemöldökkel. Végül aprót sóhajtottam, s hangom megenyhült. – Vannak problémáim, belemásztam valamibe, amiből most nagyon nehezen tudok kikecmeregni. Hogy miért nem beszélek a problémáimról? mert úgysem tud senki segíteni. Se te, se más. Nekem kell megoldanom.

thanks bella

__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 69
ϟ Reagok : 62
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Csüt. Aug. 29, 2013 11:30 pm



Astoria & MARCUS

Don't walk in front of me; I may not follow. Just walk beside me and be my friend


- Hm, jól van, elhiszem és nem is akartalak letámadni, csak zavart az, hogy elkerülsz mostanában. – Vallottam be teljes őszinteséggel, mert tényleg rossz érzés volt az, hogy egy jó barát, akivel oly sok mindent megbeszélhettem, egyik napról a másikra kevésbé érdeklődik felőlem. Ennek persze számtalan oka is lehetett, én mégis arra tudtam gondolni, hogy talán közöm van a dolgokhoz, így még inkább tudni akartam, hogy mi lehet a háttérben.  Tudni akartam, de Astoria képes volt sarokba szorítani a kérdéseivel, már megint.
- Öhm – Sóhajtva pillantottam el oldalra, majd kifújva a levegőt visszafordultam a szőkeség felé, hogy tisztázzuk a dolgokat.
- Nézd kicsilány, nem én kerültelek el hetek óta, így azt hiszem az, hogy nekem volt-e légyottom valakivel, vagy nem, az nem éppen tartozik ahhoz a témához, hogy te valószínűleg bajban lehetsz, s ezért nem fecsegsz nekem. Nem kell mesélned arról, ha Zambinivel kavarsz, de azt elvárom, hogy ha bajban vagy, szólj, hogy segíthessek. Rendben? – Nem vártam túl nagy közreműködést Astoriától, sőt, abban sem reménykedtem, hogy bármit is az orromra köt majd, mert ismertem már eléggé ahhoz, hogy tudjam, ő van annyira makacs, hogy nem közli velem minden búját, s baját. Mégis zavart, hisz barátok voltunk, a fene vinné el.
- Nem is igaz, hogy nem tudsz rólam semmit! Jó pár dolgot tudsz, sőt, még annál is többet. – Perverz vigyor szökött az ajkaimra, mert Astoria mégis csak azon kevesek egyike volt, aki tetőtől talpig látott pucéron. Hogy beszélgetésünk ne menjen át hülyéskedésbe, igyekeztem komolyra fordítani a szót.
- Ne haragudj, igazad van. Mindenkinek lehetnek titkai, én csak tudni akartam azt, hogy miért kerülsz engem. Barátok vagyunk, nem? Én nem akarom, hogy a továbbiakban is távolról kerülgess, pláne nem, ha Zambiniről van szó. – Befejeztem, csöndben maradtam, s szemeibe pillantva vártam, hogy megenyhüljön irányomban, és legalább egy apró darabkát áruljon el a titkából. Némiképp megkönnyebbültem, hisz kiderült, hogy nem velem van baja, de ahogy szóba hozta a problémáit, attól nem lett jobb kedvem.
- Várj, miféle probléma? Anyagi? Valaki nem száll le rólad és fenyeget? Valamelyik pöcs zaklat téged? Zambini zsarol valamivel, hm?- Egymás után záporoztam kérdéseimmel, majd mielőtt még elkergetném, lenyugodtam.
- Bocs, nem barkóbázom, csak…tudd, hogy számíthatsz rám. Lehet, hogy kegyetlennek tűnsz, de én tudom, hogy mi lakozik benned. – Ujjammal a mellkasára böktem, remélve, hogy nem ragad pálcát és nem átkozza le a fejemet.
- Ha szükséged van segítségre, csak szólj! S ha netán a legnagyobb fejtörést Zambini okozza, mindenképp nekem szólj, szívesen laposra verném már a srácot. – Nevetve böktem vállon Astoriát, hogy érezze, azért nincs teljesen egyedül a nagyvilágban, s ha segítségre van szüksége, rám mindig számíthat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   Szomb. Szept. 21, 2013 5:58 am

Marcus&Torie





Bajban? Miféle bajban lennék én? – kérdeztem rá hirtelen, mintha félnék attól, hogy tud valamit. – Nem vagyok bajban, csak vannak gondjaim, neked tán nincsenek? Mégsem jössz sírni hozzám, hogy Astoria segíts! – kezdett bennem egészen felmenni a pumpa.
Nem igazán voltam hozzászokva, hogy kérdőre vonjanak, és nekem nagyon, nagyon korán volt még ehhez. Általában a futás úgy szokott nálam kinézni – még ha Marcus el is kísér -, hogy teljesen gondolataimba mélyedek, nem cseverészek, nem veszekszek, hanem szinte lemegyek alfába. Bármi gondom is van, a reggeli futás mindig sikerül kitisztítani a fejemet. Most nem ez történt, sőt, egyre paprikásabb hangulatba kerültem, s tekintettel arra, milyen messze volt még a nap vége, egyáltalán nem számított ez jó jelnek.
Perverz vigyorára csak felhúztam szemöldökömet. Enyhe célzás volt ez arra, hogy nem egyszer feküdtünk egy időbe, ugyan abban az ágyban. Nem feleltem rá, csak csípőre tettem kezem, s fejem oldalra billentve néztem rá, hallgattam a fejmosást.
- Mégis, mi a fene bajod van Zambinivel? – bukott ki belőlem a kérdés, hiszen nem tudta elkerülni figyelmemet a makacs ellenszenv, ami szavaiból kiérződött, mikor Blaiseről beszélt. – Nem bántott engem, s semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne, vagy ne tudnék megoldani. Sosem bántana, vagy zsarolna engem. – Blaise nevében is sértésnek vettem a kérdést, hisz bármennyire is léhűtő volt a srác, sosem tenne olyat, amivel szándékosan bántana. – Anyagi gondjaim sincsenek, Marcus! – emeltem meg hangomat, kezdtem elveszítni a türelmemet, bár az igazat megvallva, ez tíz perccel ezelőtt bekövetkezett, csak visszafogtam magam.
Mikor mellkasomra bökött, jelezve, hogy igen is van szívem, mégpedig ott, azon a szent helyen, s bármennyire is próbálom, előtte nem tudom titokban tartani, hát majd nem elmosolyodtam, de csak majdnem. Túlságosan felhúzott, már nem tudtam lenyugtatni magam. Volt egy olyan érzésem, hogy ha most világgá futok, sem tudnék lenyugodni. Legszívesebben ledöntöttem volna egy jó whiskeyt, de persze ez sem volt lehetséges opció áldott állapotom miatt.
Persze hálás voltam neki azért, mert meg akart védeni, s hogy ennyire számíthattam rá, ez jól esett, csak nem igazán voltam felkészülve arra, hogy úgy kezdődik a reggelem, hogy a srác, aki egyébként jó barátom, s akivel nem egy éjszakát töltöttem együtt, az letámad a sötét klubhelységbe, és nekem szegezi kérdéseit. Alapjáraton nem voltam az a fajta, aki szereti kifecsegni minden baját, gondját, hát még olyankor, amikor nem is tanácsos megtenni, mert rosszat hoz a fejemre.
Jobbnak láttam lelépni. Egyrészt, mert nem akartam Marcust belevonni ebbe a helyzetbe, másrészt pedig kezdtem azt érezni, hogyha bármit is elmondok neki Zambiniről, akkor megkeresi, és szétrúgja a fenekét, miközben alapvetően én vagyok a hibás azért, mert ilyen helyzetbe kerültem. Blaise csak segédkezett hozzá. Az már mellékes volt, hogy Marcus fel is húzott, így már több volt az érvem a távozás, mint a maradás mellett.
- Jobb lesz, ha megyek. – mondtam, kissé megenyhülve, de a sértettség még ott volt a hangomban. – Ha szükségem lesz rád, be foglak avatni. Mindez akkor fog megtörténni, ha te is őszinte leszel a kapcsolataidról. – céloztam ezzel Vivianna-re. – Addig ne várd, hogy csiripeljek.
Éreztem, hogy kissé kemény voltam, így megajándékoztam azon ritka dologgal, hogy odaléptem hozzá, vállába kapaszkodva felpipiskedtem, s nyomtam egy gyors puszit az arcára. Úgy gondoltam, a letolás után ennyi járt neki. Se több, se kevesebb.
- Vigyázz magadra, Donell! – mondtam búcsúzóul, majd lassú kocogásba otthagytam őt a birtok felé, s visszamentem a kastélyba.
Kellett egy zuhany, hogy helyre rázzam magamat.


thanks bella

__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok   



Vissza az elejére Go down
 

Marcus & Astoria - klubhelyiség, majd birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Yamanaka birtok
» A falu főkapuja
» Hazukage birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-