HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Lefroy birtok - Hessie & Venom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTárgy: Lefroy birtok - Hessie & Venom   Csüt. Aug. 22, 2013 5:46 am






Emeric!

A probléma lassan elrendeződik. Hesperiával dolgozunk rajta, lassan meglesznek az utolsó simítások is. Ne feledd, amit megbeszéltünk!

Venom L.

Rákötöttem levelemet a bagoly lábára, majd egy laza mozdulattal útjára engedtem. Néhány percig elidőztem látványán, amíg tudtam, követtem tekintettel útját, majd mikor már csak egy apró pont volt az égen – talán nem is volt ott, csak szemem hitte – megfordultam, és besétáltam a kúriába.
Megálltam az előcsarnokban, s órámra pillantottam. Két perc múlva nyolcat üt a mutató. Halk léptekkel indultam el a dolgozószoba felé, majd nyitottam be az ajtón. Álltam pár pillanatig, míg szememmel megtaláltam a varázskamerát. Elégedett mosollyal sétáltam oda, majd kaptam fel, s már az irodán kívül is voltam.
Hálószobám felé vettem az irányt, ahonnan már igen fura hangok jöttek ki. Kezem a kilincsre tettem, ám mielőtt benyitottam volna, lehunytam szememet. Attól függetlenül, hogy tulajdonképpen nyílt házasságban éltem a feleségemmel, még nem jelentette azt, hogy szeretek osztozkodni rajta. De így szólt a megállapodásunk, nem kötjük gúzsba a másikat, s nincsenek szabályaink. Hisz tudjuk, a testünk csak Merlin adta porhüvely, semmit nem jelent.
Halkan fújtam ki a levegőt, majd lenyomtam a kilincset és határozottan benyitottam. A franciaágyon rögtön libbent is a szaténtakaró, ahonnan előbukkant Alastair McPhine, a Nemzetközi Varázsjogi Hivatal főnök, az én főnököm. Alatta a feleségemmel.
McPhine arca egy képes novella volt. Rögtön elsápadt, ám mielőtt magára kaphatta a lepedőt felmutattam a gépet, és kattintottam vele egyet, mire rögtön ki is jött belőle a színes fotót, melyen drága feleségem kissé unottam nézegeti körmeit, McPhine pedig igyekszik eltakarni nemesebbik felét a díszpárnával.

- Nos, Mr McPhine… azt hiszem el kell beszélgetnünk a lehetséges opciókról. – bólintottam komolyan, mire ő is kissé ziláltam bólogatni kezdett. Lekászálódott Hessieről, majd felkapva cuccait elindult az ajtó felé. Megvártam, míg kilép rajta, ám mielőtt követtem volna, Hessiere néztem. – Öltözz fel, mindjárt jövök. – villantottam rá egy mosolyt, majd kiléptem az ajtón.

Húsz perc múlva már újra a háló felé vettem az irányt, immár teljesen elégedett arccal. Azt hiszem, a Minisztérium szervezkedésemnek a mai kis manőver teljesen zöld utat adott.
Mosolyogó arccal nyitottam be a hálóba.
- Drágám, megint sikerrel jártál! – sóhajtottam el magam egész boldogan, mire leültem az immár bevetett franciaágy szélére.





Vissza az elejére Go down
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 3
ϟ Reagok : 2
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Lefroy birtok - Hessie & Venom   Csüt. Aug. 22, 2013 6:55 am






Ven és én nagyon jól együtt tudtunk működni, ha arról volt szó, hogy terveket kellett kieszelni és valakit pusztulásba taszítani, vagy legalábbis jól megkeseríteni az életét. Sokszor ő volt az ötletgazda, én pedig az eszköz, amellyel el lehetett érni az általunk kitűzött célt. Ebben az esetben sem volt ez másként, amikor eltervezte, hogy bizony a főnökét meg kell szorongatni egy kicsit, hogy előnyösebb helye legyen a Minisztériumban és lépéselőnybe kerüljön. Szükségünk volt erre a változásra, mert a halálfalókra rájárt a rúd az utóbbi időben, és így esélyünk sem lett volna arra, hogy előcsalogassuk őket a rejtekhelyeikről és magunk mellé állítsuk azt, akit csak lehetett.
A terv úgy szólt, hogy percre pontosan megbeszéltük, mikor és mit kell csinálnom. Hogyan csábítsam el – bár ez inkább rám volt bízva és fondorlatos kis eszemre -, és az is, hogy mikor legyünk félreérthető, kompromittáló helyzetben. Ugyan kételkedtem abban, hogy drága uram jól fogja viselni a látványt, amiben kénytelen-kelletlen ugyan, de része lesz, de hát így szólt a terv és ahhoz tartani kellett magunkat. Mind a kettőnknek, mert attól, hogy én kivettem a saját részemet belőle, még nem tudtam volna megörökíteni azt, amit muszáj volt bizonyítékként és zsarolási alapként felhasználni.
A héten már jóval előbb elkezdtem előkészíteni a dolgokat, mint ahogyan a megbeszélt este bekövetkezett volna. Sokszor, egészen véletlenszerűen tűntem fel a Minisztérium megfelelő osztályán, és arra hivatkozva, hogy Vent jöttem meglátogatni, néha bekukkantottam a kedves Mr. McPhinehez is. Szép vagyok és intelligens, nem volt nehéz lenyűgözni őt, és megkérni arra, hogy valamelyik este jöjjön át vacsorára. Mondjuk egy tálalásnál jóval korábbi időpontban, hogy elbeszélgethessünk egy kicsit egymással és jobban meg tudjuk ismerni a másikat. Szerencsétlen szinte itta a szavaimat, ahogyan beszéltem neki és elejtettem azt az aprócska kis információt, hogy hitvesemnek valamilyen elfoglaltsága lesz és csak egészen későn fog megérkezni.
Ma, pontban fél hétkor érkezett meg a vendégem a kúriába. A házimanók felszolgáltak egy kis frissítőt, leültettem a szalonban némi beszélgetés erejéig, majd megadtam a megfelelő jeleket arra, hogy közeledhet felém. Ő pedig szinte gondolkodás nélkül meg is tette, zavarba ejtően bájosan viselkedtem vele és invitáltam meg a hálószobába. Nem, nem abba, ami Vené és az enyém volt, mert nem akartam megszentségteleníteni a mi saját ágyunkat. Az egyik vendégszobát választottam hát, de a gyanútlan áldozat nem tudhatta, hogy nem az a sajátunk. Simán azt hitte, hogy képes lennék ennyire romlottá válni. A kis naiv.
Pontban nyolckor én már arra vártam, hogy Venom benyisson és rajta kapjon bennünket. Én lelkiekben teljesen készen álltam, a férfit már egyébként is untam, úgyhogy teljesen felüdülésként éltem meg, amikor a ház ura belépett az ajtón és megörökítette az utókornak a félrelépésemet. Arcomról tökéletes közönyösség volt leolvasható, miután a férfi kapkodva menekülőre fogta. Szerencsétlen, hogy lehetett ebből főnök? Nem volt más, csak egy tehetetlen pojáca. Vagy valaki bábúja… most már a miénk.
Némán vettem tudomásul az inkább utasításnak, mint kérésnek hangzó szavakat, még a mosoly ellenére is, aztán szóltam az egyik manónak, hogy igazítsa meg az ágyat, amíg én felöltözök. Nem egészen húsz perccel később már teljes pompában, már-már tökéletesség határait feszegetve, mintha éppen akkor léptem volna ki valamiféle mugli magazinból. Fél vállammal az ágy mellett futó faoszlopnak dőltem, karcsú testem tökéletesen követte végig vonalát, míg Ven besétált és leült. Automatikusan léptem el és álltam meg közvetlenül előtte, ajkaimon ártatlanságra hajazó mosoly tűnt fel.
- Talán kételkedtél benne, hogy sikerül? – kérdeztem, miközben finoman ívelt szemöldökömet kérdőn vontam fel. – Ne sérts meg, Kedvesem! Okoztam már valaha csalódást? – billentettem oldalra egy egészen picit a fejemet, úgy pislogtam rá tovább. – Mit szólnál, egy kis ünnepléshez? Közben elmesélhetnéd, hogy mi történt odalent és miben sikerült megegyeznetek… - vetettem fel, tekintetemben érdeklődés csillogott.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lefroy birtok - Hessie & Venom   Csüt. Aug. 22, 2013 7:21 am






Lassan, kissé fáradtan vettem le cipőmet, majd rúgtam le lábamról, ám mikor megjelent előttem Hessi teljes figyelmem neki szenteltem. Nem is lehetett volna másképp, hisz látványa rögtön bűvkörébe vont, ahogy az mindig lenni szokott. Mintha nem is röpke fél órája feküdt volna falatnyi fehérneműjében az összegyűrt lepedőn… Sosem tudtam meg a húsz év alatt, hogyan volt képes ilyen gyors átváltozásra. Azt hiszem, ez volt az Ő külön képessége.
Még így is, hogy én ültem, Ő pedig közvetlen előttem át alig volt köztünk egy fejnyi különbség. Kezem rögtön derekára fontam, s két lábam közé húztam, hogy még közelebb legyek hozzá. Államat hasára támasztottam, úgy néztem fel földöntúli arcára.
- Sosem okozol csalódást, szerelmem. Csak… - elhúztam kicsit számat.  Nem jellemző rám a féltékeny férj szerepe, de azért na… - Féltem, hogy kicsit jobban beleéli magát a dologba.
El laza lendülettel húztam le magamhoz, miközben végigdőltem az ágyon, majd magam alá tornásztam Hessiet. Lágyan csókoltam meg, miközben végigsimítottam lehetetlenül selymes haján. Mikor elszakadtam tőle, pár pillanatig csak bámultam őt kocsányon lógó szemekkel. Hogy lehetséges, hogy nekem van a világon a legvonzóbb feleségem?
- Annyira szeretlek! – suttogtam halkan, majd utolsó csókot nyomta ajkára.
Miután elgurultam róla, jeleztem neki tekintetemmel, hogy jöhet a koccintás. Szerencsére nem kellett messzire mennie, hisz minden vendégszobába meg volt töltve a bárpult. Nem is a vendégek miatt, de sosem lehetett tudni, hol jön épp ránk a szerelem. Ha értitek…
Aprót sóhajtottam, miközben szememmel minden mozdulatát követtem. Felkönyököltem az ágyon, majd belekezdtem a mondókámba.

- Szerencsénkre elég fontos McPhienek a család. Máskülönben nem is sikerült volna, bár arra nem számítottam, hogy ilyen hatalmas lépést tudok tenni. – arcomon széles, elégedett mosoly terült szét. – Lefog mondani a postjáról, Hesperia.
Még magam sem hittem el, de valóban így volt. Nem is akarta tudni, hogy mit akarok elérni, inkább áthelyezteti magát. Szinte rettegett, hogy a felesége felkapj a három kölyköt és lelép. Akkor lehet igazából zsarolni valakit, ha sok a veszíteni valója.
- Emeric boldog lesz. – szusszantottam aprót, tekintetemet továbbra is feleségemet tartva. – Talán ezután nem lesz olyan paranoiás, mint eddig. A legkedvezőbb pozícióban leszek ahhoz, hogy meggyőzzem Voldemort csatlósait.



Vissza az elejére Go down
avatar Inaktív
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 3
ϟ Reagok : 2
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 20.


TémanyitásTárgy: Re: Lefroy birtok - Hessie & Venom   Csüt. Aug. 22, 2013 7:53 am






Szerettem, amikor én voltam a középpontban, és a számomra egyetlen fontos személy csak és kizárólag nekem szentelte a figyelmét. Most sem volt ez másként, én meg természetesen elégedetten mosolyogtam rá, miközben hagytam, hogy közelebb húzzon magához. Még léptem egyet a biztonság kedvéért, aztán két kezem közé fogtam az arcát, és gyengéden végigsimítottam borostáján. Nem érdekelt, hogy én mindig kényesen figyeltem a részletekre, ez pedig kissé arra hajazott, hogy ő elhanyagolná a megjelenését. Neki még ez is jól állt, nekem pedig eszem ágában sem volt emiatt piszkálni, csak nagyon ritkán, és nagyon különleges esetekben. Ez most pont nem az volt.
- Hidd el, hogy eléggé beleélte magát a dologba, de pont erre volt szükségünk – vallottam be, még annak ellenére is, hogy benne volt a pakliban egy remekbe szabott kis kiakadás, ami talán olyasmit vonna maga után, amit mind a ketten megbánnánk. Példának okáért, hogy máris száguldana a szerencsétlen férfi után, hogy jól megleckéztesse. Pedig szerintem neki már ez is bőven elég nagy lecke volt, nem tudhatta, hogy kikkel húzott ujjat. Addig jó, amíg nem válunk túl átlátszóvá, bár szerintem ez a mi esetünkben egyszerűen nem történhetett meg.
Mire észbe kaptam, a lendület máris vitt magával, én pedig nevetésben törtem ki, ahogyan Ven nyaka köré fontam a két karomat. Csillogó tekintetem abban a pillanatban megtalálta az övét, amint fölém sikerült kerekednie. Ujjaim hajába túrtak a csók közben, míg egyik lábamat egészen felhúztam az oldala mellé, mit sem törődve azzal, hogy a ruha nem különösebben akart engedni eme mutatványomnak.
- Én is nagyon szeretlek! – búgtam a szavakat lágyan, arcomon már-már az áhítat tükröződött, ahogyan felnéztem rá. Igen, végül is, nekem ő jelentett mindent, nem csoda, hogy úgy bámultam rá, mint valami ostoba hívő, vagy elvakult szerelmes kislány. Mellette valahogy mind a kettőbe könnyedén át tudtam vedleni, és amíg ez így volt, addig nem aggódtam a kettőnk kapcsolata miatt.
Máris éreztem ugyan a hiányát, amikor aztán némiképp eltávolodott tőlem, de már olyan jól ismertem, hogy szinte szavak nélkül is ki tudtam találni, hogy mit szeretne. Még pár pillanatot megengedtem magamnak arra, hogy figyeljem őt, aztán kecsesen lesiklottam az ágyról és odasétáltam a pulthoz, hogy elővegyek a hűtőből egy üveg pezsgőt, és két karcsú poharat is mellé. Természetesen a legszebben megmunkált, legdrágább kristályból készültek, külön csináltattam őket még jó tíz évvel korábban. Azóta is remek szolgálatot tettek.
Míg ő beszélt, én ismét leguggoltam és visszaraktam a félig kiürült üveget, hogy ne melegedjen meg addig, amíg újra elő nem kell venni. Mivel közben nem láthatta az arcomon átsuhanó árnyékot, ezért valószínűleg rá sem fog kérdezni az okára, én azonban pontosan meg tudtam volna mondani, hogy mi miatt tört rám ez a gyenge pillanat. Valahol bántam, ugyanakkor örültem is annak, hogy nekünk végül nem bővült ki a családunk, különben a gyerek ugyanilyen zsarolási alapot adhatna nekünk is, mint McPhienek. Nem kívántam volna ezt egy Venomhoz hasonló feltörekvő férfinak. Különösen nem akkor, ha az a férfi hozzám tartozik, és az én jólétem is függ tőle.
- Hú, akkor valamit nagyon jól csinálhattam! – mosolyogtam diadalittasan, miközben lassacskán visszaértem az ágyhoz és felé nyújtottam az egyik poharat. – Az érdekel a legkevésbé, hogy Emeric boldog-e, vagy sem... – forgattam a szemeimet rosszallóan. – Túl sokat aggódik, ez lesz egyszer a veszte, hidd el nekem! – jósoltam nagy komolyan, miközben Ven tovább beszélt, én pedig nem szerettem volna félbeszakítani. – Ideje volt már, hogy történjen egy kis előrelépés. De ismered a mondást, ha jót akarsz, csináld magad. Már kezdettől fogva nekünk kellett volna a kezünkbe venni a dolgokat – méltatlankodtam tovább. – Akkor azt hiszem, hogy koccinthatunk a leendő kinevezésedre! – újra feltűnt a szám szegletében egy halvány mosoly, közben poharamat felé tartottam. Amennyiben összekoccantak, áthajoltam a peremük felett és futó csókot leheltem az ajkaira, mielőtt még belekortyoltam volna az aranyló, gyöngyöző italba.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lefroy birtok - Hessie & Venom   



Vissza az elejére Go down
 

Lefroy birtok - Hessie & Venom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Yamanaka birtok
» Hazukage birtok
» Nara birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-