Kyra & Iason

I feel so lucky, when you wanna hug me.

em néztem hátra, hogy követ-e valaki vagy sem, ha gördeszkával indulok el, akkor mindegy. Én elméletben úgyis gyorsabb vagyok a gördeszkával, mint más a saját lábán utánam settenkedve. A Tiltott rengeteg felé vezető hídon csúszkáltam előre. Igazából én semmi rosszat nem terveztem előre, ha a gördeszkán gurulás nem lenne elég. Bár szívesen megnézném a rejtekhelyem, most lusta vagyok odáig feleslegesen elsétálni. A gördeszkámmal, meg még sosem próbáltam ki milyen lehet lebegni, pár centivel a fű felett. Biztos jó, de ha elvonja valami a figyelmemet akkor a varázslatnak is kaputt. Azt meg nem szeretném, mert rémes elképzeléseim vannak arról milyen orral a fűbe esni, ha valaminek nekimegyek a gördeszkámmal. Az elesésnél nincs rosszabb, én már csak tudom. Nem egyszer megbánta a térdem, hogy elhagytam a biztonságot nyújtó házunkat. Vagy a fára másztam ami ott magaslott a kertünkben, vagy szimplán valami olyan gyereksportot keresni ami horzsolásokkal járt. Anya mindig megdorgált amiért felelőtlenül viselkedtem és nem vigyáztam elégé. De sosem hallgattam meg a jó tanácsait, mindig újabb horzsolásokkal tértem haza. Most azonban, tudok vigyázni magamra. Képes vagyok megelőzni az eleséseket és már vagyok annyira profi gördeszkás, hogy ne essek orra. Bár jobb elővigyázatosnak lenni, mint orral feltörölni a betont vagy bármit amin éppen elesem. Egy kisállatomat sem hoztam magammal, Vincent-et nem akartam a nyakamba venni és úgy gördeszkázni, Rabyn károgása sem hiányzik, szóval ma elterveztem egy házi kedvenc mentes napot tartok. Szükségem van egy kis nyugalomra, távol a Roxfort falaitól és a híd egészen alkalmasnak tűnik erre a feladatra. Bár ahogy megálltam és felkönyököltem a párkányra máris megváltozott a véleményem a nyugalmat hozó helyről. A Tiltott rengeteg fái előttem magasodva arra csábítottak, hogy újra meglátogassam őket. Megfogóztam a párkányban és hátra dőltem, hogy megnézhessem nem közeledik-e felém valaki aki mondjuk tanári vagy prefektusi rangot töltene be.
De senki, hála Merlinnek. Még Sarah sem kullogott itt a csapatával és ennek most örültem. Nem kell látnia ahogyan én beosonok a Tiltott rengetegbe és meglátogatom a rejtekhelyemet. Hiányzik a vízesés szemet kápráztató látványa, most mit tagadjam? Nem lehet távol tartani az egyetlen olyan tiltott helyszíntől ami valóban veszélyes, de szeretem, mert annyira gyönyörű. Eddig ott semmi sem akart megenni vagy felfalni, na jó talán egyvalakit kivéve. De az illetőre azóta is haragszom és még a nevét sem ejtem ki. Olyan, mint ha Voldemort-ra gondolnék ilyenkor, azt leszámítva, hogy Voldemort nem volt nő és nincs platinaszőke hosszú haja. Egy igazán perverz részem azonban mai napig nem bánja a dolgot, én úgysem akartam tőle semmi komolyat szóval... szóval a haragom az még tarthat egy kicsit. Felveszem a földről a gördeszkámat és az alapos körbenézés után elindulok a rejtekhelyem felé. Jobb sétálva megtenni odáig az utat mint a gördeszkán, mivel azon az esés garantált, főleg ha a kerekei a fűbe gurulnak tovább. Pont ezért gyalogoltam el a két lábamon a tökéletes helyre. Egy tisztás ötvözete a csodálatos barlangi vízeséssel. Oh igen, most ez kellett nekem. Bár még nem kezdtem el ugrálni a köveken, hogy a barlanghoz érjek, előbb be kell telnem a látvánnyal, amit annyira szeretek. Legszívesebben sosem hagynám el ezt a helyet, csak ugyebár nem hiába tiltott a Tiltott rengetegbe való járkálás a diákok számára.

Iason & Kyrah

I feel so lucky, when you wanna hug me.

Sokszor gondoltam már arra, hogy mi lenne, ha megmaradnék egy srác mellett és nem hagynám, hogy egyesek csak úgy befolyásoljanak egyetlen érintéssel, szelídebb pillantással. Pedig erős nő vagyok, szép is és biztos van olyan, aki nem csak kihasználna. Igen, tudok ilyet, de ő tilos és bármennyire is hiányzik, nem mozdulok felé. Nem teszem tönkre azt a kapcsolatot is.
Szemem behunyva fekszem a barlang rejtekében és hallgatom a környezet dalát. Nyugodt terület, ahol semmi veszély, nincs egy tanár sem és még a prefektusok sem zaklatnak, hogy menjek órára. Ma nincs hozzá kedvem, hogy teljesen lefárasszák az agyam. Na meg, ha nem vagyok a kastélyban, akkor még csak büntetőmunkára sem tudnak elküldeni. Van valami jó is a lógásban. Oké, oké, csak jó oldala van a lógásnak és én már reggeli óta itt vagyok. Hoztam magammal egy kisebb kosárban némi kaját és két üveg bort. Miért pont két üveggel? Nem tudom, de ha már itt van, nem hagyhatom veszendőbe. Az egyik üveget már felbontottam, de csak egy kevés fogyott el belőle. Kitart egész holnapig, úgy lehet az üveg. Társaságot pedig nem hívtam, pedig lehet hogy azt kellett volna. Mondjuk szólni Torinak, vagy Celestenek.
Nagyot sóhajtok, majd felülök a pléden és iszok még egy kortyot. Két korty között zajt hallok, de csak egy pillanatig válok mozdulatlanná, utána folytatom amit elkezdtem. Bárki is legyen az, majd megkínálom azzal ami nálam van, akkor biztos tartja a száját. Legutóbb, mikor megkínáltam itt valakit azzal, amim van, hát ... nem tagadhatom, hogy jól elszórakoztunk egymással. Tetszett a dolog, de csak egy fogadás volt részemről. Sajnos elvesztettem egy mókás fogadást pár Mardekáros lánnyal szemben és nekem kellett megszereznem Iasont, mint amolyan trófeát. De én nem tartom trófeának, habár csak egy srác, de helyes és megérte veszíteni. Csodás.
Most még vele is képes lennék eljátszadozni, ha nem utálna azért amit tettem, mert miután végeztünk, közöltem vele mi a helyzet. Elég bunkónak éreztem magam, de jobb az őszinteség nem? Több titkom pedig már igazán nem lehet. Előbb vagy utóbb megőrülnék tőlük.
Tudom, hogy ez a hely Mr. Mallory rejtekhelye. Titokban lehet, hogy pont azért jöttem ide, hogy találkozzak vele. Legalább megbeszélhetnénk, mi volt. Nem vagyok olyan, mint a többi zöld, de ezt ő is láthatná, ha egyáltalán rám nézne hosszabb ideig, mint egy másodperc. Egy megvető pillantás, vagy egy utálatos tekintet. Most, hogy így belegondolok abba, milyen típusú pasikkal voltam eddig együtt ... ami nem sok ahhoz képest, hogy mennyi lehetett volna. Szóval mindegyiknek srácnak kék szeme van. Olyan szépek a kék íriszek és úgy tűnik, nem tudok nekik ellenállni. Azt mondják, hogy az olyan pasik szeszélyesek, de van rá példám, aki nagyon is komoly és megbízható. Gyerekkorom óta ismerem az illetőt. Kicsit azt hiszem azért vagyok másokkal, hogy féltékennyé tegyem. Még mindig szeretem, de nem nyomulok rá, hogy újra velem legyen. Mindenkinek szíve joga azzal lenni, akivel akar, ahogy neki is.
Na, de mikor ér már ide az a valaki? Még a végén megiszom egyedül az első üveg bort.

Spoiler:

Kyra & Iason

I feel so lucky, when you wanna hug me.

osszú órákig képes volnék itt állni és csak bámulni a természet szépségeit, de a vízesés és benne azok a hatalmas kövek amiken ugrálni szoktam, mint egy béka, hogy ne legyek vizes. Sajnos még nem találtam egy olyan ösvényt ami egy másik bejárathoz vezetne, felfedező útra meg egyszerűen nem volt kedvem még menni a barlangban. Nem félek attól, hogy eltévedhetek egy vízesés belsejében, mert minden bizonnyal nálam lesz a pálcám, az eszem meg a helyén és biztos egyből kitalálok. Kár, hogy nincs hozzá térképem, mert akkor nem kellene számolnom az eltévedés lehetőségével. Nem szeretek eltévedni ez az igazság, mert akkor mindig valami váratlan történik, amire nem számítok és elkedvetlenedek. Igen, el megy a kedvem attól, hogy megkeressem a helyes utat s, inkább tartok pihenőt és kezdek el gondolkodni honnan jöttem és hová kell mennem. Most persze egyszerű volt, idekint nem tévedhetek el sehogy sem, mert már rengetegszer megtettem ide az utat. Itt nyugalomra leltem, mert minden olyan békés volt és Sarah mentes. Bizonyára ezért vágytam már arra, hogy az órák után itt lehessek. Tudom, hogy jobb lett volna előbb letudni a tanulást és az egyik házi dolgozat megírását, de azzal ráérek. A könyvtárat bármikor megtudom látogatni, de a rejtekhelyemet már kevésbé. Természetes, hogy most itt akarok eltölteni egy kis időt. Ezért is kezdek el egyik kőről a másikra ugrani a gördeszkámmal a kezemben. Tisztában vagyok azzal, hogy jobb lett volna most az ágyam alatt hagyni, mert csak hátráltat itt, de olyan mint a pálcám amitől sosem válok meg és a talárom zsebében tartom. Most azonban nem volt rajtam talár így a kapucnis felsőm zsebébe került, ahonnan reményeim szerint az ugrándozásom során nem eshet ki.
Épp örülni készültem, hogy sikeresen átjutottam és nem lettem csurom vizes amikor az arcomra fagyott minden egyes boldog érzés. Nem tudtam eldönteni, hogy előbb undort, megvetést vagy gyűlöletet érezzek. Ezért csak kedvetlenül elhúztam a számat amikor megláttam, hogy itt ücsörög és iszogat. De ugyebár valami sértőt muszáj volt mondanom a szőkeségnek, ha már így állunk, izé ő ül csak én állok.
- Hadd találjam ki, a drágalátos barátnőid most kihagytak téged a jóból és idejöttél rontani a levegőt. – tudtam volna ennél sokkal gorombább is lenni, de kiveszekedtem magam Sarah-val ma és elfogyott az energiám, hogy mással szintén képes legyek.
- Nem láttalak a reggelinél és az ebédnél sem. Te egész idő alatt itt voltál és nem szóltál előre, hogy idejössz. Ha ezt tudom, ma nem támad kedvem idejönni és... – szívesen folytattam volna még az okkifejtésemet arról mennyivel jobb lett volna nekünk ha elkerüljük a másikat. De a figyelmemet lekötötte valami, nem már nem a szőkeség, hanem az üveg ami nála volt.
- Amúgy mit iszol? – ezt a kérdést igyekeztem kissé nyugodtabban és nem felháborodottan feltenni, hogy mindez mennyire sikerült az jó kérdés. Tudniillik az arcom nem kezdett el repesni az örömtől amikor megláttam Őt, ki tudja már milyen állapotban. Ha nem is részeg, én simán ki tudom nézni belőle, hogy az. Mostanában kevés jó dolgot tudok elképzelni ha róla van szó és magáról a Mardekáros diákokról. De mégis azonban leginkább róla, hiszen őt tekintem gyakorlatilag halottnak, egy nem létező személynek.

Iason & Kyrah

I feel so lucky, when you wanna hug me.

ár majdnem meguntam a várakozást, hogy meglássam, ki okozta a "zajt" amit hallottam, mikor végre előbukkant a szőke herceg kék szemeivel.
Sejtettem, hogy nem fog nekem örülni, ha itt meglát, de azt nem hittem volna, hogy pont ma, pont most kell neki is erre járnia. Bármikor máskor dönthetett volna úgy, hogy ellógja a napját, de mégsem így lett. Foghatnánk a sorsra is ezt a találkozást. Elvigyorodtam gunyoros megjegyzésén. Aki ismer minket és tudja mi történt közöttünk, az megmondhatja, hogy nálunk ez már haladás. Mármint amióta elmondtam neki, hogy csak azért feküdtem le vele, mert elveszítettem egy fogadást ... hozzám sem szól. Már az jó, ha nem jön nekem a deszkájával. Az mindig kiváló kifogás, nem? És az a megvető tekintet ... Még szerencse hogy nem képes velük ölni, mert rég halott lennék. Az én esetemben az csak megváltás lenne. Nem kellene olyannak igent mondanom a házassági ajánlatára, aki még csak nem is szeretek. Egy ember van akihez boldogan hozzámennék, de ő nem lehet már az enyém. Elengedtem és nem kaphatom vissza. Ő olyan, mint egy madár, akit kiengedtek a kalitkából ... már nem tér vissza. Hülye voltam tudom, de akkor ez tűnt a legjobb döntésnek az Ő érdekeit nézve. Fájt, hogy még csak nem is könyörgött, hogy ne tegyem ezt velünk, de nem is az a fajta. Még sosem hallottam könyörögni, szóval ez így a jó. Majd lesz valahogy velem. A lényeg hogy Blaise boldog legyen.
- Nem, nem hagytak ki semmiből. Egyszerűen csak imádok lógni McGalagony óráiról, mert mindig Professzor Shackletonhoz küld büntetőmunkára. Hát nem jó? Egyszerűen imádom azt a nőt. Mintha tudná mire, vagy kire van szükségem. Ha új igazgatót kellene választani, én tuti rá szavaznék. McGalagony the best teacher! Persze Will után, de a házvezetőjével mindenki elfogult. - fogalmam sincs miért Meki a kedvencem, lehet, hogy csak a bor miatt, vagy mert titokban szeretem a griffeket ... na jó az utóbbitól még a hideg is kiráz ha csak rá gondolok. Pfujj, nem lennék én Griffendéles. Bár jól áll a skarlátvörös.
- És mi? Senki nem mondta, hogy gyere ide. De mi van, te már rajtam tartod a szemedet is? - tényleg imádom a kék szemeit és talán az ami a múltkor történt, nem csak a fogadás miatt volt. Ki tudja. Ha újra megtörténne közöttünk a dolog, akkor határozottan meg tudnám cáfolni.
- Öhm, bort, de még csak most kezdtem. Nem tudom miért hoztam két üveggel, mikor egy is épp elég lesz. Esetleg kérsz? - tudom, hogy szeret inni, nem hiszem, hogy most is nemet mondana. Ennyire nem utálhat.
- Naaa. Ne kéresd már magad szőkeség. - fentebb ültem úgy, hogy a könyökeimen támaszkodok hátul.

Spoiler:

Kyra & Iason

I feel so lucky, when you wanna hug me.

a kétség kívül volt valami a levegőben, ami elbódította az agyát kellőképpen úgy, hogy normálisan vagy legalábbis szokványosan gondolkodni tudjon. Pedig ma nem is volt Valentin nap, hogy elmenjen az esze a szerelemtől. Fogalmam sincs, hogy most szégyenkezzek azon nekem is pont vele kellett kikezdenem vagy röhögjek azon mennyire furcsán hangzik mindez az ő szájából. Kész őrület mit képes egy Mardekáros mondani, méghozzá egy olyan akire nem szívesen gondolok mostanában. Talán tényleg részeg volt? Megbillentettem a fejem kíváncsian és ő rá néztem. Vicces volt, ez biztos, de sosem mondanám ki. Még mindig nem felejtettem el azt amit mondott. Talán soha nem is fogom, ezért mindig bizonytalansággal fordulok felé, ha netalán mégis szóba állnék vele. Nem hiszem el, hogy ő egy kortytól is képes volt ilyen nem megszokott Mardekárossá válni. Lehet, hogy előbbre hozták Április elsejét? Na milyen szép is volna! Legalább megtudnám jól viccelni azokat akiket nem kedvelek annyira köztük a húgomat Sarah-t is. Elhúztam a számat, azért mert el kellett húznom a kijelentésén. Nem volt más lehetőségem, ha nem is őszintén tettem, legalább megjátszásból. Valamivel muszáj eljátszani, hogy nagyon nagyon haragszom rá nem? De igen, ezt a visszafogott röhögésem is bizonyította. Pedig most sokkal szívesebben hagytam volna, hogy a barlang a nevetésemtől csengjen. Most azonban kihagytam és nem éltem a lehetősséggel. A lehetőséggel, amit igazság szerint én sosem hagynék ki. Nem vagyok olyan aki kihagyna egy mókás kis pillanatot nevetés nélkül. Ebben a pillanatban azonban a megsértett felett kellett jásztanom, mindegy milyen áron.- Aha. Te és a McGalagony imádatod. A halála után nem szeretnél véletlenül egy megemlékezési partit is adni az ő tiszteletére? – persze, hogy csak a gúny beszélt belőlem, semmiképpen sem szerettem volna ha a kedves McGalagony professzor meghalna és neki megemlékezési partit kellene rendeznie. Ha volt valaki akit tényleg tiszteltem akkor az McGalagony professzor volt. De még az ő szavai sem hatottak rám kellőképpen, hiszen most itt vagyok, nem pedig a békés és biztonságot nyújtó Roxfort falai között.
- Butaságokat beszélsz, van jobb dolgom is mint rajtad tartani a szemeimet. Csak szimpla észrevétel volt a részemről. – legalábbis igyekeztem úgy tenni, hogy mindezt még el is higgye, semmi kedvem sincs magyarázkodni, miért figyelem őt olyankor amikor ő nem veszi észre. Szimpla bosszúvágyból? Fogalmam sincs.
- Ugye tudod, hogy ettől még nem fogok megbocsátani neked? – karba tettem a kezem, már amennyire a gördeszkám is engedte és végül nagy nehezen leültem mellé. Igen, Iason Mallory tényleg leült a lány mellé akit elvileg úgy utál, amiért hazudott neki.
- Nem úgy látszik, mintha most kezdted volna meg. Te eleve becsiccsentve jöttél ide? – szkeptikus arcot vágva néztem rá, most csak kivételesen az arcára, nem voltam kíváncsi arra, hogy hogy néz ki. Milyen ruhát visel, nőt-e valamit azóta, hogy utoljára láttam, ilyesmi egyáltalán nem érdekelt. Már nem tudott érdekelni, ilyen egyszerű az egész. Legszívesebben messze elkerültem volna őt, ha tudom, hogy itt van. De nem tudtam, nem láttam előre, hogy ő itt van az én rejtekhelyemen.
- Jó, kérhetek. De csak azért, mert te ajánlottad fel az italodat, nem azért mert én kértem tőled.

Iason & Kyrah

I feel so lucky, when you wanna hug me.

nfeledten felnevettem, mikor Iason vette a lapot és belement a McGalis játékomba. Az lenne a legutolsó dolog az életemben, hogy neki is áradozzak vagy bármi egyéb. Nem szeretem én annyira, de muszáj terelnem a gondolataimat a fájó emlékekről és érzésekről.
Mardos belülről a bűntudat és a keserű fájdalom keveréke, mely már majdnem fojtogat. Küzdök a könnyekkel, de nem akarom, hogy lássa rajtam, nem vagyok jól. Nincs kedvem erről beszélni. Nem akarok erről beszélni. Bár megváltoztathatnám a múltamat, mert akkor sosem engedtem volna el Blaiset. De már késő. Megtettem és most magányosan szenvedek.
- De, akarok egy szobrot is emeltetni neki. - egy mosolyt erőltetek az arcomra és remélem hihetően játszom a szerepemet.
- Jaj már Iason, látom hogy nézel rám és egyáltalán nem úgy tűnik, mintha annyira haragudnál rám azért, amit tettem. De ne tagadd, hogy te is élvezted a dolgot még így is. Amúgy sem vagy a hosszútávú kapcsolatok híve, ha jól tudom. - kuncogok. Még sosem láttam Malloryt hosszabb ideig egy csajjal az alkalmikon kívül, de ki tudja? Lehet, hogy csak jól titkolja, hogy jár valakivel. Kicsit oldalra fordítom én is a fejemet és egyenesen a szemeibe nézek. Hogy van az, hogy most még az ő jelenléte is megnyugtat. Legszívesebben a vállára hajtanám a fejem és zokognék. Kisírnám neki minden fájdalmamat és bánatomat, de nem tudhat arról, hogy Torie terhes. Nem mondhatom el senkinek sem. Nem az én kötelességem és nyilván ő sem akarná, hogy bárki más megtudja. Elég ha ő tudja és én, meg gondolom már Blaise is tudja.
- Tudom, de úgysem haragudhatsz örökké. Szóval majd megbékélsz. - úgy teszek, mint akit nem érdekel és az igazság az, hogy most tényleg nem érdekel, hogy egy emberrel több utál-e vagy sem. Végig szemmel követtem, ahogy Iason durcit tettetve leül mellém. Ezen elmosolyodtam. Amikor ilyen, úgy néz ki, mint egy kisfiú. Ilyen lehetett, mikor még kicsi volt és nem a nők jártak az eszében. Aranyos.
- Tényleg nem vagyok becsípve, sem részeg, csak túlságosan szenvedek ahhoz, hogy önmagam legyek. Félek, ha nem bohóckodnám el a dolgokat ... sírni kezdenék és képes lennék életem végéig sírni. - kezébe adtam a felbontott üveget. Nem sajnálom tőle és még örülök is, hogy itt van, mert így nem csinálok nagy hülyeséget. Remélem.

Spoiler:

Kyra & Iason

I feel so lucky, when you wanna hug me.

em tudtam eldönteni, hogy most nevessek azon amit mondott vagy sem. Pont ezért amennyire tudtam visszafogtam magam és megtartottam a komoly, szkeptikus figura látszatát. Kellett a színjátékhoz, hogy még mindig csak egy gonoszka Mardekárost látok benne. Különben nem volt ő gonosz, megkönnyebbítette a helyzetemet, de ezt a világ összes szűz lányáért sem mondtam volna el neki. Miért tettem volna? Jobb ha megtanulja egy Mallory-vel nem lehet csak úgy kikezdeni és becsapni azt. Fel voltam készülve arra, hogy haragos arcot kell majd vágnom, de á nem ment. Mondhatnánk azt is, hogy ami köztünk történt az csak egy szívesség volt és kész. El lehet felejteni meg minden ilyen egyéb. Csakhogy nehezen felejtek, akkor ha valami olyanról van szó amit nem én tettem. Önmagamnak azt hiszem sokszor sokkal könnyebb megbocsátanom, mint másoknak. De hát egyszer ezt az érzést is el kell tüntetnem a jellememből, nem helyes mindig mindenben másokat hibáztatni és kimenteni magunkat a hibáink alól. Erre való Hayley az életemben, ráébreszt arra, hogy amit tettem nem pontosan olyan helyes, mint azt én gondolom.
- Aha, érdekes. – itt ennél a pontnál tisztává vált, hogy valami nem stimmel vele. Biztos minden rendben volt ott a fejecskéjében? Nem úgy nézett ki, mint aki kicsattanna a boldogságtól és örülne annak, hogy legalább lát engem. No de sebaj, mondjuk én sem örülnék magamnak ilyen akármilyen állapotban.
- Ahm mikor mondtam én ilyesmit neked? Tudtommal soha de most, hogy így eszembe juttattad... Ne aggódj, majd szólok ha megváltozna a véleményem azzal kapcsolatban mi volt jó és mi nem. – elvigyorodtam és valamilyen hirtelen jött ötlettől vezérelve megsimogattam az arcát. Igaza volt, valóban nem tudok évekig haragudni rá. De jobb ha ő erről egy ideig nem tud. Szeretem nézni ahogy a Mardekárosak szomorkodnak valamiért, mert tudnak ám, csak jól titkolják ezt is.
- Sosem voltam a hosszútávú kapcsolatok híve. Félő, hogy nem bírnám ki az érintésed nélkül akkor ha volna barátnőm. – komoly voltam, annak kellett lennem, hogy eltudjam hitetni vele komolyan beszélek. De nem, bizonyára ő is láthatta, hogy csipkelődős kedvemben vagyok amiért itt van. Azt terveztem egyedül leszek, azonban mégsem. Itt van, felidézi bennem az emlékemet amiben csak ő és én voltunk, rajtuk kívül meg senki más. Borzasztó!
- Egy ne haragudj csók kiengesztelne. – azzal elvigyorodtam és bevetettem az úgynevezett százwattos vigyoromat. Bár tudtam, hogy nála nem kell megjátszanom magam, pont ezért volt olyan irtó rövid, kevesebb mint egy perc a vigyorgásom. Az amit mondott elgondolkodtatott és egy icipicit megsajnáltam. Nem volnék most a helyében, sőt szerintem sosem volnék az ő helyében, jó nekem férfinak lenni.
- Én azt hittem a Mardekárosok nem tudnak sírni. – hátra dőltem a pléden és onnan kezdtem figyelni őt. Elégé ramaty állapotban lehetett, én meg hjaj sajnos nem tudom azt nézni amint a közelemben lévők órákon át szomorkodnak.
- Na jól van, most úgysem fogok tudni inni. Búj ide, hátha megnyugszol és elfelejted a problémáidat. – le kellett tennem az üveget, bármennyire tűnt most vonzónak az, hogy megkóstoljam. De hát biztos lesz még rá lehetőségem.