HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Hálókörlet ~ Tori & Kyra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Szomb. Aug. 24, 2013 12:52 pm




Tori And Kyra


Valami egész nap nem hagyott nyugton. Ott motoszkált a fejemben az a bizonyos vészcsengő, ami figyelmeztet arra, ha valami baj van. Igyekeztem a jelekre figyelni, hogy lássam merre keressek, de egyszerűen semmi nem segített. Ilyen rég volt már, utoljára még akkor, mikor Dracoval először összeakadt a tekintetünk és megéreztük azt a bizonyos vibrációt. Vagy szikrát. Ki hogy mondja ezt, a lényeg az, hogy ez a csengő akkor riasztott, csak én nem voltam képes arra figyelni. A vonzás erősebbnek bizonyult, mint az ész érveim. Érvek, melyeket mindig betartok, vagy legalábbis igyekszek betartani.
Figyelmetlenségem miatt hibát követtem el. Elszerettem a barátnőm pasiját. Miattam szakítottak, noha a lány nem tud rólam. Most nem hibázhatok. Hallgatok az ösztöneimre, amik azt sugallják, nézzek szét körülöttem. Valami, vagy valaki hiányzik, de ki? Próbálok visszaemlékezni a mai napra és a tegnapira is. Túl sok emberrel van kapcsolatom egy nap és nem emlékezhetek mindenre ...
Hirtelen minden beugrott. A vészjelző ... Draco gondolata ... Tori. Ma még csak nem is látta őt. Hirtelen megperdültem egy helyben, majd rohanni kezdtem az alaksor felé. El sem hiszem, hogy elfeledkeztem róla. Mégis milyen barátnő vagyok? Oké, ezt igazából költői kérdésnek szántam, mert nekem is meg van a saját véleményem magamról és a tetteim következményéről, de érthető nem? Hogy mit miért tettem.
Túl nagy a varázsvilág, de mégis olyan kicsi. Nem gondolná az ember, hogy ki kinek a rokona, vagy hogy ki kit szeret igazából, kivel volt és hasonlók. Most is több dolog miatt tartom a számat. A hallgatás néha jó, sőt szükséges is ahhoz, hogy ne bántsd meg azokat, akiket szeretsz. Torit pedig egy rossz döntés miatt nem akarom elveszteni. Tényleg a barátnőm első óta. A bűntudat mindig ilyen nagy úr?
Futás közben feldöntök pár alsóbb évest, de nem mernek megszólalni sem. Tudják, hogy ne húzzanak ujjat egy Mardekárossal, vagy ne kössenek bele. Most ez helyes döntés. Véletlenül valamelyik törpe talpas pohár lenne, vagy valami más, ami épp akkor az eszembe jutna. Hát most a pohár volt a példa.
Eljutok sikeresen a klubhelyiségünk ajtajáig és hirtelen elfelejtem a jelszót is, annyira siettem. Kell vagy két perc, mire összeszedem a gondolataimat és kinyögöm a helyes jelszót.
- Tori! Tori itt vagy? - sietős lépteim nem sokat változtak, ahogy beléptem a klubhelyiségbe, csak most már a fejemet is kapkodva forgattam.
Mostanában olyan furán viselkedett ő is, nagyon bízom abban, hogy nem történt vele semmi baj. Aggódom érte. Sehol nem találom ... Elszaladok a hálók felé, és újra megismétlem.
- Tori! - most már nagyon félek és úgy nyitok be a szobájába.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Szomb. Aug. 24, 2013 11:59 pm


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Éreztétek már úgy, hogy semmi másra nincs szükségetek, csak alvásra? Hogy napokig képesek lennétek aludni, hogy kipihenjétek lelketek fájdalmát és fáradtságát? Ilyenkor végre megáll a világ, lassít, fékez, addig, míg már nem is szédülsz annyira, s képes vagy levegőt venni. Pihenni. Mert semmi nem számít, ami oda kint zajlik. Pihenned kell, hogy meg tudd gyógyítani meghasadt lelkedet.
Én így éreztem magam. A tegnapi roxmortsi kirándulás után egyenesen a klubhelységbe jöttem, konkrétabban az ágyamba, s addig sírtam keservesen, míg egyszer csak álomba nem sikerült ringatnom magam egyenletes zokogásommal. De álmaim tovább gyötörtek, újra és újra játszódott le bennem Blaise-zel való beszélgetésem, s időről időre azon kaptam magam, hogy újra felzokogok álmomba, majd pár pillanat múlva újra elnyom a fáradtság.
Így ment ez, egész éjjel, majd egész nap. Nem is halottam, ahogy a többiek összekészülnek, majd reggelizni, később pedig ebédelni mennek. Mindkét étkezést kihagytam, nem akartam senkivel beszélni, legfőképp nem akartam Blaise meggyötört tekintetébe nézni. Inkább elhúzva hagytam baldachinomat, s csendben tovább aludtam.
Egészen addig, míg meg nem hallom saját nevem. Először csak fejemre húztam a párnámat,c csak hogy eltüntessem magam, hátha így láthatatlan leszek. Ám bárki is volt az, aki keresett, nagyon kitartó volt, mivel az ajtónyikordulás után újra nevemet kiáltotta. Dühösen vettem le a párnát a fejemről, s ültem fel nagy nehezen.
- Ne ordítsd, kérlek, szétmegy a fejem! – suttogom hangosabban, majd elhúzom a baldachint, s kissé kócos hajjal, de annál nyúzottabb arccal nézek rá a belépő Kyra-ra.
Hatalmas ásítás hagyja el számat, majd pár simítással eligazítom hajamat, s megigazítom magamon a macis pizsamámat. Igen, macis pizsamába alszom. Ettől egy kicsit úgy érzem, hogy nem felnőnöm, megint gyerek lehetek. No, persze azért mutatkozni nem szoktam ebben, de miután Kyra nagyjából az összes ruhámat ismeri, beleértve az összes ilyen pizsamámat – mert hát nem egy van -, így nem is fáradtam azzal, hogy eltakarjam magam. Igazából nem is érdekelt jelenleg, hogy mit gondol a kinézetemről, hisz ez volt a legkisebb problémám.
- Mi van már Kyra, ég a kastély? – nézek rá meggyötört, fáradt arccal, miközben próbálom szemem hozzászoktatni a fényhez, de még mindig csak hunyorogni tudok.
Elképzelésem sincs, hogy mennyire nézhetek ki szarul…



__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Hétf. Aug. 26, 2013 11:32 pm




Tori And Kyra


Mikor rájöttem, mi miatt volt egész nap hiányérzetem, rögtön bűntudatom lett. Az ember nem feledkezhet meg a barátairól, nekem meg amúgy sincs túlzottan sok igaz barátom, hogy ne emlékezzek rájuk.
Megkönnyebbülve látom, hogy Torinak fizikailag semmi baja azt leszámítva, hogy vörösek a szemei és kialvatlannak tűnik. Sírt. Már megint sírt, de most miért? Nem szeretem így látni, pedig volt már részem benne. Azt hiszem már mindenféle érzelmet láttam az arcán. Láttam már kiborulni, dühösnek lenni ... nem is egyszer. Legjobban azt szerettem, mikor annyira boldog volt, hogy akár madarat is lehetett volna vele fogatni. Mostanában viszont mintha megváltozott volna. Mintha kicserélték volna és nem önmaga lenne.
- Ne haragudj. Én csak ... - elhallgattam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Nagyot sóhajtottam, ahogy újra felé fordultam. Azt hiszem abban reménykedtem, hogy hallucináltam és igazából ragyog az arca, de most tévedtem. Tényleg elég nyúzottan néz ki. Odasétáltam hozzá, majd a baldachint kicsit odébb húztam még, hogy leülhessek az ágyra.
- Jól vagy? Minden oké? - elsimítottam egy arcába hulló szőke tincset. Imádom ezt a szőke nőszemélyt, de ő kétlem, hogy így érezne, ha tudna valamit, amire nem igazán vagyok büszke. Sőt, azt hiszem egyáltalán nem.
- Nem, nem ég a kastély, pedig lehet hogy az még szórakoztató is lenne. - igyekeztem rámosolyogni és felvidítani. Ez egy barát dolga, nem? Olyankor is az ember mellett állni, mikor a padlón van, kezet nyújtani neki és felsegíteni. Nem csak olyankor kell barátnak nevezni magát, mikor kaphat valamit, mikor minden oké és tele van boldogsággal, meg minden pozitív nyálas dologgal. Ilyen például a szerelem. Vagy hasonlíthatnám az egészet egy nagy adag vattacukorra, amibe beleragadsz ha nem vigyázol, olyan édes. Én szeretem a vattacukrot és szeretek is valakit, ergo nekem is boldognak kellene ettől lennem, de nem vagyok az. Hogy lehetnék, ha mással van?
Most már értem mit érezhetett Tori, mikor a szakításuk után, Draco velem van. Én mondjuk akkor boldog voltam, de mégsem működött úgy, mint ahogy azt gondoltuk. Kiderült, hogy a kapcsolatunk inkább csak a szexen alapul és ez a járás dolog annyira nem nekünk való. Legalábbis nem együtt.
- Elmondod, mi történt? - egyik kezemet az övére tettem, majd újra egyenesen a szemeibe néztem.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Kedd Aug. 27, 2013 12:24 am


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Beletelt pár percbe, mire egy nagy fehér volton kívül mást is láttam Kyrából. Nem tudom, hány órát alhattam, de a szemem olyannyira hozzászokott a sötéthez, hogy mikor kinyitottam, jóformán semmit nem láttam.
Halkan sóhajtottam kérdésére. Mostanában mindenki ezt kérdezte tőlem, s habár szívem szerint azt válaszoltam volna, hogy nem, nem vagyok jól, sőt kifejezetten pocsékul vagyok, mégis mindig azt feleltem, hogy: Igen, jól vagyok. Ám úgy döntöttem nem válaszolok erre a kérdésre, csupán megengedek magamnak még egy sóhajt, majd egy apró, hálás mosolyt, mikor elsimítja szőke tincsemen arcomból.
Habár Dracoval való szakításunk után Kyra és Malfoy együtt voltak, mégsem haragudtam rá. Tudtam, nem az Ő hibája a szakítás, és még ha volt is bennem egy ideig némi tüske, hamar elmúlt. A Roxfortba érkezésem első napjától kezdve barátok voltunk, és egy ilyen dolgon nem akartam hepciáskodni. És egyébként is elkerülhetetlen volt, hogy Draco Malfoy végigmenjen az egész Mardekár női csapatán.
- Bizonyára. – feleltem neki apró mosollyal, de nem igazán voltam viccelődős kedvembe, és nevetni sem tudtam, az égő kastély látványán. Főleg mert kezdtem úgy érezni, hogy lassan én is porig égetem magamat.
Ahogy Kyra őszinte, aggódó tekintetébe néztem, legszívesebben mindent elmondtam volna neki. A legnyomasztóbb az egész helyzetben az volt, hogy Daphnen kívül senkivel nem tudtam megbeszélni, és sokszor egyedül éreztem magamat a titkommal. pedig mennyivel könnyebb lett volna, ha legalább a barátaimnak elmondhatom. Nem éreztem volna azt, hogy ez a titok ólomsúlyként nehezedik vállamra. Nem is csoda, hogy erős késztetést éreztem arra, hogy most és itt végre színt valljak.
Mikor megéreztem kezét sajátomon újra rápillantottam. Semmi más vágyam nem volt ebben a percben, mint kitálalni. Csak attól féltem, Kyra mégiscsak elszólja magát valakinek, és akkor a pletyka futótűzként terjed majd végig az iskolán, amíg bele nem jut egy tanár fülébe. És ez volt az, ami igazán visszatartott.
- Olyan helyzet állt elő, amiből nem tudok kimászni… - szólaltam meg végül halkan, s rekedten, valószínűleg a sok alvástól. – Azt hiszem nagy hibát követtem el…
Sóhajtva temettem bele arcomat tenyerembe, s próbáltam összeszedni magamat. Nem az volt az igazán nagy hiba, hogy összejöttem egy estére Blaise-zel, hanem azt hittem, képes vagyok mindent megúszni, s nem történhet baj. A figyelmetlenségem és a nemtörődömségem okozta a vesztemet.
- Lefeküdtem Blaise Zambinivel… - hadartam egy szuszra, majd félve Kyra pillantottam.
És a probléma lényegesebb részét még nem is érintettem.




__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Szer. Aug. 28, 2013 12:06 am




Tori And Kyra


Sosem szerettem,ha valaki a környezetemben le van törve, vagy bánatos. Általában mindig találtam valamit, amivel fel tudom vidítani. Elterelni a gondolatait a gondjairól, még ha csak néhány pillanatra is. A nevetés orvosság, de nem minden bajra gyógyír.
Tori sóhajaiból bárki rájönne arra, hogy itt elég nagy lehet a baj, ha már a tőle jól megszokott "Jól vagyok" sem hagyja el a száját. Szeretném tudni miért ennyire letört, de azzal nem leszek előrébb, ha ráerőltetem magam. Ha akarja úgyis elmondja. Egy ember sem tudja sokáig magában tartani a titkait. Előbb, vagy utóbb el kell mondja valakinek, mielőtt az belülről felemészti. Jó mondja nem igaz? Mikor én tele vagyok titkokkal és tagadásokkal. Nem is azzal van igazán gondom, hogy nincs kinek elmondani őket, hanem azzal, hogy akinek elmondhatnám, mert bízok benne annyira, hogy tudjam nem adja tovább ... az érintett némelyik dologban.
Apró harapást ejtek alsó ajkamon, miközben az előttem ülő lányt nézem. Hogy hogy lettünk mi barátok? Ez tényleg jó kérdés. Szinte az első naptól kezdve meg volt közöttünk az összhang és ő volt az, aki vigasztalt, mikor a Mardekár házba kerültem én is. Sokkal szívesebben mentem volna mondjuk más házba, csak hogy az apámnak azzal is bosszúságot okozzak, de az nem jött össze.
Csak ennyi? Bizonyára? Máskor nyilván nevetett volna rajta, vagy megdobta volna némi poénnal ő is, de most csak egy apró mosoly jelenik meg arcán. Bár már ez is több, mint a semmi.
- Bízz bennem szöszim. Eddig sem mondtam el semmit másoknak, amit megosztottál velem. - próbálom biztatni, nem tudom milyen sikerrel.
Megkönnyebbülő mély levegőt veszek, ahogy végre beszélni kezd. Ha kibeszéli magából, az neki is jó. Utána aludni is tud és kipihenheti magát. Fogalmam sincs egyébként, hogy mióta van ágyban, de lassan ki kellene onnan könyörögnöm. Felöltözni, megfésülködni, rendbe hoznia magát ... bár ő még ilyenkor is nagyon szép. Remélem hamar talál egy tisztességes srácot, aki úgy szereti majd, ahogy még senki. Mindenki megérdemli a boldogságot.
Simogatni kezdtem Tori fejét, amikor arcát tenyerébe temeti. Tényleg nagyon sajnálom Őt, de tudom, nem szereti, ha valaki látványosan sajnálja. De nem tudok mit tenni. Mostanában sok minden összejött neki ... van ami miattam ... és ez még mindig bosszant. Semmivel sem tudna fájdalmat okozni Tori, hogy megkapjam amit megérdemelek érte. Vagy mégis?
Ahogy kimondja mit tett, szinte azonnal kifut a vér az arcomból és lesápadok. Hirtelen nem tudok mit mondani rá. Csak nézem őt, hogy komolyan gondolta-e amit mondott, majd mikor felfogom, hogy az, lassan felállok az ágyról és elmegyek az asztalkához egy pohár vízért. Ez jó ürügy, hogy háttal lehessek neki és ne lássa az arcomat.
- És az olyan rossz volt? - próbálok gy tenni, mint akit nem érdekel. Valami nevetésféle is elhagyta a szám, de nem volt őszinte. Mindenki megkapja a megfelelő büntetését és azt hiszem ennél már nem lehet rosszabb. Hisz ha szeretik egymást, akkor Blaise már sosem lesz az enyém. Már nem kaphatom vissza.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Csüt. Aug. 29, 2013 10:30 pm


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Bólintottam, s halvány mosoly jelent meg szám szélén. Tudtam, hogy bízhatok benne, éreztem a zsigereimben, ösztönösen tudtam, hogy Ő nem árul el engem.
- Tudom drága! – szóltam halkan, majd kezem kezére helyeztem. Aztán csak figyelemmel követtem, ahogy szavaim milyen reagciót váltanak ki barátnőmből.
Figyelem, ahogy elsápad Kyra, s furcsa kifejezés jelenik meg arcán. Kissé összevonom szemöldököm, hisz nem tudom hova tenni a dolgot. Tudtam, hogy nem tettem miatt botránkozik el ennyire. Talán még mindig szerette Blaiset? Tudtam, hogy együtt voltak, hogy gyermekkoruk óta barátok, de miután Kyra szakított Blaise-zel, és semmi bonyodalom nem volt köztük ezután, gondoltam ebből nem származhat probléma. Elvégre Ő is összejött Dracoval a szakításunk után, tudván, hogy én még nem léptem túl rajta. Nem akartam Őt bántani ezzel, de úgy gondoltam, ebből nem lesz köztünk probléma.
Követtem tekintetemmel mozdulatait, ahogy feláll, majd tölt magának egy pohár vizet. Nem igazán értettem furcsa viselkedését, de jelen helyzetben inkább nem is törődtem vele. próbáltam összeszedni gondolataimat, hiszen nem egy hétköznapi dolgot akarok neki elárulni, hanem a jelenlegi legféltettebb titkomat.
Kérdésére elmosolyodtam. Micsoda abszurd kérdés.
- Persze, hogy nem! – csattantam fel, leginkább csak azért, mert ez is bosszúságot okozott volna. Legalább lett volna rossz, de még ezt sem mondhattam el.
Blaise értette dolgát, nem véletlen volt ilyen nagy rajongótábora, s nem csak a mardekáros lányok körében. Hiába is próbáltam volna tagadni, Blaise számomra a tökéletes férfi volt. Kivéve a stílusát, a gondolkodás módját… Nem, a testi összhang tökéletes volt köztünk, csak a kommunikáció okozott problémát számunkra.
- Nem az a baj, hogy lefeküdtem vele. Az magában… nem lenne probléma. – húztam el számat kelletlenül.
Aztán csönd. Nem mertem kimondani azt a két szót, ami hetek óta ólomsúlyként nehezedik rá a lelkemre. Pedig tudtam, hogy ez lenne a legjobb, hogy végre kiürítsem magam, s mindent elmeséljek Kyrának. Tudtam, hogy megértő fülekre lelek, vigasztalásra, megértésre. Hogy nem fog ítélkezni felettem, s nem azért, mert tettem olyan patyolat lenne, hanem mert Ő ilyen. Barát, aki nem nézi le, nem ítéli el a másikat egy rossz lépésért. Igaz, az enyém már nem is lépés volt, inkább elefántugrás, de a történet szempontjából lényegtelen.
- Terhes vagyok, Kyra… - nyögtem ki végül, s hangom megremegett. Nem néztem rá, újra kezembe temettem arcomat, s éreztem, hogy tenyeremet elkezdik áztatni sós könnyeim. – Uramisten! – nyögtem fuldokolva, talán éppen pánikrohamot készültem kapni. Azzal, hogy Blaisen kívül másnak is kiejtettem ezt a szót, egy olyan személynek, mint Kyra, mindent lavinaként indított meg bennem.



__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Pént. Aug. 30, 2013 8:51 am




Tori And Kyra


Megnyugtat a tudat, hogy hisz nekem. De ha tudná mi az igazság ... Ha tudná mi az én legféltettebb titkom ... akkor minden bizonnyal nem mondana nekem semmit. Semmit az ég világon. Nem hibáztatnám azért sem, ha nem szólna hozzám többé, de nagyon hiányozna. Ő a legjobb barátnőm már évek óta és fájna ha elveszíteném a hülyeségem és az óvatlanságom miatt. Tudom, hogy úgy fogja kezelni, mint ahogy én is tenném fordított helyzetben és ez a legszomorúbb, hogy ennyire hasonlítunk.
- Még jó, hogy tudod. - próbálok kedvesen rá mosolyogni, hogy megnyugodjon, de nem tudom, hogy mennyi sikerrel járok. Nem hittem, hogy az én napom is elromolhat két szó után, de igazából rosszabb már nem lehet, nem?
Fogalmam sem volt arról, hogy Tori és Blaise ennyire összemelegedtek, miközben én az egészről semmit sem tudtam. Nem kellene zavarnia, sőt, örülnöm kellene neki, hogy ők együtt vannak. A legjobb barátnőm és a ... legjobb barátom. Velük kellene örülnöm, de most még ez a szőkeség sincs jól.
Nem tudom leplezni meglepettségemet, de talán el tudom terelni a figyelmemet és akkor nem lesz gond. Hogy féltékeny vagyok-e? Nem, miért is lennék az? Ugyan, ez nevetséges. Próbálom magam megnevettetni, de nem megy. Kénytelen vagyok egy pohár vízért menni, mert hirtelen úgy érzem, mint aki kiszáradt. Olyan fülledt lett itt a levegő és száraz. Megfulladok. Legalább Tori mondaná azt, hogy rossz volt, de tudom, hogy Blaise mire képes, hogy mit tud. Mellette bármelyik nő királynőnek érezheti magát, annyira vigyáz a másikra annak ellenére, hogy nem egy nyugis vaníliaszexről van szó. Szenvedélyes, na. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Tökéletes mindenhogy. És most már a barátnőm is tudja. Most már tudom mit érezhetett, mikor kiderült, hogy Draco megcsalta. Ugyan B nem a pasim már, de én is úgy érzek, mint akit elárultak, akit megcsaltak.
Mély levegőt veszek és vele együtt nevetek én is. Persze nincs vicces hangulatom, de vidítani vagyok itt nem? Nem azért, hogy elrontsam a kedvét azzal, hogy romlik az én kedvem.
Dehogy nem probléma, nekem az, de nem szólhatok semmit. Nincs közöm hozzá.
- Szerintem sem az. - nem szeretek neki hazudni, de amíg háttal állok neki, úgysem látja, hogy hazudok-e vagy sem. A mély csönd rányomta a szobára a hangulatot és közénk ült. Belekortyolok a vízbe, hogy ne csak látszat legyen és kifogás.
Egyszeriben mintha kiszalad volna a lábamból és egész testemből az erő ... Kiesik a pohár a kezemből és hangos csörrenéssel törik darabokra a padlón. Nem érdekel, hogy tátva maradt a szám. Az ... az nem lehet. Elárasztanak az érzések és könny fut a szemembe.
- Hogy mi? - nem merek megfordulni. Nem akarom, hogy lássa, hogy könnyes a szemem. Egyszerre vagyok összetört, szomorú, dühös és elárult. Tényleg úgy érzem magam, mint akit a számára két legfontosabb személy közösen elárult volna. Mindig is az volt a vágyam egész kicsi koromtól kezdve, hogy Blaise felesége legyek egy nap, hogy majd megszöktet és úgy kelünk egybe. Hogy majd közösen alapítunk családot ott, ahova elmegyünk kettesben, távol az apámtól. Erre ... teherbe ejti a barátnőmet, nekem meg még csak nem is említi. Ez biztos csak egy rossz álom és hamarosan felébredek. De mikor?





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Szomb. Aug. 31, 2013 12:13 am


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Vártam a reagkciót, hát… azt hiszem meg is történt.
A pohár hangos csörömpöléssel esik ki Kyra kezéből, s habár nem néz rám, szinte látom, hogy egész arcából kifut a vér. Nem néz rám. Miért nem fordul felém, s néz végre a szemembe? Elég olyan ember van az életemben, aki folyamatosan hátat fordít nekem, nem kell, hogy ezt a tábort Kyra még gazdagítsa is. De nem teszi. Csak bámul ki az ablakon. Lehet, hogy sokkot kapott a nem várt hírtől? Hát én is sokkot kaptam, mikor megtudtam.
Kérdésére vágtam egy pofát, amit szerencsére nem látott, mert még mindig nem méltóztatott felém fordítani a képét. Úgy látszik, Kyraból ma csak a hülyeség árad, mert egy értelmes kérdést sem tud feltenni nekem, ami egyszerre zavar és idegesíti is, főleg, mert egyáltalán nem vagyok olyan lelki állapotban, hogy elviseljem az emberi hülyeséget.
Sóhajtottam, miközben próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, s nagyon meg kellett erőszakolnom magam, hogy véletlenül se kapjak fel egy párnát, majd vágjam hozzá barátnőmhöz. Sikerült, így néhány apró levegővétel után sikerült legyűrnöm magamban a késztetést, hogy bárkiben is kárt tegyek. Kyra hátára bámultam, tekintetem nagyjából lyukat égetett a felsőjébe.
- Tényleg azt akarod, hogy még egyszer kimondjam? – kérdeztem kicsit nyersebben, mint ahogy akartam.
Nem értettem, hogy miért ilyen furcsa. Nem volt elég, hogy a saját bajom miatt aggódhattam, most még agyalhattam azon is, hogy miért ilyen a barátnőm. Egy dologban voltam csak biztos, hogy Blaise szerepe igencsak közrejátszik a dologban. Nem tudtam mit tenni, hisz Kyra sosem beszélt úgy róla, mintha Ő lenne élete nagy szerelme, s tekintve, hogy képes volt összejönni az én volt barátommal úgy gondoltam egy rossz szava sem lehet. Mert azt viszont mindenki tudta, hogy állok Dracohoz, s milyen érzéseim voltak, esetleg vannak vele kapcsolatban. Kár lett volna titkolni, én pedig nem is próbáltam.
Kezdtem elveszíteni a türelmemet, hiszen mindenre felvoltam készülve, de arra nem, hogy Kyra így reagál.
- Egy hónapja hurcibálom ezt a terhet a hátamon, és te nem szólsz egy árva büdös szót sem. – csattantam fel kissé elkeseredetten. – Legalább nézz rám, az istenért! – fakadtam ki, s dühömben könnyek gyűltek a szemembe.


__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Vas. Szept. 01, 2013 12:30 am




Tori And Kyra


Hogy romolhatott el minden így? Hogy válthatott az én tündérmesém, egy rémes rémálommá? Képtelenség mindaz amit Tori mond. Egyszerűen nem akarok hinni neki. Nem, nem és nem. Az nem lehet, hogy valóban terhes legyen Blaise-től. Képtelenség.
Biztos csak egy rossz vicc az egész, egy szemenszedett hazugság. De ilyenről nem szokás hazudni egy barátnak, hacsak ... Hacsak meg nem tudta, hogy mi volt köztem és Draco között, hogy igazából mióta is vagyunk együtt. Rémesen érzem magam még mindig a történtek miatt, de ami történt megtörtént és nem lehet rajta változtatni. Nagyon élveztem Dracoval lenni, még ha egy üres teremben is történt a dolog. És még magam sem tudom, hogy miért. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a tanári asztalon ülök, ő pedig átöleli a derekamat, majd megcsókolt és én viszonoztam. Nem gondolkodtam, hagytam eluralkodni a vágyaimat. Magam alatt voltam akkoriban, úgy éreztem senkinek sem kellek és akkor ott volt Draco, aki bókolt nekem, majd ... Mindegy. Volt ami volt, de most sokkal komolyabb dologról van szó.
- És ez már biztos? - mikor mondja azt, hogy ez csak egy vicc, egy nagyon gonosz vicc? Nem foglalkozok a pohárral, csak hátrébb lépek, hogy ne lépjek a szilánkokra, majd tovább bámulok magam elé. Mondanom kellene valami biztatót, vagy tennem valamit, de képtelen vagyok.
Persze, hogy elég volt egyszer hallani. Nem kell nekem, hogy többször is az orrom alá dörgölje, még ha nem is annak szánja. Amióta szakítottam Blaise-el azóta titkolom, hogy mit érzek iránta. Mit érnék el azzal, ha elmondtam volna bárkinek is, mennyire szeretem és hogy mennyire fáj az, hogy mással látom, arról nem is beszélve, mikor megkérdezi milyen volt. Csak mosolygok és úgy beszélgetek vele, mint akit nem zavar az egész.
- Erre nem voltam felkészülve, Tori. - szólaltam meg végül, hogy ne csak álljak, mint egy kuka. Felé fordultam, miközben könnyek gurultak le az arcomon.
- Ha ezt bosszúból teszed, mondd meg kérlek. Tudom megérdemlem, mert nem olyan barátnőd voltam, mint amilyennek kellett volna lennem, amiért elárultalak és lefeküdtem Dracoval mikor még együtt voltatok, de ... ez tényleg rossz vicc. - bizonytalan léptekkel haladok az ágy felé és kapaszkodok meg a baldachin tartórúdjába. Elég erős ahhoz, hogy ne törjön el.
- Még mindig szeretem Blaiset. - hangom halk, mint aki csak magához beszélne. Nem tudom higgyek-e neki, hogy valóban terhes-e Blaise-től, de legbelül érzem, hogy igaz. Meg kellene ölelnem, azt mondani neki, minden rendbe jön, de már nem lesz olyan, mint régen.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Hétf. Szept. 02, 2013 2:06 am


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Igen, biztos. – feleltem kelletlenül.
Zavart, hogy még mindig nem nézett rám, hogy nem szenteli nekem teljes figyelmét. Végül, kis idő elteltével felém fordult, én pedig meglepetten vonta fel a szemöldökömet, mikor eljutott agyamig, hogy Kyra sír. Hatalmas krokodilkönnyek csorogtak le arcán. Ha lehetséges, még jobban összezavarodtam. Oké, hogy nem volt felkészülve a hírre, na de miért sírt? Ennyit jelentett volna neki Blaise? Volt egy gyanúm, hogy igen, de azért nem számítottam erre.
- Kyra? – kérdeztem halk suttogással.
Szőke barátnőm könnyező látványa kicsit megrémített. Nem sűrűn láttam Őt ilyen állapotban, ahogy Ő sem engem, ezért megdöbbentett a látvány. Éreztem a fájdalmát, kezdtem kissé rosszul érezni magamat, hogy én vagyok ezért a hibás, habár nem tudtam a háttérben meghúzódó tényekről. Persze, lelkiismeret furdalásom hamar elillant.
Összezavarodva tekintettem rá, s még fejem is kissé megráztam, utalva rá, nem értem milyen bosszúról beszél. Nem volt olyan barátnőm? Éreztem, ahogy pulzusom az egekbe szökik, úgy dörömbölt a szívem bordáim alatt, hogy féltem el is töri őket. Elárultalak. Lefeküdtem Dracoval mikor még együtt voltatok – visszhangoztak szavai a fülemben. Nem hittem el, amit mond…
Minden vér kifutott az arcomból, éreztem, ahogy a hideg, sós könnycseppek végigfutnak arcomon. Nem tudom, mikor kezdtem el sírni, talán dühöm annyira elfátyolozta bánatomat és gyűlöletemet, hogy észre sem vettem. Szám egy vékony vonallá préselődött, fogaim hangosan csattantak össze, ahogy összeszorítottam őket. Kék szemeimmel valószínűleg ezekben a percekben ölni lettem volna képes. Ölni akartam.
Egyre nehezebben kaptam levegőt. Az elmúlt évek fájdalma hirtelen rám rontott, és éreztem, hogy mindent el akar pusztítani. Vidáman rohant végig lelkemen, démoni kacajjal tépkedte le a sebekről a heget, melyek az utóbbi időben úgy tűnt begyógyulni látszanak. Most újra vízesésként kezdett folyni belőlük a vér, s éreztem, abban a percben, ott, a baldachinos ágyamon ülve, legjobb barátnőmre meredve valami újra meghalt bennem.
Utolsó mondatát ugyan halottam, de nem fogtam fel. Nem jutott el semmi más az agyamig, csak egy dolog járt a fejemben. Kyra volt az, akivel Draco megcsalt. A legjobb barátnőm, aki tudta, mennyire szerettem őt akkor és még utána nagyon sokáig. Ő vígasztalt, mikor sírtam, virrasztott velem álmatlan éjszakáimon, s próbált kirángatni abból a mély gödörből, amibe Draco könyörtelenül belelökött. És most kiderül, hogy Kyra volt a hibás. Mert Malfoy, bárhogy is nézzük, pasi, mindig is előrébb lesznek neki testi vágyai, mint az irántam érzett szerelme. De Kyra… ő a barátom, a nővérem, a lelki társam. Volt.
Mégis ezt tette velem.
Gyűlölettel, vegyes undorral néztem, ahogy odalép az ágyhoz. Nem is gondolkodtam, egyszerűen testem uralma alá vette az agyamat, és irányítás nélkül cselekedett. Erőtlenségemnek nyoma sem volt, úgy ugrottam fel az ágyról, mint egy puma, mikor kiszemeli a zsákmányát. Olyan dühvel rontottam neki Kyrának, és vágtam arcon, hogy belesajdult a kezem. Ám mielőtt drágalátos barátnőm akárcsak egy pillanatra is feleszmélhetett volna az előbbi pofonból, újra csattant egy, az arca másik oldalán.
Egész testemben remegtem, kezem ökölbe szorítottam, úgy néztem Kyrára… mint egy ellenségre. Mint egy igazi árulóra. Mert az volt. Elárult engem és a barátságunkat, a belé vetett hitemet, bizalmamat és szeretetemet. Nem volt mentség arra, amit tett. Az, hogy mi történt köztem és Blaise között… Ugyan olyan, mint ami Draco és Ő közte történt, miután szakítottunk. Azt képes voltam elnézni. Többet ért a barátsága, minthogy egy ilyen dolgon ne legyek képes túltenni magamat. De ez… megbocsájthatatlan. Ezt már képtelen voltam lenyelni. Keserű lett tőle a szám íze.
- Hogy tehetted? – suttogtam jéghideg hangon, még mindig elképedve. – Hogy voltál képes ezt tenni velem? – kérdeztem újra, ám most már éreztem, ahogy hangom visszaverődik a falakról. – Szerettem őt! Szerettem, Ő pedig megcsalt. Gyűlölködtél, utálkoztál, amiért ezt tette velem. VELEM! a legjobb barátnőddel! Vigasztaltál, velem sírtál! – könnyeim újra folyni kezdtem, dühös hangom el-elcsuklott a mondat közben. Éreztem, ahogy felemészt. – Mindvégig te voltál az! – ordítottam magamon kívül. – Te voltál az, akit mindketten gyűlöltünk!
Mint aki megtébolyult. Mert meg is tébolyultam a fájdalomtól. Nem voltam képes elviselni.



__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Hétf. Szept. 02, 2013 5:54 am




Tori And Kyra


HAhogy sejtettem. Ki viccelődne azzal, hogy terhes? Torie pedig amúgy sem az a fajta, aki a komoly dolgokkal szórakozna.
Némán folynak a könnyeim, miközben érzem, hogy a bennem felépített kis világom lassanként összeomlik. Minden darabokra hullik. A hercegem egyre jobban távolodik, ahogy az álmaim is és már nem érem utol őket. Nem látom azt a kastélyt sem, ami menedéket nyújtott volna nekem ... De hahó, ez a valóság. Észhez kell térjek, már nem menekülhetek el. Szembe kell néznem azzal amit tettem, amit ellenem tettek és ami történni fog.
Végül megfordultam és szembenéztem Torieval. Most ő is olyat lát, amit még nem. Sírni egy fiú miatt. Sosem szoktam összetörni, ha valaki elhagy, vagy valakit elhagyok. Blaise volt az egyetlen, aki miatt könnyeket hullattam, de csak titokban. Mikor senki nem látott, vagy amikor esett az eső. Olyankor senkinek sem tűnik fel, hogy nem csak eső folyik le az arcom két oldalán, hanem a szomorúság és a fájdalom sós könnyei is.
Ahogy meghallottam a nevem barátnőm szájából elhangzani, még jobban fájt. Rám tört az összes emlékem a múltamból. Az összes boldog emlékkép most szilánkokként hasítja darabjaira a szívemet. El kell hogy engedjem őket. Rá kell döbbennem, hogy az élet nem mindig olyan, mint amilyennek gyermekként elképzeljük. Sokkal nehezebb a helyes úton maradni, mi ki van nekünk kövezve, de nem mindig jelenti azt, hogy zökkenőmentes lenne. Most már tudom, hogy bármennyire is azt akartam, hogy Blaise szabad legyen és inkább most élje ki a benne tomboló csajozási vágyat és minden egyebet, mint később ... mégis rossz döntés volt elengedi. Sokkal hamarabb el kellett volna mondanom neki, hogy szeretem. De mi van akkor, ha ők ketten tényleg szeretik egymást? A legjobb barátom és a legjobb barátnőm. A saját boldogságomat kellene előtérbe helyeznem, vagy az övékét? Nem! Ez nem is kérdés! Torie terhes, tehát a gyermeke apjával kell lennie. Nem vehetem el őt is tőle.
Csak későn esett le szavaim súlyossága. Eddig titkoltam tettemet. Féltem a következményeitől. A szőke lány a legjobb barátnőm évek óta. Testvérem helyett testvérem és kapcsolatunk is legalább olyan szoros ... volt. Eddig a napig legalábbis.
Láttam az arcán, hogy most mindent elrontottam köztünk. A düh ott lángolt a szemében. Még sosem féltem tőle és nem most kezdem el. Inkább aggódom miatta. Nem szeretném, ha baja esne a babának miattam. Sokkal nagyobb lenne a bűntudatom és a fájdalmam, mint most. Mert Blaise gyereke. A része és annak a csöppségnek nagyon is különleges szülei vannak, vagy lesznek.
Nem mondom, hogy bátran léptem az ágyhoz, mert lábaim alig tartottak meg, de erősnek kellett maradnom. Számítottam arra, hogy ki fog borulni, de nem tudtam milyen formában. Csak álltam ott előtte, miközben felpofozott. Nem ellenkeztem, nem léptem el, pedig ki tudtam volna kerülni ha akartam volna. Úgy érzem ezeket jogosan kaptam. Vártam a folytatást. Had adja ki magából a dühét, most hogy már nem ismeretlen az a lány, aki tönkretette a kapcsolatát Dracoval. Akkor még nameless volt, de most már tudja kin álljon bosszút, kit gyűlöljön és kit átkozzon.
Továbbra is ránéztem, egyenesen bele a szemeibe. Rég megbántam már a dolgot, hogy elárultam őt és a bűntudat is felemésztett már, de még a pofonok után is szeretem őt.
- Sajnálom Torie, tényleg nem akartam! Egyszer csak megtörtént és mikor rájöttem mit tettem, megvetettem magam. - zokogok és most már nem csak amiatt, mert terhes.
- Gyűlölködtem és utálkoztam igen, mert gyűlöltem és utáltam magam a történtek miatt. Sírtam, mert fájt, hogy fájdalmat okoztam neked. NEKED, akit a világon mindenkinél jobban szeretek. - mindketten elég hangosan beszéltünk. Én beszéltem, ő kiabált velem.
- De most te is elárultál. Lefeküdtél Blaise-el mikor tudod mennyit jelent nekem. Ráadásul teherbe estél és úgy ülsz itt begubózva, mintha a világ legrosszabb dolgát hordanád a szíved alatt. Pedig büszkén kellene viselned, hogy állapotos vagy. Ráadásul olyantól, aki biztos kitart melletted és nem fog elhagyni érte. Törődni fog veletek ... és én is, még ha most legszívesebben vízbe is fojtanál, vagy megátkoznál. - legalább lenne boldog a gyerek miatt, ha már én minden mást tönkretettem.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 202
ϟ Reagok : 64
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Jul. 25.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Hétf. Szept. 02, 2013 6:54 am


Friendship.

This is just illusion.
The pain ... this is real



Néztem, ahogy zokog, és én magam is sírtam. Nem Draco miatt, nem Blaise vagy a baba miatt. Hanem mert ezekben a percekben vesztettem el a legjobb barátnőmet. Gyűlöltem azért, amit tett, de még jobban gyűlölet azért, hogy elmondta. Nem akartam tudni róla, nem akarok tudni róla! Bár kitörölhetném a fejemből, hogy újra szeretni és bízni tudjak Kyrában. De nem lehet. Csak az a kép lebegett a szemem előtt, hogy ez a kettő képes volt a szemembe nézni, eljátszani, hogy szeret engem, hogy fontos vagyok, miközben egymással hetyegtek egy üres terembe. És ez a kép megőrjített a szó szoros értelmében.
Elárultam? Én? Majd megütött ott nyomban a guta. Esküszöm, nem sokk hiányzott ahhoz, hogy agyvérzést kapjak. A nagy sápadtságból fejem átváltott a pipacspirosra. Mintha meggyújtották volna a képemet, úgy kezdett el égni. Nem hittem a fülemnek?
- Én árultalak el téged? – mennydörögtem, akár egy sárkány.
Azt hittem hülyéskedik. Tényleg azt gondolta, hogy nekem ez áldás? Hogy az volt minden álmom, hogy terherbe essek a Roxfort csajozó gépétől mindössze 17 évesen? Mintha egyáltalán nem is lenne eszénél, fel sem tudtam fogni épp ésszel, hogy képes összehasonlítani a kettőt.
Hisztérikus nevetésbe törtem ki, mint aki valóban megőrült. Kezdtem azt érezni, hogy tényleg idegösszeroppanást kapok. Hogy nincs már visszaút ennek a szakadéknak a szélétől. Mintha az egész univerzum ellenem játszana.
- Te normális vagy egyáltalán? – förmedtem rá, és felé léptem egyet. – Hogy van képes összehasonlítani a kettőt? TE szakítottál Blaisezel. És én nem árultalak el, évek óta nem vagytok együtt, és honnan a fenéből kéne tudnom, mennyire szerelmes vagy belé, amikor Dracoval is összejöttél, ja, ne felejtsük el, hogy a HÁTAM MÖGÖTT?
Istenemre esküszöm, nem sok tartott vissza, hogy neki essek. Az összes szál fogát ki akartam verni, de puszta tiszteletből nem ütöm meg. Többet nem. Az a kettő kijárt neki, de nem akartam neki több fájdalmat okozni, még annak ellenére is, amit tett. Ő Kyra volt. Barátnőm első óta. Volt. És annyira tiszteltem őt, hogy nem emeltem többet rá kezet, bár ha szemmel lehetett volna ölni, tuti, hogy már egy rakás hulla lett volna belőle.
- Esküszöm elment az a maradék eszed is! Tizenhét éves vagyok! És terhes vagyok a fiútól, aki mindent megfektet, ami él és mozog! Szerinted ez a jövőképem? Szerinted nem vágytam szerelemre, családra? De, igen, de nem így! Én nem akartam ezt!
Idegesen túrtam bele hajamba. kellett valami pótcselekvés, hogy lefoglaljam végtagjaimat, mielőtt gondolkodás nélkül cselekednének. Olyan düh uralkodott el rajtam, amilyen még soha nem éreztem. Ami elvette a maradék józan eszemet is. Már nem tudtam máshogy tekinteni Kyrára, mint árulóra, csalóra, ellenségre.
- Te vagy az áruló, Geller! – sziszegtem közelebb hajolva hozzá, talán megismerkedésünk óta először szólítottam a vezetéknevén. De most túl barátságosnak tűnt volna, ha Kyrának hívom. Egyszerűen nem jött a számra. – TE! Te voltál az, aki lefeküdt a legjobb barátnője barátjával, a szerelmével! Nem pedig én! Blaise-zel egyetlen egyszer voltam együtt, te hányszor Dracoval? leszámítva azt, amit persze a hátam mögött csináltatok! – észre sem vettem, mikor kezdtem el újra ordítani, csak azt hallottam, hogy újra tőlem visszhangzik a szoba. – Annyira undorodom tőletek, hogy mindjárt elhányom magam! – kiabáltam újra, immáron megállíthatatlanul folytak a könnyeim.
Megállíthatatlanul tört rám a zokogás. Rongybabaként rogytam le az ágy szélére, s temettem bele arcomat tenyerembe. Nem bírtam elviselni a fájdalmat, a képeket, melyek megjelentek lelki szemeim előtt. Ahogy Draco megcsókol, majd elmegy, hogy találkozzon valahol Kyrával. Majd visszajön hozzám, megölel, és a fülembe súgja, hogy szeret. Hogy Kyra úgy tesz, mintha a barátom lenne, mintha nem döfött volna tőrt a szívembe, amit most újra és újra megforgat benne.
Úgy éreztem, az életem egy megállíthatatlan könnyzuhatag. Már úgy éreztem kiszáradtam, nem maradt több könnyeim, mégis újra és újra rám tört a sírás. Mintha ez lenne a sorsom, a végzetem. Egy életen át tartó szenvedés.





__________________________________









Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 64
ϟ Reagok : 41
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.


TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   Vas. Okt. 13, 2013 5:05 am




Tori And Kyra


Vannak dolgok, amiken már nem lehet változtatni, ez pedig egy ilyen. Itt állok, a barátnőm előtt, miközben már mindketten zokogunk. Ki ezért, ki azért.
Ezt egyáltalán nem így akartam neki elmondani, ha elmondtam volna neki valaha is. Dracoval megfogadtuk, hogy ez kettőnk között marad. Az első alkalom nem volt szándékos. Nem gondoltam arra, hogy én valaha is lefekszem egy olyan alakkal, mint amilyen Malfoy, de megtörtént és nem bánok meg semmit, hiszen mindketten élveztük a dolgot. Nem érzem magam egyedülálló hibásnak, hiszen ehhez két ember kell és ha annyira szerette volna Torie-t, akkor nem akart volna engem. Ettől még bánt, hogy emiatt veszek össze azzal, akit a testvéremként szeretek.
Kettős érzések kavarognak bennem, a fejem tele van mindenféle gondolattal, emlékkel és képzeletbeli képekkel. Vajon mikor romlott el minden? Mikor változott az a tündérmese pokollá, amit Blaise-el megálmodtunk még gyermekként?
Emlékszem, mikor a tizenegyedik szülinapomon együtt aludtunk és mikor egyedül maradtunk a szobában, de nem tudtunk még aludni ... eljátszottuk az esküvőnket. Kerek gabonapehely volt a gyűrű, amit később megettünk. Most meg ...
Fel sem fogom, hogy miket vágunk egymás fejéhez Torie-val azok után, hogy az évek során mennyi közös dolgon mentünk már át és mennyire szoros volt a kapcsolatunk. Neki meséltem csak el, hogy mikor veszítettem el az ártatlanságomat, hol és mi történt aznap este. Azt már nem is kellett mondanom, hogy kivel, mert két férfi volt eddig az életemben, Blaise és Draco. Nem vagyok egy léha nő, még ha most ezt is gondolja rólam.
- Mindketten elárultuk a másikat ... - hangom megtört és fájdalmas. Mindketten hazudtunk a másiknak és olyat tettünk, amivel fájdalmat okoztunk egymásnak. Sokkal jobban szeretem Torie-t ennél, hogy pasikon vesszünk össze. A férfiak jönnek mennek az életben, de egy barátságnak öröknek kellene lennie.
- A hátad mögött, vagy előtted, az mindegy, mert megtörtént és ha a szerelmed annyira szeretett volna, nem engem fűz be a rohadt teremben, hanem téged. Azt hiszed, hogy nem gondoltam arra, hogy mi lett volna ha ... akkor nem megyek be órára, ahogy terveztem és nem hagyom ott a könyvemet, akkor nem futok össze azzal a szőkével, akkor nem kellett volna eddig magamban tartanom ezt a titkot. Ami pedig Blaise-t illeti ... tudnod kellett volna, hogy szeretem. - hiányzik és mikor végre összeszedném a bátorságom, hogy beszéljek vele erről, ilyen jön közbe. Egy bébi. Az Ő gyermeke. Fájdalmas ez mindkettőnknek.
- Megkaphatod a szerelmet és a családot, de én már nem kapom vissza azt a férfit akit szeretek, mert Ő már a tiéd. Akaratlanul is magadhoz láncoltad. - most nem vádaskodni akarok, még ha ez is hallatszik ki a hangomból és a szavaimból. Szép jövőjük lehet együtt, ha ők is úgy akarják.
- Védekezel itt, hogy egyszer voltál vele, de mi lett belőle? Egy gyerek. Én legalább vigyáztam, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe. - nem akartam terhes lenni ilyen fiatalon, bár tény, hogy Draco biztos jó apa lenne, megadna mindent a családjának. De nem én leszek az, aki Mrs. Malfoy lesz. Sosem tudtam elképzelni magamat annak.
Lerogytam Torie lábaihoz, miközben szemem rajta tartottam, ahogy az ágy szélén ül. Mi lesz velünk ez után? Fejemet félve hajtom térdeire és lehunyom szemeimet.
- Nem csak te nem akartad, de én sem. Nem akartalak elárulni, hátba szúrni. Csak te vagy nekem. Sajnálom.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Hálókörlet ~ Tori & Kyra   



Vissza az elejére Go down
 

Hálókörlet ~ Tori & Kyra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-