HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
» Lin & Cole kalandjai a szárnyas vadkanban
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by Belinda Wictikers

» Kiruccanás az erdőbe - Cole & Lin
Hétf. Május 19, 2014 7:08 am by Belinda Wictikers

» Huuu, ugye megijedtél? ~Leah&Mason~
Szomb. Május 17, 2014 8:51 am by Leah Winter

» Hayley & Seth - Folyosók
Pént. Ápr. 25, 2014 12:58 am by Vendég

» Találj rám
Csüt. Ápr. 24, 2014 1:11 am by Hayley-Rose Mallory

» Nickole & Eric - Tiltott Rengeteg
Szer. Ápr. 23, 2014 9:15 am by Nickole Smith

» Audrey & Hestia - Három Seprű
Kedd Ápr. 22, 2014 5:20 am by Vendég

» Mason & Amy - Szellemszállás
Hétf. Ápr. 21, 2014 8:48 am by Vendég

» Cole & Hestia - Hálókörlet
Pént. Ápr. 04, 2014 9:48 am by Vendég

» Csillagvizsgáló
Csüt. Márc. 27, 2014 5:59 am by Vendég


Share | 



 

 Klubhelyiség - Pansy & Draco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 135
ϟ Reagok : 69
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Klubhelyiség - Pansy & Draco   Szomb. Aug. 31, 2013 7:26 am


I'm so bored


Cseppet sem jókedvűen érkezem meg a klubhelyiségbe. Találkozásom Astoriával olyannyira elvette a kedvemet, hogy a kinti csatangolás sem tudott még kijózanítani belőle. Legszívesebben kint tölteném az éjszakát egy padon a parkban, csak ne kelljen senkivel találkoznom, beszélnem, de még látni se akarok senkit. Belököm az ajtót, majd félresöpörve az útból egy-két elsőst, a kanapéhoz sétálok.
- Na, tűnés innen, kölykök, keressetek magatoknak egy fotelt vagy menjetek az asztalokhoz, ott tanuljatok – parancsolok fel három negyedévest is, akik bár egyértelműen nem szívesen, és magukban elmormogva rám pár szidalmat, de átadják nekem a kanapét, amit be is foglalok hamar teljes egészében. Csak végignyúlok rajta, és feldobom a lábaim is. Nincs kedvem elvonulni a hálókörletbe sem, szóval marad az, hogy gorombáskodok pár alsóbb éves kis stréberrel, akik már az első napokat félig a könyveikbe bújva töltik. Ettől legalább remélhetőleg jobb kedvem lesz, és talán akad valaki a felsőbb évfolyamos háztársaim vagy évfolyamtársaim közül is, aki csatlakozik hozzám ebben a szórakozásban. Bár ahogy Zambinit meg Flintet ismerem, el tudom képzelni, hogy máris valami csajt fűznek egy eldugott, üres osztályteremben. Csak én kesergek itt magamban a túlbuzgó kis törpék között.  
A sarokban egy vörös, szeplős kis kölyök – tisztára, mintha egy mini Weasley lenne – hárfán gyakorol. Merlin szakállára! Ezt tényleg muszáj itt? Egy ideig még elég tűrhetően játszik, de egy idő után nem csak hogy megunom, de halálosan fel is idegesít vele. Gonosz, sunyi vigyor kúszik a képemre, majd észrevétlenül előhúzom a pálcámat.
- Vingardium leviosa – suttogom magam elé, aztán a hárfát lassan a szoba közepe felé kezdem irányítani, lehetőleg úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy közöm van hozzá. A törpe riadtan pattan fel, és kezdi követni a hangszerét. De akárhányszor megfogja, és leteszi, az kicsusszan a kezei közül, és folytatja útját egészen a kijáratig. Ha nyitva lenne, ki is irányítanám rajta, de így meg kell várnom, hogy valaki belépjen. Aztán meglepő módon az első, aki besétál a klubhelyiségbe, nem más, mint Pansy Parkinson. Az elsős srác megfogja a hárfát, én pedig kiröppentem a kezéből, egyenesen Pansynek, amitől úgy néz ki, mintha a kölyök hozzá vágta volna. Szegénykém, azonnal magyarázkodni is kezd, én viszont hátra vetett fejjel, hangosan felnevetek.



© Vampsitewords: 353 ♠ music: this

__________________________________


No one knows what it's like
To be the bad man


To be the sad man
Behind blue eyes


inspired by


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség - Pansy & Draco   Vas. Szept. 01, 2013 2:49 pm



Pansy & Draco


Hosszú volt a szünet. Nagyon, nagyon hosszú. Most, hogy a háborúnak vége, nyugodt körülmények között térhettek vissza a diákok az iskolába. Nem tudom, ennek azért annyira nem örültem, mint az emberek többi része. A Nagyúr uralma fontos volt, ráadásul apám ex-halálfaló létének sem túl sok értelme így. Mehetett hát munkát keresni, ami nem mondom, hogy egyszerű művelet volt. A minisztériumot méterekkel elkerülte, próbálkozott a baráti körben is, de semmi. Úgyhogy gazdálkodunk abból a pénzből, ami megmaradt… hála a jó égnek eddig is sok volt, most is sok van, úgyhogy annyira nem fenyeget a veszély, hogy vissza kelljen fogni magam.
Az első hét mindig is unalmas volt, most sincs ez másképp, így a délutánjaimat jóformán csatangolással töltöm a kastélyban, miközben esetlegesen másokat szekálok. Ha jól esik, miért ne csinálhatnám? Pansy Parkinson vagyok, az istenért is! Az ideérkező elsőévesek mind tudják a nevemet, és azt is, hogy jobban járnak, ha minimum 20 méteres körzetben elkerülnek. Ahogy Draco-t, és Flint-et is. Velünk nem túl vicces packázni, mert egyszerűen visszavágunk, nem úgy, mint egy-két pihe-puha háztársunk, akik csupán valami véletlen csoda folytán kerültek ebbe a nemes házba. Visszatérve esti programjaimhoz, a mai utam a konyhába vezetett, hogy vacsora után kisebb zsarolással süteményt szerezzek a manóktól. Ha már ott voltam, kértem egy bögre teát is, azzal a kezemben indultam el vissza a mardekár klubhelyiségébe. Útközben az ital része elfogyott, mire odaértem, csak pár korty volt a bögre alján, és mint utólag kiderült, ez nem is olyan nagy probléma. Már éppen befelé léptem az ajtón, mikor egy baromi nagy tárgy nekem repült, de úgy, hogy a bögre kiesett a kezemből, és hangos csattanással esett darabjaira a padlón. Megláttam a kissrácot, aki rémült, falfehér arccal bámult egyenesen a szikrázó szemeimbe.
- Te mégis mi a fészkes fenét képzelsz ?! – kérdeztem idegességtől fagyos hangon. Szemem sarkából észrevettem a kanapén fetrengő Draco-t, amint rendkívül jól mulat a kissrácon. Draco. Nem láttam már hosszú ideje, és fogalmam sincs, mi van vele. Eddig elkerültük egymást, nem tudom ő szándékosan e, én igen. De megszokott tőle ez a fajta viselkedés, hogy röhög másokon. Hát jó. – Figyelj inkább az orrod elé legközelebb, mert nem marad a hárfádnak húrja… ugyanis ha még egyszer meglátom itt ezt a hangszert, esküszöm egyesével tépkedem ki a húrjait, és tekerem a nyakad köré őket. – jelentettem ki, majd belöktem a hangszert, és vetettem még egy utolsó pillantást a fiatal gyerekre. – Na takarodj innen! – morogtam rá még egy utolsót, majd becsaptam magam mögött az ajtót. A szoknyám mondhatni elázott a teában. – Az istenit.. ahh. – hagytam fel a tisztogatással, majd egy nagyobb sóhajtás után megindultam a rendkívül jókedvű Draco felé.
- Khhm… arrébb.  – böktem a kanapé felé, majd meg sem várva a reakciókat leültem mellé. – Hihetetlen milyen emberek járnak ide újonnan. Szégyen.. – beszéltem sokkal inkább magamnak, mint neki, majd pár másodpercre beállt a csend. Nem tudtam, mit mondhatnék, nem mondom, hogy zavarban voltam, de.. igazából de, abban voltam. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a szituációval, hogy nagyon régen beszéltünk, de elvileg együtt vagyunk… akkor most mi is van pontosan? Persze, erre így nem kérdezhetek rá. Szép is lenne. Nem azért, mert félénk vagyok, de tudom, hogy nem szereti, ha ennyire belefolyok a dolgokba.. egyszerűbb kipuhatolózni. És egyelőre várni.
- Hogy vagy? – enyhültem meg egy kicsit, még el is mosolyodtam, úgy pillantottam le a fetrengő fiúra. Vele szemben mindig sokkal könnyebb dolgom van, főleg amikor ennyi idő telik el úgy, hogy nem látom. Nem vagyok az az érzelmekkel teli ember, de sose tudtam leírni igazán, mit érzek. Lehet, hogy ez azért van, mert én magam sem tudom pontosan. Vegyes. Elgondolkodtató. És főként bonyolult.


Words: 592 ✗ Music: Little bad girl...Note: hát... remélem tetszeni fog.. :$ ✗
©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 135
ϟ Reagok : 69
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség - Pansy & Draco   Szer. Szept. 04, 2013 10:36 am


What's up, girl?


Pansy épp úgy reagál, ahogy vártam. Nem hiába ismerem már a csajt több mint hét éve. Ami azt illeti, közelebbről is. A kényelmes kanapén terpeszkedve figyelem az ő és a kis srác szócsatáját. Egyértelmű, hogy ki kerül ki belőle győztesen. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy talán színt kellene vallanom, mielőtt Parkinson leharapná az elsős fejét. Aztán elvetem ezt az ötletet. Nem lesz a kölyöknek semmi baja, legfeljebb időben megtapasztalja, hogy mi a rend. Előbb-utóbb minden gólyának meg kell tanulnia, hogy tartson a felsőbb évesektől. Ez így van, el kell fogadni, és kész. Zsebre dugom a pálcámat, helyette előre hajolok, és lekapok az asztalról egy elhagyott, alig felbontott csomag Bagoly Berti féle minden ízű drazsét. Nem tudom, kié lehet, de vessen magára, ha csak így itt hagyta. Meglehet, rögtön első nekifutásra beletrafált az illető egy rókázás ízűbe. Az el tudja venni az ember kedvét. De én egyelőre csak egy brokkolisat találtam. Még tűrhető.
Automatikusan húzódok arrébb – pontosabban csak leteszem a lábaimat, de a kényelmemből nem sokat engedek – amikor Pansy közelebb jön. Tőle nem sajnálom a helyet, de ha más lenne, egy méteres körzeten belül kapna valami szép ártást.
- Na mi van, Parkinson? – nevetek fel az orra alá nyomva a frissen szerzett minden ízű drazsékat, amolyan üdvözlésképpen. Vegyen, ha akar.
Még el sem kezdődött a tanítás, te meg már elsősöket terrorizálsz? – csettintek rosszallóan a nyelvemmel, de ismer már annyira, hogy tudja, csak viccelek. A tekintetem, az ajkaimon játszó sunyi mosoly is ezt sugallja. Aztán elfintorodok, és visszavágom a csomag drazsét az asztalra. Láng ízű. Esküszöm, mintha tüzet raktak volna a nyelvemen. Szerencsére hamar elmúlik a hatása. Felvonom a szemöldökeimet Pansy kérdésére.
- Politikusnak készülsz, vagy mi ez a hivatalos hangvétel? – forgatom a szemeimet nevetve, majd közelebb csusszanok, és átkarolom a lány vállát. Tudom, mindkettőnknek szokatlan még a helyzet. Pedig ennek kellene normálisnak lennie. De annyi minden történt az utóbbi időben, a fél világ a feje tetejére állt, és most furcsa, különös érzés visszatérni ide az iskolába, élni tovább az átlagos mindennapokat, tanulni ismét, mintha mi sem történt volna. És még a tanulás lehet a könnyebbik eset, mert fogalmam sincs, hogy mivé lettek közben a kapcsolataim. Pansyvel, Flinttel, Zambinivel. Alig beszéltem velük az utóbbi időben. Astoriával már sajnos tudom, hányadán állok, és nem mondanám, hogy örömmel tölt el a dolog. A beszélgetésünkről maradt keserű szájízem még nem múlt el teljesen, de épp ezért igyekszem lazábban venni a helyzetet Pansyvel. Nincs kedvem ma még egy rossz befejezéshez.
- Én, mint látod, élvezem az életet, és hogy újra be vagyok ide zárva a kastély négy fala közé – vallom be végül leplezetlen iróniával, majd hátra dőlök a kanapén, magammal húzva a kis boszimat is.



© Vampsitewords: 438 ♠ music: this

__________________________________


No one knows what it's like
To be the bad man


To be the sad man
Behind blue eyes


inspired by


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 100
ϟ Reagok : -22
ϟ Felvétel időpontja : 2012. Apr. 28.
ϟ Kor : 24


TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség - Pansy & Draco   Szomb. Szept. 21, 2013 10:11 am



Pansy & Draco


A koraesti órákban jót tett ez a kis lecseszés. Komolyan, felpezsdültem tőle, pedig az embereket vagy leamortizálja egy ilyen, vagy csak szimplán elgondolkodtatja, hogy talán túl heves volt, esetleg nem helyénvaló. Ez rám, a híres Parkinson név viselőjére egyáltalán nem igaz. Nem véletlen van akkora „hírnevem” az iskolában, amekkora. Hét év alatt kiismertem az embereket, nekem meg eléggé felvágták a nyelvem ahhoz, hogy elmondjam a véleményem, nagyjából mindenkinek.
- Én nem terrorizálok senkit, csak megtanítom őket, mi a rend. Tudják már hol a helyük, szánalmas.. – fejtettem ki véleményem a kisebbekről, és a viselkedésükről. Komolyan nem tudom mi van az újabb generációkkal, nem tudják hova valóak mit kéne tenniük, nagyobb az arcuk, mint nekünk volt, pedig mi sem voltunk piskóták itt a mardekárban. Na de ezek ?! Az összeset kilökném a másodikról, ha tehetném, de sorjában, közben pedig röhögnék. Kegyetlen lenne? Nem hiszem. Maximum megtanulnák, mit szabad tenniük és mit nem. Madam Gyógyszertár azonnal helyretenné őket, maradandó sérülése egyiküknek se maradna.
Gondolataimból visszatérve, a válasz sem számít vérkomolynak, mint ahogy Draco sem az, de nem szeretem, amikor az idegeimmel játszanak, és ilyenkor muszáj belegondolnom abba, mit tettem volna én, ha ilyen kicsi vagyok, illetve hogy mit tennék azokkal, akik ezt csinálják. Hosszú és bonyolult gondolatmenetek ezek. Nem annyira, mint a kapcsolatunk Dracoval, legalább is a lazaságából ítélve erre tudok következtetni. Azt hittem rosszabb lesz a helyzet, hogy szakítunk, hogy szakítottunk, csak épp nem tudok róla… de amint felült, és átkarolt tudtam, hogy nem így van. Csak a megérzés, vagy az, hogy ismerem, nem tudom eldönteni.
- Jajj, dehogy! Csak nem tudtam, pontosan hogyan is.. khhm.. állunk. – köhintettem egyet, semlegesen kijelentve, mintha csak úgy random eszembe jutott volna, pedig nem. Elég sok időm ráment, álmatlan éjszakák és hirtelen elrepülő órák, amikor azon agyaltam, hogy visszajövünk, és vége mindennek. Az egy dolog, hogy mindkettőnknek vannak kalandozásai, és ebből rengeteg konfliktusunk, mint pár, de egyelőre mindig visszataláltunk egymáshoz. Most egy háború állt közünk, a jó és a rossz oldal, na meg a választások. Ha nem így történt volna… de sajnos ennek így kellett lennie, és sok minden megsínylette az előző évet. Kapcsolatok, barátságok, családok. Rengeteg halott. Nevezhettek gonosznak, bunkónak, nemtörődömnek, de szívtelennek semmiképp. Az egy dolog, amit a világ felé mutatok, és amilyen vagyok, de azért azt még én is tudom, mennyire kellemetlen elveszíteni valakit. Nyilván nem álltam fejre, és mentem oda részvétet nyilvánítani Weasley-ékhez vagy éppen Grangerhez – igen, tudok a szüleiről -, de ettől függetlenül tudtam, mit éreznek. És ez tőlem valljuk be, hatalmas szó. Persze nem mondtam el senkinek, csak magamban agyaltam rajta. Netán megváltoztam volna? Legfeljebb kissé másképp gondolkozom. De ezt senkinek sem kell megtudnia egyelőre.
- Mi hiányzott a legjobban az utóbbi időben? – kérdeztem, mikor már mindketten feküdtünk a kanapén, Draco alul, én pedig mondhatni rajta, fejemet a mellkasára hajtottam, és próbáltam nem összenyomni a meglévő kilóimmal. Nem vagyok mamlasz, sőőt, de mindig próbálok figyelni arra, hogy neki, illetve másnak is kényelmes legyen. Ironikus válaszát figyelmen kívül hagytam, felesleges lett volna belemászni, így csupán ennyiben maradt a hogy vagy kérdés fejtegetése. Azt hiszem ez nem is olyan nagy baj.
Words: 509 ✗ Music: Little bad girl...Note: hát... remélem tetszeni fog:$ ✗
©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar Mardekár
...tudj meg többet...
ϟ Hozzászólások : 135
ϟ Reagok : 69
ϟ Felvétel időpontja : 2013. Aug. 15.
ϟ Kor : 22


TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség - Pansy & Draco   Vas. Okt. 13, 2013 1:49 am


What was that?


A korábban elkövetett gyerekes csín, és Pansy felbukkanása kicsit eltereli a figyelmemet a korábbi rossz kedvemről, de a felszín alatt valójában még mindig erősen küzdök a búskomorság ellen. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy csupán Astoriával való találkozásom az oka ennek, vagy inkább az, hogy egyáltalán vissza kellett ide térnem, a kastély falai közé. Őszintén szólva egy részem örül ennek, mert minden rossz, és az utolsó évek nehézségei ellenére is, szeretem a Roxfortot. Szerettem a régebbi, még gondtalan diákéveket, szerettem az órákat is a rengeteg kisebb-nagyobb rendbontással, amit elkövettünk itt, szeretem a Mardekár házat, a magam módján az évfolyamtársaimat és a barátaimat is. De ismét visszatérni ide olyan, mintha egy felsőbb erő megakadályozná, hogy lezárjak valamit, elbúcsúzzak valamitől, amitől már nagyon szeretnék. Hogy elinduljak egy új úton, amin remélhetőleg valamennyire tiszta lappal kezdhetek. Hogy bizonyítsak, hogy nem az vagyok… nem csak az vagyok, akinek korábban megismertek. Egy részem valójában fél, hogy odakint sem lesz minden más. A Sötét Nagyúr és a halálfalók helyét a tanács vette át, aminek már most a része vagyok, ahogy az egész családom is. Ez pedig ugyanannyira helyesnek tűnik, mint amennyire nem. Nekem azonban egyelőre nincs más dolgom – bár nyugodtan mondhatjuk, hogy választásom sincs – mint hogy lehúzok itt még egy évet…
Halványan elmosolyodom Pansy magyarázatán. Az alsóbb éveseknek meg kell tanulniuk, mi a rend, és hol a helyük. Mintha magamat hallanám, hisz korábban bennem is ez a gondolatmenet vezetett ahhoz, hogy végül inkább az első sorból néztem végig Pansy és a kölyök előadását ahelyett, hogy közbeléptem volna, és elismertem volna a szerepemet a hárfa támadásában.
- Tökéletesen egyetértek, szivi – bólogatok vigyorogva. Nem telik bele sok idő, már el is nyúlunk a kanapén. Eredetileg csak hátra dőlni akartam a támlának, hogy kicsit kényelmesebb legyen, de addig-addig helyezkedünk, hogy végül már nagyon kényelmesre vesszük a dolgot, Pansy pedig macskákat megszégyenítő óvatossággal ügyeskedi mellém magát, fejét a mellkasomra hajtva. Az igazat megvallva kicsit különös… nem rossz, csak különös érzés. Újra így tartani őt, átkarolva, ujjaim végigsimítanak a hátán, a gerince mentén. Mintha nem is pár hónapja, inkább pár éve lett volna, hogy utoljára hasonló helyzetben feküdtünk. Mintha az egész világ kifordult volna magából. Vagy csak én változtam túl sokat. Mostanában nehezen találom önmagam, nehezen tudnám megmondani, hogy ki vagyok, vagy mit akarok.
- Miért, szerinted most hogyan állunk? – kérdezem őszinte érdeklődéssel, és kicsit felemelem a fejem, hogy lássam az arcát. Kíváncsi vagyok, ő vajon hogyan látja a dolgokat. Talán ő is úgy érzi, mintha egy álomból ébrednénk…? Vagy épp most süllyedünk bele egybe.
Homlokomat ráncolom a kérdésére. Nyilván fel tudnék sorolni pár dolgot, melyek nagyon is igazak és őszinték lennének. De nem akarok elindulni ezen a lelkizős vonalon. Most nagyon nem.
- Hogy mi hiányzott…? Például ez az előbbi: hogy helyre tegyünk egy-két alsóbb évest – nevetek fel halkan, ravaszul kicselezve a kérdést. És ebben a pillanatban hirtelen éles és hangos durranás érkezik a folyosóról, a klubhelyiségen kívülről.
- Ez meg mi a franc lehetett? – ülök fel a homlokomat ráncolva, és kicsusszanva Pansy alól pillanatokon belül talpon vagyok, pálcám előre szegezve. – Megnézzük? – kérdezem a lányt, hangomban nem túl jól visszafojtott izgatottság. Nem bánnám, ha végre történne valami, mondjuk összeakadnánk a folyosón pár csámborgó, rendbontó griffendélessel, akiket szépen elintézhetünk.
- Maradjon mindenki a hátsóján! Nem hallottátok? El az ajtótól! – szólok rá a jelen levő megszeppent, vagy épp túlontúl kíváncsi kölykökre. Kettőnkön kívül nemigen tartózkodik itt most korunkbeli, szóval mi vagyunk a rangidősek, nekünk kell visszatessékelni és nyugalomra inteni a kisebbeket, mielőtt kitörne a pánik.



© Vampsitewords: 573 ♠ music: this

__________________________________


No one knows what it's like
To be the bad man


To be the sad man
Behind blue eyes


inspired by


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Klubhelyiség - Pansy & Draco   



Vissza az elejére Go down
 

Klubhelyiség - Pansy & Draco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pansy Coverture

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
FEEL THE DIFFERENCE :: Befejezett, lezárt játékok-