Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szer. Júl. 04, 2012 3:32 am
To Nick
Kicsit feldúltan szálltam fel a vonatra, és az sem javított a helyzeten, hogy nem találtam üres kabint. Így Jake legnagyobb bánatára Nickkel kell együtt utaznunk, és vele ellentétben én örültem neki, szóval boldogan huppantam le a legjobb barátom mellé, miután elbúcsúztam a szüleimtől. Az ikrem még nem toppant be, lehet, hogy talált valahol máshol helyet, mondjuk az unokatesónknál. Bár kötve hiszem, hogy ez megtörténhet, ugyanis Max elkapott valami nyavalyát, és most nem jön velünk a vonattal, majd csak kicsit később érkezik a suliba.
– Milyen volt a nyarad? –fordultam Nick felé, bár mintha nem tudnám a levelek alapján. A baj az, hogy nem volt alkalmam meglátogatni, mert akkor cipelnem kellett volna magammal Jaket is, és ő tuti nem jött volna el. – Gondolom a szüleid téged is teletraktáltak mindenféle ígérettel. –vigyorogtam el, mert ugyebár velem is megígértettek mindenféle felesleges dolgot. Helyeslően bólogattam nekik, de szerintem nem igazán hitték el nekem, mindig hallanak rólam valami rosszat. Nyitódik a kabin ajtaja, és betoppan rajta Jake, aki a lehető legtávolabb ül le Nicktől. – Szia Cindy… Gyökéruraság! –köszönt mindenkinek, én pedig alaposan belerúgtam a bokájába, amiért így köszönt Nicknek. Senkinek nem nézem el, ha sértegeti a barátomat, tőle meg aztán végkép nem. A bokáját fádalja, miközben morog rám, mint valami kutya. Nem törődöm arckifejezésemmel fordulok inkább Nick felé. Valahogy úgy érzem, hogy nem lesz vitamentes ez a pár órás utazás, de majd próbálok rendet tartani közöttük… remélhetőleg sikerrel is fogok járni. – Várod már az új tanévet? –kíváncsian figyelem Nick arckifejezését, mert elsősorban tőle kérdeztem, de nem fogom rossznéven venni, hogyha a lány is válaszol rá. Igazából az ő véleménye is érdekel majd, de nem anniyra, mint a legjobb barátomé. Egyenlőre többet nem kérdezek, majd lesz miről beszélni, miután válaszolt az eddig elhangzottakra.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Csüt. Júl. 05, 2012 3:49 am
To Scott
Csak halkan kuncogtam Cindy meséjén, aki ismét be sem tudta tömni a száját valamivel. Beszélt és csak beszélt, lassan már helyettem kezdett el válaszolgatni magának ami nem volt gáz, mert legalább lefoglalta magát ezzel az én kérdezek és én is válaszolok rá játékkal. Számomra határozottan mókás volt újra hallani a hangját, a levelekkel valahogy sosem tudom beérni. Persze nem arról van szó, hogy utálok levelezni vagy ilyesmi, csak túl sokáig tart egy normális levelet összehozni úgy, hogy közben ne gondoljak semmi rosszra. Szeretek levelet írni, leginkább azoknak akik megérdemlik és megérdemelnek. Na már most nem én tehetek arról, hogy ez pont Scott volt és Cindy. Bár csak örülni tudok annak, hogy egyik levelemben sem említettem meg Scottnak Cindy nevét. Nem akartam, hogy tudja neki valamivel több levelet írtam a kelleténél. De ez érthető a Hugrabugos lány már a kezdetektől fogva, hogy megismert és az agyamra ment, Scottal teljesen más a helyzet. Hála Merlinnek ő nincs lányból, nem kap hiszti rohamokat és féltékeny sem lesz másra, mert tudja, hogy a barátja vagyok és nem kell tartania az árulásomtól. Miért is árulnám el őt amikor én köszönöm szépen jól megvagyok vele? Szerintem másnak lehet ezer meg ezer barátja én kellőképpen beérem Scottal. Róla legalább tudom, hogy nem csap be és segíteni próbál nekem, nem pedig elárulni. Merne elárulni, szerintem haragudnék rá, sőt gonoszkodnék vele úgy ahogy mással. A barát az barát. Remélem sosem kell majd másik után néznem. - Unalmas, semmi sem történt. Vagyis azon kívül semmi amit leírtam nektek. Ja igen, voltam Jennyéknél. Látnod kellett volna a nagynénimet, véletlenül benyitottam a mosdóba amikor nem lett volna szabad. Nem én tehetek róla, ő nem tette ki a 'foglalt' táblácskát az ajtó kilincsére. Hadd ne részletezzem jó? De azután kopogtatnom kellet, bárhová mentem volna be. – ezen nevetni kezdtem, bár semmi nevetni való sem volt ezen. Én mégis képes voltam ilyesmin röhögni. Óvatosan Scottra néztem és elhúztam a számat a kérdését meghalva. - Ja apa direkt megkért, hogy ne piszkáljam a Tyriq gyerekeket, nem akar vitát apukátokkal Mintha én olyan hű de sokat veszekednék veletek vagy nem tudom. – még csak hárman voltunk és ez tökéletesen megnyugtatott engem. Nem kellett ugyanezt hallania a tesójának is akivel még valamiért mindig piszkáljuk egymást. Sebaj, egyikkel muszáj rosszban lennem már csak a rend kedvéért. - Okostojás! – ez volt az a szó amivel illettem a közben megérkezett Jaket. Fel sem tudom fogni miért pont ide jött. Ja megvan itt a tesója és nem szeretne külön leni. Mindegy legalábbis én megpróbálom elviselni őt akkor is ha néha képtelen vagyok rá. - Én talán igen, talán nem. Sok dolgot nem várok el ettől az évtől úgy ahogy az elkövetkezendőktől sem. De remélem jó lesz és gondmentes. – ezt a gondmentest szinte már úgy éreztem nem is Scottnak hanem Jakenek mondom, aki lehet kényelembe helyezte magát, de azt akartam, hogy érezze mindezt inkább hozzá, neki üzenem. - Na és te Scott várod? – Cindytől már nem kérdeztem meg, ő valahogy mindig tökéletesen be van zsongva és azt várja történjen már valami. Sőt míg ketten voltunk elmondta, hogy mennyire örül az új tanévnek és nekem.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Pént. Júl. 06, 2012 2:22 am
To Nick
Rengeteget leveleztünk Nickkel, és ez legalább kárpótolta azt, hogy nem találkoztunk. Valamiért mindig meg vagyok áldva Jake miatt, mert ha ő is legalább egy kicsit is bírná Nickket, akkor találkozhattunk volna. De így se ő, se én nem mehettem hozzájuk látogatóba, szóval hallgathattam mindig az ikremet. Vagy a legjobb az volt, mikor Maxxel nyomták sztereóban a hülyeséget, na akkor azt hittem, hogy világgá megyek. Képtelenség kibírni azt a kettőt, külön-külön még talán elviselhetőek, de amikor össze vannak zárva, akkor már nem igazán lehet meglenni mellettük.
Elnevettem magam a történeten. Vicces lehetett, mikor Nick ott áll az ajtóban ledermedt képpel, mert valami olyasmit látott, amit nem igazán kellett volna. – Remélem azért a retináid nem égtek ki nagyon, és még időben eltudtál nézni a másik irányba. Nálunk szerencsére nincs ilyen gond, mert külön fürdőnk van a szüleinktől, meg a vendég számára is külön van fenntartva egy. Sőt, a legjobb az, hogy apa megbűvölte a zárat, és amikor valaki bemegy, akkor az automatikusan bezárja az ajtót, így még ha el is felejted belül bezárni, akkor sem kell félni, mert nem nyílik az ajtó. De igazándiből én azt nem szoktam használni, a saját fürdőnk jobb. Csak ott meg Jake nyit be folyton. ¬–forgattam meg a szemeimet, mert ugyebár Jaket nem nagyon érdekli, hogy épp bent vagyok a fürdőben, csak úgy szimplán benyit. Még akkor is, ha ki van rakva a „foglalt” táblácska is. Lévén, hogy tesók vagyunk, attól még nem kéne, hogy megengedjen magának mindent, mert igenis szükségem van magánszférára, és ő nem kell bele.
– Na igen, az én apám is megkért, hogy figyeljek jobban Jakere, hogy ne piszkálja azt a, idézem: „szegény kis Lambrick srácot!” Persze azt is mondta, hogy én is hagyjalak békén, de megnyugtattam, hogy mi már azóta kibékültünk, csak Jakekel nem vagytok valami jóban. Erre azt mondta, hogy nagyon is örül, legalább kevesebb vita folyik majd az apud és ő közötte. –vontam meg a vállamat, de elvigyorogtam azon, hogy Nick apja ennyire félt minket. Nem hiszem, hogy annyira rossz gyerek lenne, de most na. Alig múltunk tizenhárom évesek, csak nem várhatják el tőlünk azt, hogy már éretten, és komolyan viselkedjünk.
– Csak ne gyere a közelembe, és akkor nem ízleled meg az öklömet. –morogta az ikrem Nick megjegyzésére. Már unom, ha még egyszer be mer szólni neki, esküszöm, hogy kipenderítem a kabinból. Nem akarom a folyamatos vitát hallgatni, főleg nem most, mikor alig, hogy megindult a vonat. Jake szerencsére kis idő belül elaludt, szóval vele már nem is kell törődni, így minden figyelmemet a másik két személyre tudom összpontosítani. A kérdésen elgondolkodtam, igazából fogalmam sincs. – Mondhatjuk, hogy várom. Kíváncsi leszek a rúnaismeretre és a legendás lények gondozására. Meg veszem a bátorságot, és jelentkezek fogónak a kviddics csapatba. Apa szerint jó esélyem van rá, veszíteni meg nem vesztek vele semmit sem. De a legjobban annak örülök, hogy végre látlak, és gonoszabbnál gonoszabb dolgokat vigyünk végbe. –vigyorogtam sejtelmesen, és csak abban reménykedtem, hogy Cindy nem kezdi el nekünk osztani az észt, hogy ezt meg ezt nem igazán kellene, mert büntetést fogunk kapni. – Tényleg, te milyen tárgyakat vettél fel, a választhatók közül? –kérdeztem Nicket, mert ez valahogy kiment a fejemből. Vagy lehet nem is mondta!?
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Pént. Júl. 06, 2012 9:27 am
To Scott
Enyhe röhögőgörcs ért utol, annyira nevetségesnek tűnt a kialakult helyzet. Nem érdekelt Jake jelenléte aki folyton morogni tudott mint egy kiskutya aki képtelen harapni. Szóval ugatni ugat ha arról van szó, de nem harap. Ennyi a szerencsém azt hiszem. - Nem vagyok ’ szegény kis Lambrick srác’. De otthon muszáj jó pofizni, tudod miért? Ne válaszolj elmondom én. Az én drága jó apukám azt mesélte nekem, hogy viselkedjek veletek szemben, legyek jó és ne gonoszkodjak, mert John Tyriq a legjobb barátja volt amikor Ő a Roxfortba járt. Éppen ezért nem szeretne veszekedni vele és azon agyalni, hogy ki kezdett mit. Én ettől hanyatt vágtam magam egy az egybe. Nem néztem esti mesét se aznap amikor közölte. Az agyamnak fel kellett dolgozni a hírt – széles mosolyra húztam a számat, majd mintha elmentek volna a fülem mellet Jake szavai Scottra összpontosítottam A szavaira, hogy mit mond, mit kérdez meg ehhez hasonlók. Cindy most a szokásaitól eltérően csendben nézte a tájat, mondhatni minden alkalommal rabul ejti őt az amit a vonatról lát. Azt hiszem beleszeretett a fákba, a dombokba, a felhőkbe, egyszóval abba ami a szemei elé tárultak újra. Ha ezt látom mindig utolér a békés mosolyoghatnék, amikor nem töröm semmilyen csínyen a fejem. - Szívem szerint mindegyik tantárgyat felvenném a listámra. De azt hiszem a jóslástan és számmisztika mellett döntöttem. Bár még egy asztronómiát is fontolgatok. – meglepő ilyesmit hallani az én számból, de most nem érdekel. Kell egy kis újítás azt hiszem. Na meg amíg senki se mondja meg, hogy kötelező módon mire menjek, addig nincs baj, mert szabadon választhatok és ez jó. - Na és te... te melyikre mész? Rúnaismeretre és a legendás lények gondozására? – kíváncsiskodtam, mert azt még lehet. Bár őszintén remélni tudtam, hogy a tesója nem az én választott óráimra fog járni, ha mégis akkor garantáltam meg fogja keseríteni az életem. Vagy fordítva, mert ő sokkal jobban utál engem mint én őt. Nekem legalább néha vannak kedves szándékaim vele ellentétben, akinek egy csöppnyi kedvesség sem képes kihullni a száján. Örültem, hogy elszunyált Miért ne örültem volna? Legalább nem beszélt össze-vissza és nem kellett végighallgatnom az okoskodását, amit alapból nem birok. Én tökéletesen megvoltam elégedve azzal ha Cindyt végig kell hallgatnom majd, őt nem akarom, nincs lányból, hogy megadjam neki a meghallgatlak tiszteletet. Az ő szavaiba bevallom szívesen vágok bele vagy éppenséggel teszek keresztbe neki. Jó lehet, rajtam múlik az nagyrészt, hogy ilyen elutasító és rosszindulatú velem, de ez van. Senkivel sem lehetek jóban vagy mi a szösz.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szomb. Júl. 07, 2012 1:39 am
To Nick
Én sem tudtam megállni azt, hogy ne nevessek ezen a helyzeten. Amit pedig Nick mondott, kicsit ledöbbentett. Azt tudtam, hogy Apa is Mardis volt, de, hogy ismerte Nick apuját, ráadásul a legjobb barátok is voltak, arról fogalmam sem volt. És ahogyan kiveszem a legjobb barátom szavaiból a dolgokat, ő sem igazán tudta ezt. – Ez egy döbbenet. Nekem soha nem mesélte, hogy régebbről ismeri az apudat, mindig azt hajtogatta, hogy: „John bácsi kicsi fia nem érdemli meg, hogy szekáljam.” –ismét elfogott a nevetés. – Aztán rákérdeztem, hogy kiről beszél, mert ugyebár elsőre nem esett le, hogy a rólad van szó, mivel nem mondta, hogy a te apud is John. Elkezdtem vele vitatkozni, hogy miért is nem érdemli meg Jake, hogy szekáljam, mire fél órára rá kinyögte, hogy John Lambrick fiáról van szó. Ne tudd meg, én is dobtam egy hátast tőle, és valahogy nehezen emésztettem meg a dolgokat, de legalább kaptam fagyit vigaszdíjként. –vigyorogtam a mesélés közben. Csak azt nem tudtam megérteni, hogyha barátok voltak, akkor miért nem engedtek át egymáshoz!? Mondjuk tuti Jake az oka, de legalább engem elengedhettek volna. A másik két kabintársunk csendben volt, a Bátyám durmolt, Cindy meg nézte a tájat, így legalább senki nem vágott a szavainkba, tudtunk normálisan társalogni.
– A baj az, hogy néhány tárgy ütközik egymással, és lehetetlen lenne bejárni mindre. Az asztronómia az klassz, mert az este van, és én azt fel is vettem, mert érdekesnek találom. –biztatva ezzel őt is, hogy vegye fel, legalább még egy órán együtt szórakozhatunk. Persze, ha nemet mond rá, akkor sincs baj, az ő döntése. – Azt hiszem jóslástanon találkozol Jakekel, de nem vagyok benne biztos. Nem sikerült meglesnem, hogy milyen tárgyakat vett fel, csak azt láttam, hogy be van karikázva a jóslás. –nem igazán akartam elvenni a kedvét attól a tárgytól, ezért sem mondtam biztosra a dolgot. Tudom, hogy mennyire nem fogja így bírni azokat az órákat, de sajnos ez van. Vagy engem idegesít Jake, vagy Nicket, és bevallom, hogy inkább én legyek az. Mondjuk így nem lesi le a leckét rólam, ami kicsit megnyugtat.
– A rúnaismeret az biztos, a másikat meg nem tudom még. Lehet, átmegyek számmisztikára, csak, hogy legyen valaki ismerős is. –gondolkodtam hangosan, és sejtelmesen vigyorogtam Nickre. A baj, az hogy már tavaly be kell jelölni a dolgokat, de tuti, hogyha én szépen nézek a tanárra, akkor át fog rakni. Legfeljebb kikészítem idegileg, és akkor nem lesz semmi probléma belőle, hanem automatikusan átpakol. Bár egyedül az ilyesmire képtelen vagyok, nekem mindig kell egy társ, akivel tudok gonoszkodni. Ez mindig Nick volt, és remélhetőleg ő is marad mindvégig.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szomb. Júl. 07, 2012 9:09 pm
To: Scott & Nick
Persze nekem a vonaton nem volt helyem, így unalmamban már arra gondoltam, hogy a folyosó közepén fogok helyet foglalni, és mint egy durcás kisgyerek fogok a mellkasomnál keresztbe font karral végigülni azt a pár órás utat. Hogy miért tenném meg ezt? Rém egyszerű a kérdés. Mivel az én drágalátós Öcsém Cindyvel és azzal a marha Nick-kel utazik. Persze nekem azt mondta, hogy szerez kabint, de én nem ilyenre gondoltam. Mindegy, már megszokhattam volna, hogy állandóan együtt vannak. Ezért keresem inkább Max és a haverjai társaságát, hiszen én inkább velük vagyok már jóban, mint az Öcsémmel és Nick-kel. Cindyvel semmi bajom, csak néha picit idegesítő, amikor sokat beszél, azt’ ennyi. De mivel Max tájékoztatott, hogy elkapott valami csúnya betegséget, ezért ő nem utazik velünk, így nekem egyenlőre helyem sincs persze. Aztán gondolok egyet, feltápászkodok, és elindulok megkeresni az Öcsémet, és a bandáját. Persze hogy elsőre meg is találom őket, így a kabinba benyitva érdekes esetekbe bonyolódunk, amik megmaradnak a beszólás szintjén, aztán végre elszundítok, hogy ne halljam ezeknek az állandó, stréberségről szóló társalgását, amit én mellesleg nagyon, de nagyon unok. Én, velük ellentétben nem szeretek tanulni, (attól függ, hogy milyen témáról van szó) inkább az olvasás vonz engem. Órákig képes vagyok egy könyv felett „görnyedni”, és semmi másra nem figyelve, csak azt olvasni, és amikor már elfáradt a szemem, csak akkor teszem le. Persze, lehet, hogy betegesnek hangzik, de én ezt így szeretem, szóval, a gond itt már meg is van oldva. Persze én próbálnék aludni, de ez a vonat igen erős zötykölődése, és miattuk abszolút lehetetlen vállalkozásnak bizonyul, így egyik szemem után a másikat is kinyitom, így csak azért is teljesen, és érthetően mondom el, amit mondok: -Könyörgöm, csak most az egyszer, nem tudnátok a kviddicsről beszélni, és nem az unalmas tanórákról, leckéről, meg a többi olyan dologról, ami nem kapcsolódik a tanévkezdéshez?- Nick-ről nézek Scottra, és fordítva, amikor ezt elmondom, mert már tényleg elég unalmas, hogy állandóan a tanulásról tárgyalnak… Lehetne a kviddicsről is beszélni, amiről én még hajlandó is lennék normális stílusban elbeszélgetni Nick-kel is, de nem, nekik muszáj a tanulásról elbeszélgetni… Cindy. Na őt meg jobb ha hagyom békében. Csak egyszer, csak egyszer tennék azt, amit én kérek, és utána befognám, és figyelnék tovább, vagy visszaaludnék, de aztán ennyi! Nem értem miért kell a legszörnyűbb dologról beszélni. Jó, persze Hollóhátas vagyok, de attól függetlenül én nem szeretek tanulni, csak okos vagyok, és olvasni szeretek, az egész itt bezáródik. Nem értem miért kell ezt itt túlbonyolítani. Mindegy is, ha nem vesznek figyelembe, márpedig erre az esély egészen nagy, akkor én tovább alszok, felesleges rontanom itt a levegőt a beszédemmel, elég, ha alhatok valahol, ami egy kényelmes… oké, kényelmetlen ülés a vonaton, de ez is jobb, mint a semmi. Szóval várok arra, hogy megszólaljanak, de ha esetleg semmibe vesznek, akkor visszaalszok.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Vas. Júl. 08, 2012 12:08 am
To Scott and Jake Tyriq
Annyira áldottnak és átkozottnak érzi magát a varázsló fia a két Tyriq és Cindy társaságában, hogy az egyszerűen túl élhetetlen. Ha nem lennék Mardekáros azt mondanám egy Hugrabugos lány és Scott barátom Hollóhátas testvére kikészít. Persze ez fordítva van, én készítem ki őket, csak kettejük közül általában Jake veszi észre. Cindy megvan a saját világában, néha azt is képtelen elhinni, hogy hogyan lehetünk ennyire ellenszenvesek Jake-kel. Ő valóban nem a barátom, de az ellenségemnek sem tartom, valamiért nem akarom, hogy meghaljon. Mert hangzón bármilyen furán, azt még magamnak sem engedném meg, hogy valakinek – legyen ez Jake- a halálán nevessek. Jake azonban tud vigyázni magára, nem kell félteni a haláltól, ha mégis akkor azt csak a folytonos semmire sem figyelek szokásának köszönheti. Elvégre nem az én agyam kapcsolódik ki és összpontosít csak egyetlen egy dologra, ennek az egyetlen egy dolognak a művelésében meg se nem hallok se nem látok. Én igyekszem több dologra odafigyelni, de az én agyam se multifunkcionális, hogy mindig mindent egyszerre tudjak tenni, mint a nők. Nem beszéltem halkan, igazából eszem ágában sem volt. Minek? Jake ha nagyon akar nagy zaj mellett is tud aludni, ha nem így járt. Elvégre nem én tévedtem be abba a kabinba amit ő talált hanem fordítva Különös módon szeretem ezt a helyet, amikor lehet mindig ebbe a kabinba foglalok magamnak helyet és küldöm el innen az ismeretleneket, azzal a mondattal, hogy itt már az egész hely foglalt. Elsőben is ezt csináltam, csak hát Cindyre nem lehetett rászólni, mégis csak lányból volt nem pedig bunkónak tűnő okostojásból mint... az álomszuszék Jake Tyriq. Már kezdtem nyugodtnak érezni magam, hogy elaludt és semmibe sem fog beleszólni, de tévedtem. Ez a gyerek megint beszólt! Muszáj megszabnia a témát, hogy miről beszéljünk? - Apáék nem voltak évfolyamtársak, de a házuk közös volt, nem úgy mind nekünk. – kicsikét fintorogni kezdtem, majd úgy döntöttem, megadom a császárnak azt ami az övé. - Oh szuper jóslástan órám lesz ezek szerint. De beszéljünk akkor a kviddicsről. Ha már annyira ragaszkodsz hozzá Jake. – vállat vontam. – Nekem mindegy, de ne akard, hogy egyből azzal kezdjem melyik a kedvenc csapatod. Mi lennél legszívesebben egy kviddicsapatban meg ilyenek. – ezt egyenesen Jakenek címeztem, de úgy döntöttem az időm és figyelmem nagy részét mégis Scottnak szentelem. Elvégre vele sokkal jobban kijövök, megért és nem jön folyton az ő hatalmasságával. Jake vicces Hollóhátas, de soha az életbe nem fogom elmondani neki mennyire röhögök azon amit csinál. Szó szerint úgy morog néha mint egy kiskutya... vagy egy veszett róka amit alapból utálok és a biztonság kedvéért elkerülök. - Ja képzeld Scott... Fred nagybácsimtól kaptam egy új seprűt. Azt mondta ez a kárpótlás amiért a ’kis házikedvence’ tönkre tette a régit. – arról az átkozott beidomított házi bestiáról fogalmam sincs hogy beszélhetek így, az a medve nem éppen a legkisebb házi kedvenc. Láttam már kisebb medvebocs korába, de most. Megtermett egy jószág és azt hiszem örülhetek neki, hogy csak a seprűmet törte szét, nem pedig engem. - Még nem próbáltam ki, de azt hiszem majd az érkezés utáni néhány hétben sort kerítek erre is. Nem akartam konkrét dátumot mondani Jake előtt, az egy dolog, hogy tönkre tenné az egészet, plusz neki semmi köze az új seprűmhöz. Lehet Cindynek sincs sok, de az ő jelenlétében még nem kezdek el röhögni a seprűn.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Vas. Júl. 08, 2012 1:16 am
To Nick and Jake
Ma is tanultam valamit, amit nem is Nicktől kellett volna megtudnom, de sebaj. Apa már csak ilyen, vagy nem akarta, hogy megtudjuk a dolgot. Most már teljesen felesleges a titkolózás, hiszen megtudtam, hogy apáink egy házba jártak, mikor diákok voltak, ráadásul még barátok is. Kíváncsi vagyok, hogy mik fognak még kiderülni a beszélgetéseink során. – Mi meg pont fordítva vagyunk. Az évfolyam közös, csak a ház nem. Látszik, hogy anyunk eszét örököltük, ha már Hollósok lettünk Jakekel. –vontam meg aprón a vállamat, aztán hallom, hogy Jake ébredezni kezd. Csodálatos… miért nem tudott még egy kicsikét aludni, vagy valami!? Bár mondjuk értelmes dolgot hozott fel, csak nem tudom, hogy Nicket mennyire fogja érdekelni. Érdekes módon soha nem beszéltünk még a kviddicsről, csak mert lehet azért mert nem is kérdeztem rá? Na mindegy, úgy látszik, hogy Jake kedvéért, mégis csak témát fogunk váltani, remélem nem fog vitába torkollani ez az egész. Akkor tuti, hogy kiakadok valakire, és nem fogja megúszni egy átok nélkül.
– Számmisztikán viszont találkozunk. Azt hiszem kicserélem az órát, mégsem érdekelnek annyira a furcsa lények. –fűztem hozzá a tantárgyas dologhoz, mielőtt Jake agyvize felszökne az égig. Meg persze azért is cserélem le, hogy legalább legyen még egy olyan óra, ahol Nick társaságát élvezhetem, és piszkálhatjuk a többieket. Jobbnak látom, ha most hagyom őket beszélgetni, kíváncsi vagyok meddig bírják ki, hogy ne sértegessék egymást, vagy ne dobálózzanak. Meg amúgy is, nem nekem tették fel a kérdést, szóval csendben maradok. Bár megjegyezném, hogy én legszívesebben fogó lennék, és azt hiszem meg is teszem. Elvégre Nick így is rám figyel, de megvárom még Jake válaszol a kérdésre, csak aztán szólalok meg. – Én fogónak jelentkezek majd. –mondtam mosolyogva. Jó esélyem lehet bekerülni a ház csapatába, sőt még Jakenek is sikerült, ha kellő képen koncentrálunk a feladatunkra.
– És milyen fajta seprűt kaptál? Remélem valami jó gyorsat, hogy végre a nyomomba is érj. –mondtam kicsit viccelődve, mert ugyebár az én seprűn a gyorsaságra van tervezve, mert hogy a fogónak gyorsnak kell lennie. Én meg amióta csak tudok repülni, azóta az az egyik álmom, hogy fogó lehessek egy híres csapatban. Még lehetséges, szóval ameddig csak lehet, addig küzdök, hogy teljesüljön is. – Csak ne felejts el szólni. –persze volt egy sejtésem, hogy azért nem mondott konkrétumot, hogy Jake ne szúrja el ezt az egészet, de lehet, hogy csak téves felvetés az egész. Mindegy, majd ki fog derülni, amikor szól, hogy ki akarja próbálni, csak azt tudom remélni, hogy végre utolérjen. Eddig mindig lehagytam, talán most majd félnem kell attól, hogy megelőz.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Vas. Júl. 08, 2012 3:55 am
To: Scott & Nick
Nekem már első óta nem szimpatikus Nick. Hát persze, mivel Mardekáros, és őket általában nem szeretem. Persze azért majd idővel lehetnek kivételek, meg az is lehet, hogy megbarátkozok majd azzal, hogy Nick és az Öcsém szétválaszthatatlanok, de egyenlőre még nem szóval terrorizálom egy kicsit őket, viszont a kamaszkor engem is el fog érni, és lehet jobb irányba, de az is lehet, hogy az ellenkezőbe fogok majd változni, ki tudja mit hoz az élet… De egyenlőre kénytelen vagyok beérni azzal a tudattal hogy ők bizony össze vannak nőve, és ez ellen én semmit nem tehetek, gyilkolni meg nem tudok, és nem is akarok. Néha viszont eszembe jut az, hogy belefojtom Nick-et valamibe, de az is csak akkor, amikor egy beszólásával nagyon, de nagyon felidegesít, és akkor bizony kis ártatlan elmémbe beférkőznek ezek a csúfságok, de egykettőre kiütöm a fejemből ezeket a csúf gondolatokat általában, és igyekszem jó dolgokra gondolni, nagyon jókra. Mint például a kviddics. Rajongásig imádom azt a sportot, és remélem, hogy ha elhagyom a Roxfortot, akkor biztos hogy egy híres kviddicsjátékos lesz belőlem, legyen akármi, én ezt valóra fogom váltani, és ezért küzdeni fogok, akár teljes erőmből, ameddig csak bírom szusszal. Erre fogadalmat tettem még újévkor, és be is fogom tartani, az biztos… De ez a Nick. Csak ne idegesítene annyira, nem is lenne vele semmi baj, de így, egy idegesítő kis… Olyan mint egy kismacska, sunyi aljas. Na mindegy, ezt itt most nem kezdem el kifejteni. Az általam felhozott témában kezdünk el beszélgetni, ami lássuk be, nem is rossz, hiszen végre irányíthatom egy kicsit a beszélgetést, de ez nekem annyira olymindegy, hogy beérem csak ezzel a kérdéssel, amint hozzám szegeznek, de persze elsősorban Öcsém az, aki szinte dicsekedve válaszol, hogy ő bizony fogó lesz, és majd jön nemsokára azzal hogy a gyorsasága, és a tehetsége megvan ehhez. Sosem bírtam, amikor ilyenekkel jön, mert ez nekem megalázó, hogy én egy kicsit lassabb, lomhább vagyok nála, és a seprűm is lassabb picit, persze a maximumot így is ki tudom belőle hozni néha, de nekem sem ártana egy gyorsabb seprű. Meg egy kicsit fejleszteni magam, gyorsaságra, bár nem tudom, hogyan fogjak neki, tényleg nem… -Én terelőnek fogok majd jelentkezni… Meg szívesen lennék csapatkapitány, de túl fiatal vagyok még ahhoz, nem tartom még magam elég érettnek hozzá.- Válaszolok neki, egész… Sőt, normális társalgási hangnemben válaszolok neki, semmi odaszúrás, megjegyzés, vagy sértés. Láthatja Scott is, és Ő is, hogy velem egész kultúráltan el lehet beszélgetni, attól függ, hogy milyen témát hoznak fel, mert az is témafüggő, ahogy a hangulatom is egyben. Mert akármilyen témáról én sem tudok beszélni vígan, és egyéb hasonló vidám hangnemekben. Kicsit gondolkodok, hogy milyen kérdést tehetnék fel, de aztán jól láthatóan felcsillan a szemem, és kicsit megköszörülöm a torkomat. -És te… Nick, mióta kviddicsezel?- Talán még egy halvány mosoly is felfedezhető a szám sarkában, de nem lehet biztosra venni, hogy elmosolyodtam-e avagy sem. Tényleg nem lehet, hiszen Nick-kel nem vagyunk mi annyira jóban, hogy vigyorogjak rá, de azért egy mosolyt megérhet, az, hogy normálisan társalgunk, ez talán ünnep, hiszen ez még nem fordult elő, mióta ismerjük egymást… Scott, ezt valahova fel kell írnod, de most!
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Hétf. Júl. 09, 2012 12:34 am
To Scott and Jake Tyriq
Annyira nehéz megkülönböztetni kettőjüket! Miért hasonlítanak ennyire a másikra? Legalább lenne valami megkülönböztető jel rajtuk, amit jól látok és nem csak akkor derül ki ha lepacsizok az egyikkel. Hogy is van? Akinek a tenyerén van egy heg az... az Scott, akinek nincs az Jake. Hm azt hiszem így van, de az ilyesmit csak akkor veszem észre ha jól odafigyelek, most félig meddig humoros kedvemben voltam. Ez egyet jelentett azzal, hogy akár be is szólok Jakenek ha kell. De úgy tűnik ha szóba kerül a kviddics máris más szemmel néz a varázsló kicsike egy szem fiára. Két percig lesütöttem a fejem és hagytam, hogy minden egyes elhangzott mondat feldolgozódjon a fejemben. Szóval Jake és Scott anyukája Hollóhátas volt? Hát az enyém nem! Hugrabugos volt, de ezt inkább nem kezdem el Cindy előtt hangoztatni. A végén még elkezdene arról mesélni milyen jó a Hugrabugban és mennyire örül annak, hogy az én anyukám is odajárt. Kész borzalom lenne! Bár megértem anya miért lett Hugrabugos, bár azt szívesen megnéztem volna milyen volt az ő idejükben. Vajon hogy ismerte meg apát. Nem lett belőle félreértés, hogy anya is és Jake meg Scott anyukája szintén John nevezetű fiút szeretett? Enyhén kuncogni kezdtem amikor egy elképzelt esemény kirajzolódott a fejemben. Az ikrek és az én anyukám azon veszekszik melyikőjük szereti jobban Johnt, aztán amikor végre rájönnek, hogy nem egy emberről beszélnek... Na igen az a látvány minden pénzt megért volna. De ki tudja, lehet az anyáink nem ismerték egymást, nem voltak barátnők és csak az idők során amikor apa különös kapcsolatot kezdett ápolni anyával, akkor ismerhette meg a John Tyriq barátnőjét. Már ha Jake és Scott szülei azóta voltak együtt. Ki tudja? Apa és anya sosem akar nekem a múltjukról mesélni, minden egyes információt úgy kell kihúzni belőlük harapófogóval Szerencsére nekem jók a módszereim és ha kell addig nyavalygok míg el nem mondják azt amit hallani akarok. Fuh az volt anya legboldogabb napja amikor elmondtam neki, hogy van egy Hugrabugos lány a barátaim között és levelet kell írnom neki és kapni is fogok tőle néhányat. A kapott leveleket mindig eldugtam, egyszerűen muszáj volt, ha nem akartam anya nyálas beszédét hallgatni, hogy mennyire aranyos kisfiú vagyok. Jobb dolgom sincs annál, hogy Hugrabugos lányokkal létesítsek ilyen kicsin bárminemű kapcsolatot. Hjaj na jól van! Cindy akkor is más! Őt lassan már nem is nézem Hugrabugosnak, pedig ő valóban az, úgy mint anya. De ez most nem fontos. Jobb lesz ha befejezem a kuncogó görcsöt az elmélkedéssel együtt és válaszolok minden engem ért kérdésre. - Én határozottan örülök, hogy az apámra hasonlítok Ő olyan... más, mint anya. Persze szeretem mindkettőt, mert mindent megadnak amit csak kérek, apával mintha mégis jobban értenék szót. Természetesen ő is hasonlóan hisztizik, ha a nevelésemről van szó és így vagy úgy de eléri a célját... mondjuk szobafogsággal vagy akár a picivel hangosabb szavával. Otthon, egyedül semmi sem olyan izgalmas, a környékünkön meg... csak megkergült birka hajlamú varázslók és muglik vannak. Egy sem játszótársnak termett. Túl sokat beszélnek, még nálam is többet és értsem meg őket úgy ahogy tudom. – nem akartam Cindyre nézni, hiszen ő szintén sokat beszél most különösképpen nem és ennek határozottan örülök. Nézze csak a tájat! Ő azt szereti ilyenkor tenni a véget nem érő beszédével együtt, most mégis örülök, hogy ebből csak az előbbit teszi és nem kezd órákig megállás nélkül beszélni. Nem mintha nem szeretem hallani a hangját, csak most ne akarjon az őrületbe kergetni még ő is. - Nem rajongok a legendás lények gondozásáért, pont ezért választottam inkább mást. Azt hiszem a mágiatörténet órákat várom a legjobban, még szerencse, hogy azt nem kell külön választani. – szeretem a mágiatörténetet, de ezt Jake előtt jobb nem hangoztatni, megint csak azzal jönne, hogy mi csak a sulival kapcsolatos dolgokról tudunk beszélni, pedig nem. Most azonban úgy adódott, hogy a Roxfort került szóba nem pedig valami más. - Jólsep-R 12-es a mostani, azelőtt 7-es volt. A Nimbusz fajtákat nem szeretem, azok olyan semmik az én szememben. Szépnek szépek de... de nem szeretem. Mindenesetre már alig várom, hogy az újat kipróbáljam és szerintem Scott te leszel az első akinek elmondom mikorra tervezem a repülést. – Scottra figyeltem, aki hamar el is mondta, hogy fogó szeretne lenni, aztán Jakere, aki a terelő pályára szeretne lépni. A csapatkapitány szó hallatán enyhén elmosolyodtam. Ami azt illeti hatalmas álmai vannak, önbizalma is van, amit én előszeretettel szeretek lerombolni rosszabb napokon. Ebben a pillanatban szívesen hazudtam volna Jakenek, hogy én ki nem állhatom a kviddicst, soha nem is érdekelt és ahogy elnézem nem is fog. De ilyesmiről szó sem volt, sajnos. - Ritkán kviddicsezem, mint mondtam birkákkal vagyok körülvéve, akik túl megkergültek ahhoz, hogy a varázsló fia szóba álljon velük és kviddicsezni hívja őket. Talán 11 éves koromtól, Jenny születésnapján volt egy családi összejövetelféle, mindenki ott volt aki csak számított, anyai ágról egy csomó gyerek rokon, apák akik értenek a kviddicshez. A kellő létszám megvolt, csak kezdetben én nem értettem, hogy minek van annyi különböző méretű labda. Aztán rájöttem: ha esélyt adna se lépek be a suli kviddicscsapatába. A rokonaim kellőképpen elvették tőle a kedvem, éppen ezért én a Roxfortban csak néző leszek. Az is kitűnő szakma és még a karomnak sem lesz semmi baja. Legutóbb sikeresen megjártam, még egyszer semmiképpen sem szeretném. – kifújtam a levegőt, ennyire részletesen még sosem mondtam el a véleményemet a kviddicsről, sőt Cindyt sem kezdem el utánozni azzal, hogy hosszasan beszélek és magamhoz veszem a szót. De nem én tehetek róla, hogy megkérdeztek erről. Elmondtam a véleményemet és kész, az előbb ők is azt tették én szintén.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szer. Júl. 11, 2012 4:45 am
To Nick and Jake
Na persze… Jake, meg a csapatkapitányság. Akkor hagynám ott a ház csapatát, ha ő lenne a kapitányunk. Épp elég azt elviselnem, hogy 5 perccel idősebb nálam, és folyton az orrom alá dörgöli, hogy Ő ennyivel érettebb, nem hiányzik még az is, hogy a pályán is dirigáljon. Jó, esélye az lenne rá meg minden, de kizárt dolog, hogy egy végzős diák hallgatna egy 13 évesre. Az idősebbek számára ez általában megalázó, ha egy fiatalabb személy dirigál nekik. Én sem tűröm el, hogy ő parancsolgasson nekem, más meg aztán tuti nem. Jó, talán ha másodikosok lennének a kviddics csapatban, de velük meg nehéz lenne nyerni akár egy meccset is. Na, akkor tényleg azon múlva, hogy mennyi időbe telik, még elkapom a cikeszt, vagy éppenséggel nem kapom el. Mindegy, ez még várhat pár évig, addig csak azért kell imádkozni, hogy bennmaradjunk a csapatban. – Én szerintem egy cseppet sem hasonlítok apára, max annyiban, hogy fütyim van, de a tulajdonságokban mind anyura ütöttem. Legalábbis még egyáltalán nem mutatkozott az, hogy Mardekárosnak való lennék. Jobban csípem a könyveket, meg a tanulást. –vontam meg a vállamat, mert én így vélekedek magamról. Persze némi hazugság van benne, mert a kalandokat is tudom imádni, és valahol mélyen tudok ravasz is lenni, főleg, ha Nickkel ötlünk ki valamit. Igaz, a legtöbbször ő az ötletadó, de én meg mindig vevő vagyok a hülyeségeire, szóval egy szavam sem lehet panaszkodni. – A mi környékünkön is kevés az olyan varázslógyerek, akivel jól el lehetne játszani. A muglikkal meg az a baj, hogy vigyázni kell, mert ha véletlen valami rendellenességet teszel, akkor tuti gyanakodni kezdenek. –részben ezért sem szeretek kimenni a többi gyerekkel játszani, mert ha ismeretlen a személy, akkor nem tudom, hogy varázsló vagy mugli, és ez engem eléggé kiakaszt. Nem azért mert nem bírom a varázstalan embereket, hanem mert nem tudom, hogyan közelítsek az illető felé, és mit mondhatok neki, meg mit nem. De néha-néha meg kell mutatkozni, amit én nem igazán szeretek, a már említett okok miatt.
– A mágiatöri halál unalmas, nem tudom, hogy bírod te azt végigülni. Én mindig bealszok rajta. Az az egyetlen tárgy, amin alszok. –ez nagy szó, ugyanis én általában figyelek az órákon, kivéve a mágiatörin. De hát azon, szinte mindenki alszik, mert valami halálunalmas egy tantárgy, főleg a tanár altató hangja. Csodálkozok is azon, hogyan is bír Nick ébren maradni az órákon. Na mindegy is, hanyagolni kell ezt a dolgot, mert Jake is itt van, és nem szívleli, ha a tanulásról beszélünk.
– Az is jófajta seprű, de mi Nimbusz 2000-et kaptunk szülinapunkra, csak én spóroltam, és meg becseréltem a egy 2001-re. Majd, ha megint lesz annyi pénzem, akkor megveszem a legújabbat közülük. Ha nem találsz sehol sem, akkor küldj patrónust. –vigyorogtam Nickre, és ha az utóbbit választja, akkor reméljük, hogy nem Jakenek fogja elzengeni a mókusa, hogy mikor és hol kellene találkoznunk. Abból lenne még csak a vita, hogy nem én mentem el a találkozóra. Bár bevallom Jake hitelesen előtudja adni, hogy én vagyok, mégis észrevehető ha hibázik valahol. Főleg, mert nem tudom meddig bírná ki Nick szavait. Mondjuk az szép látvány lenne, ha veszekednének utána.
– Mi csak Maxyéknél tudunk játszani, mert nálunk van akkor hely, hogy biztonságban tudjunk játszani. Kezdetben én se értettem, hogy minek annyi labda, de a cikesz tetszett meg a legjobban. Sok vicces történetet tudnánk mesélni, igaz Jake? –vigyorogtam rá, és kíváncsian figyeltem, mit kezd majd el mesélni. Ha már ő hozta fel ezt a témát, akkor meséljen is róla, és kivételesen nem fogok közbeszólni, csak figyelni.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szer. Júl. 11, 2012 1:33 pm
To: Scott & Nick
Nincs szükségem okklumenciára, vagy éppen leglimenciára, hogy kitaláljam, mire gondol Scott. 13 éve a másik felem, ha csak ránézek, már tudom mi akar, vagy azt hogy mi jár a fejében… Na persze Mr. mindig mindent jobban tudok mint, Jake már megint felidegesít, ha már csak ránézek, ideges leszek. Nem arról van szó, hogy olvasok a gondolataiban, de ismerem már annyira, hogy a szeme villanásából tudjam, hogy ezzel egyetért-e, avagy sem. Hiszen amikor megemlítettem azt is, hogy szívesen lennék kapitány, de tudom, hogy még felesleges erről ábrándoznom, hiszen még túlságosan fiatal vagyok mindehhez, mármint a kapitánysághoz, mert nyilván nem hallgatna rám senki… Na mindegy, ezen nem is idegesítem magam, inkább ránézek Scott arcára, és egy pillanatra elképzelem a lelki szemeimmel, ahogy egy gurkó mondjuk elsuhan a füle mellett, és látom a reklamáló arcát, meg azt, hogy hisztizik, hogy az aranykezének, -ami minden Cikeszt megfog- baja esik.. Jézusom, kis nyápic… Mindig így hívom. Nem azért, hogy szekáljam, piszkáljam, egyáltalán nem, csak ezzel ösztönzöm arra, hogy ne legyen már ennyire érzékeny mindenre, ez talán túlzás… Talán!? Hiszen majdnem mindenre érzékeny. De tényleg. Max, az unokatesónk is elég nyápic, de az Öcsém még rajta is túltesz. -Ugyan kedves Scott… Az elmondott dolgok ellenére sok mindenben hasonlítasz anyánkra, gondolok itt a belső tulajdonságaidra.- Ezt most egyáltalán nem bántásból mondtam, csak gondoltam, hogy felvilágosítom. Hogy a finnyáskodást is anyától örökülte, néha egy csajon is túltesz, de tényleg. Egyébként meg bírom, mert az öcsém, de ezt sosem jelentem ki… Maximum akkor, amikor nem hallja senki, ám akkor büszke vagyok rá, hogy az Öcsém, és hogy néha még nálam is okosabb. Na de tényleg. Aztán végre a kviddicsre kerül a szó, remélem, hogy véglegesen. Nick mondanivalójára egy kicsit felszalad a szemöldököm, na nem rosszból, csak érdekes, hiszen az emberek többsége a Nimbusz-okat részesíti előnyben, ahogy én is, csak nekem az a fránya 2000-es modell jutott, ami egy kicsit lomhább, mint az öcskös eggyel jobb változata. De végül is, neki kell az újabb, jobb seprű, így én is a megtakarított pénzem egy részét az övébe tettem, amikor nem látta, hogy meg tudja venni az újabb seprűt. Na tessék, így mondja meg valaki, hogy rossz testvér vagyok, amikor ott segítek neki, ahol, és amikor tudok, bár párszor azért meghazudtolom a jó testvér fogalmát, de ettől független bármit megtennék érte, de mint már mondtam, ezt mások előtt nem nagyon szeretem hangoztatni, pláne nem Scott előtt más társaságában. -Szerintem a Nimbusz-ok annyira nem jó seprűk, bár Öcskös seprűje sokkal könnyebben kezelhető, mint az én ósdi kétezresem, de ettől függetlenül mind a Nimbusz, mind a Jólsep-R nagyon jó seprű, bár magam részéről attól, hogy nem tetszenek nekem, mégis az előbbit favorizálom, viszont egy Jólsep-R 12-est sem utasítanék vissza, vagy akár egy 11-est sem.- Itt most nem arra céloztam, hogy kipróbálhassam Nick seprűjét… Jézusom, eszem ágában sincsen ezt megtenni, bár ha Scott valamilyen véletlen folytán lebetegedne, kész lennék beugrani a helyére. Általában jól el tudjuk játszani egymást, bár én néha picit hibázok, viszont ha nem koncentrálok rá, akkor simán megvan az, hogy nem rontom el, és tökéletesen elhiszik, hogy én vagyok Scott, és Scott pedig én, de erre most kár fecsérelni a gondolataimat, ráérek később is ezzel foglalkozni, vagy esetleg egy másik napon, héten, vagy akár hónapban is. Csak bólintok egyet Nick felé, jelezve, hogy megértettem, feldolgoztam, és eljutott a tudatomig az, amit a kviddicsezésről mondott nekem. -Nos igen… Amikor Scottie egészen véletlenül nekem jött, és én pedig a földre zuhantam… Ugyan nem történt semmi velem, mégis eseménydús sztorik voltak ezek. Vagy amikor én küldtem le Öcsköst a seprűről a gurkó, és az ütőm segítségével.- Mosolyogva mesélek. Annyira azért nem vagyok beszédes kedvemben, mivel Nickhez beszélek, de ez is haladás tőlem. Scottra most nem figyelek, hiszen ő a másik szereplője a történeteknek, most teljes figyelmem Nickre szentelem, ami azért ritka eset, főleg hogy normális stílusban beszélek vele, kulturáltan, és nem szóltam be neki. Holott nagyon szeretek neki odaszúrni valamit, beszólni, porig rombolni az önbizalmát, vagy bármit, ami hozzá kapcsolódik, de most ezt nem teszem, egyrészt azért, hogy ne kelljen veszekedni, másrészt kivételesen Scott-ra is figyelek, hogy ne kelljen megint tűzfalként közénk állni, és hárítani az egymás károsítására irányuló támadásainkat, amik valljuk be, egészen gyakran szoktak előfordulni, főleg ha Scott nélkül futunk össze a folyosón, vagy éppen egyszer Scott lebetegedett, és egymás mellé osztottak be minket bájitaltanon… Az mókás volt…
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Csüt. Júl. 12, 2012 11:54 pm
To Scott and Jake Tyriq
Fogalmam sem volt melyik Tyriq szavára figyeljek. Egyiket sem akartam megbántani, na jó Jaket talán igen, de Scottot semmiképpen sem. Talán én is csak azt hallok meg amit akarok. Bár annak valóban jobban örültem volna ha Scott Mardekáros lesz, nem pedig Hollóhátas. De elmondása szerint ő sokkal jobban szereti a könyveket, mint bármi mást. Gondolom Jake szintén Nagy Olvasó lehet, ezért a díjért én nem kelnék harcba. Ritkán olvasok és azt is csak muszájságból teszem. Eddig egyetlen könyv sem nyerte el a tetszésemet, bizonyára pont azért mert én valami sokkal többet várok el a könyvektől, mint amit adni tudnak nekem. A képregényeket sokkal jobban szeretem, titokban ezért is rajzolok inkább, mintsem olvassak valamit. Kár, hogy kevés titkos időt szánhatok magamra és arra a csodálatosan rémes képregényre. Kifejezetten örültem, hogy nincs egy testvérem aki bárki előtt lebuktathatna a szavaival. Néha komolyan sajnálni tudom azokat akiknek van egy testvérük, bár azokon akiknek nincs testvérük kitűnően megfigyelhető az önzőség és az egoizmus. Jó lehet, hogy most magamról beszélek, de ha egy barátról van szó én betudom zárni ezeket a tulajdonságaimat egy cellába. Ha egy ellenségről akkor már kevésbé. Az ellenségeimet nem tudom sem szeretni, sem úgy elviselni néha mint Jaket. Tudom, hogy ő csak annak köszönheti ezt a nem vagy a barátom, de az ellenségem se állapotot, mert úgy néz ki mint Scott, őt meg nem tudom gyűlölni, bár Jake tulajdonságait már képes vagyok kiszűrni nagy nehezen. Fél óra vagy egy óra biztos kell ahhoz, hogy rájöjjek kivel beszélgetek, ha ez a két Tyriq szerepet cserél és nem csak a többieket tréfálják meg ’véletlenül’ hanem még engem is. Mindez attól függ Jake meddig bír elviselni és mennyire képtelen lesz egy idő után Scott tulajdonságaihoz hű lenni. Lenéztem a cipőmre, igazából szomorú arcot akartam vágni, de csak eszembe jutott az a mókás dolog amit Scott mondott azzal kapcsolatba, ő csak abban hasonlít az apjára, hogy fiú. Természetesen ő nem így mondta, de én szép szavakkal így értelmezem. - Folyton megcsípem magam, hogy ne aludjak el ilyen egyszerű az egész. Az altatókat meg kiskoromban sem szerettem, apa is azt mondta, hogy nekem nem lehetett gügyögni, dalolászni, úgysem aludtam el addig amíg én nem akartam. Azt azonban nem tudom, hogy igazat mond vagy sem. Négy éves koromból rémlik a legutolsó emlékem, akkor is elbújtam valahová és keresni kellett. – a csintalanságomért vagyok én Mardekáros és attól, hogy milyen könnyedén becsaptam már akkor a szüleimet. Persze aggódtak. Miért ne aggódtak volna hiszen én voltam akkor is az egyetlen gyerekük akit félteni kellett. Remélem nem fognak egy kistestvérrel meglepni a születésnapomon. A nálam kisebb rokonaim aranyosak meg minden, de egyiket sem fogadnám el a testvéremnek. Folyton bőgnek, éjjel meg ha otthon lennék bizonyára nem tudnék aludni miatta, Jennyékhez kellene költöznöm. Az meg már megint kényelmetlen helyzet lenne. A fürdőt tuti biztos, hogy csak éjjel használhatnám amikor mindenki a legszebb álmát alussza. Csak akkor lehet átaludnám az egész éjszakát a kádjukban, annyira fáradt lennék. - A Nimbuszokra nem tudnék vigyázni, ami szép az szép, de nem az én tulajdonomba. A Jólsep-R fajtákat azért szeretem mert... erősebbek de csak egy picivel. A Nimbusz fajta sokkal könnyed és tollpihe hajlamú. Ezzel azt akarom mondani, hogy könnyedén szálnak a levegőben, nincs meg az a kellő súlyuk amit én szeretek. – végül is a seprű az seprű, mindegy milyen fajta a lényeg azon van, hogy tökéletesen működjön és lehetőleg minél gyorsabb legyen. Lemondóan az ajtó fele néztem, igazából nem a társaság miatt volt, hanem azért mert édességre volt szükségem. Lehet anyáék azt mondták ne költsem el a pénzem a vonaton, de akkor is! Miért nem vettek nekem édességet amikor kértem? Én gumicukrot kértem, csokoládét nem pedig egy árva nyalókát amivel útközben kifizettek. Tudtam, hogy nem fogom sokáig kibírni édesség nélkül, na de ilyen hamar törjön rám az édesség mániám? Felálltam, bár elmenni az ajtóhoz kész kínszenvedés volt. Lassan de biztosan kezdtem azt érezni, hogy az édesség mániám elviselhetetlen és addig fogok az ajtó előtt állni míg meg nem látom azt a halom édességet és nem veszek belőlük. Egy hete fogyott el az édesség gyűjteményem, azóta se csokoládét se gumicukorkát nem ettem. A Tyriq ikrekre néztem, majd Cindyre, lehet nem értették minek tapadok én szó szerint az ablakra, de ez volt a legkevesebb ami most érdekelt. - Maxy... hm az a másik gyerek ugye Scott aki a tesóddal lóg? – és folyton beleköp a levesembe, de ezt nem mondtam ki. Azoknak a nevét akikkel nem vagyok jóban sosem jegyezem meg a nevét, az arcát annál inkább. Most is nagy csoda, hogy nincs itt és nem rondítja a levegőt. Ha itt lenne akkor bizonyára Jake sem lenne ennyire... csendes. Igen csendes, mert a barátságos szót nem tudom rá használni.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szomb. Júl. 14, 2012 8:16 pm
To Nick and Jake
Kedvem lett volna felkelni, és betömni valamivel Jake száját, de nem. Türtőztetem magam, és nem azért mert a testvérem, –az lenne az utolsó ok– hanem mert itt volt Cindy, és egy lány előtt soha nem verekszem. Kettő, meghagyom a lehetőséget Nicknek, hogy veszekedhessen vele, ha véletlenül úgy hozza a sors. Nincs –akkora– bajom Jakekel, csak ne dörgölne minden egyes dolgot az orrom alá, és ne ásna alám ott, ahol csak alkalma adódik. Tudtommal a testvérem, és nem engem kellene az ilyenekkel szekálnia. Piszkáljon mást a hülyeségeivel, engem épp eléggé kiakaszt az, hogy fiatalabb vagyok öt perccel. Csak tudnám miért jó az neki, hogy lejárat mások előtt, főleg Nick előtt. Talán azt reméli, hogy ezzel megutáltathat vele? Elég gyenge próbálkozás mit ne mondjak, de ameddig nem tudom mi az igazság, addig nem gyanúsítgatom, mert előtör belőle, a pukkancs király, és vagy egy hónapig nem szól hozzám. Bár azt élvezném, legalább csend lenne néha a szobába. És még azt sem mondom, hogy hiányozna a hangja, mert elég, ha meghallom a sajátomat. Az is olyan, mint Jakeé, bár mi az ami rajtam más lenne, mint rajta. Ja igen, a tenyeremben lévő heg, amit akkor szereztem, mikor összevesztünk, de ő is kapott egyet a füle mögé. – Mi lenne, ha nem világítaná rá folyton a hibáimra? Rád szakadna az ég, vagy mi? Mert azt hiszed, te olyan tökéletes vagy? Ki kell ábrándítsalak Mr. Tökéletesség, hogy neked is vannak hibáid, és ellentétben veled, én nem dörgölöm az orrod alá. Vagy ha mégis, akkor azt nem a legjobb barátod előtt teszem. –mordultam rá Jakere, mit sem érdekelve a többiek reakcióját, akik benn voltak. Sok volt már így egyszer, és kikívánkozott belőlem. Azt sem tud érdekelni, hogyha ezért bepukkad, vagy bánom is én már, hogy mit csinál. Meg kell emésztenem azt, amit mondott. Odaültem a fülke ajtajához, lábaimat feltettem az ülésre, és a hátamat nekivetettem az üvegnek. Lehunytam a szemeimet, most nem érdekel senki, és semmi sem. Nem tehetek arról, hogy anya tulajdonságai sokkal jobban kiütnek rajtam, mint Jaken. Lehet, mert én vagyok a fiatalabb, és azért vagyok ilyen, vagy igazából fogalmam sincs. Igen, érzékenyebb vagyok, és ezt a Bátyám előszeretettel hangoztatja is, mikor négyszemközt vagyunk, csak most valahogy kivételt is tett. Tudom, nem mondta ki konkrétan a dolgot, de akkor is rosszul érintett ez az egész.
A seprűs témához, így már nem is szóltam hozzá. Jake rögtön azzal jött, hogy neki egyel rosszabb számozású seprűje van, amin akaratlanul is mosolyra húztam a számat. Az ő baja, hogy mindig másra költi a pénzét, és nem tud spórolni vele. Arra is rájöttem, hogy hozzájárult az én seprűmhöz, amiért igazából hálás vagyok, de soha nem mondom meg neki, hogy rájöttem, mert megígértem apának. Kicsit sem volt feltűnő, hogy nem úgy volt visszarakva a kis dobozkám, ahogyan én azt letettem. Ha nem lennék annyira figyelmes, akkor nem szúrtam volna ki a kis megmozdítást rajta, de mivel jó szemekkel, és kitűnő látással vagyok megáldva –hála anyának– így nem okozott gondot, hogy észrevegyem. Ezért is kap majd tőlem valami kis meglepetést Jake, amit a baglyunk fog utánunk hozni, úgy két-három hét múlva, mikor elkezdődik a kviddics válogatás. Persze, az úgy lesz megoldva, hogy nem tőlem kapja, mert abból rájönne, hogy tudok a segítségéről. Mondjuk okos, szóval biztosan ő is rá fog jönni a dolgokra, de addig jó, ameddig tudok élni a meglepetés erejével. Én pedig imádom a meglepiket, de legfőképpen ajándékozni szeretek. Olyan jó érzéssel tölt el az, amikor meglátom az illető arcát, miután kibontotta az ajándékát.
– Az csak azért volt, mert az utamban voltál. Ismersz, ha meglátom a cikeszt, akkor mással nem igazán törődök. Ha nem megy el az útból, akkor viselje a következményeket. Igaz, utána visszakaptam, de én egy hétig voltam kómába, még neked kutyabajod sem volt. –forgattam meg a szemeimet, persze elvigyorodtam utána. Régi szép emlékek, ezért sem akadok ki miatta, mert a múlton már nem lehet változtatni. Esetleg időnyerővel lehetne, de akkor rengeteget kellene visszautazni az időben, és mivel nem emlékszem pontosan, hogy melyik év nyarán is volt ez, így kockázatos lenne ez az egész. Lehet elvesznék a tér-idő kontinuumban, és az senkinek sem lenne jó. Felháborgatnám a múltat, amit nem szeretnék. Mondjuk, lenne még ezen kívül egy-két dolog, amit megváltoztatnék. A tudat, hogy Nickkel legjobb barátok leszünk, annak érdekében elintézném, hogy a Mardekárba kerüljek, és még elsőben sem kellett volna annyit vitatkoznunk. Mégis, én így vagyok boldog, mert bárhogyan is furán hangzik, de az ellenségedből lesz a legjobb barátod. Erre Nick, és én egy tökéletes példa vagyunk.
Arcomat az üvegnek nyomtam, mikor Nick is az ajtóhoz sétált. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit is les ennyire, de engem is furdalt a kíváncsiság, ezért is cselekedtem úgy, ahogyan ő. Aztán eszembe jutott a mágiatöris dolog, amire még nem is igazán reagáltam. Bocsi Jake, de ezt most muszáj kibírnod. – Én még akkor sem tudnék ébren maradni, ha megcsípném magam. Komolyan mondom, hogy baromi unalmas az a tantárgy. Még szerencse, hogy van két évünk az RBF vizsgákig. Hogy én mágiatöriból, hogyan fogok átmenni, arról fogalmam sincs, de azt biztosra veszem, hogy RAVASZ szintű tanulmányokat nem fogok folytatni belőle. –vontam meg aprón a vállamat, de az agyam még mindig azon volt, hogy kitaláljam Nick mit, vagy kit is vár ennyire, hogy az ablakra kell tapadnia. Előbb vagy utóbb csak ki fog derülni, így feleslegesnek tartom, hogy megkérdezzem tőle. Kérdésére, elvigyorogtam, majd Jakere pillantottam, aztán vissza Nickre. – Yepp, ő lesz az. Ráadásul Griffendéles, plusz ő is Tyriqból van. Viszont szokásához híven megint elkapott valami betegséget a tanévkezdésre. Első kivételével, mindig egy héttel később jön a suliba. Tuti, hogy a mini sárkányától szedi össze a betegségeket, pedig megesküdött rá, hogy Arwen nem fertőző. Ahhoz képest rendszerint sárkányhimlőben szenved. –nem tudom mit eszik azokon a kicsi lényeken, főleg így, hogy mindig beteg tőlük. De be kell vallani, hogy nagyon is cukik a kicsi sárkányai, főleg Arwen, a Magyar Mennydörgő. Az a jó bennük, hogy nem nőnek meg nagyobbra, és így biztonságosabb őket tartani. Mindenesetre én soha az életben nem tartanék sárkányt, ezt a dolgot inkább meghagyom Maxynek. Ő úgyis odavan értük.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szomb. Júl. 14, 2012 10:46 pm
To: Scott and Nick
Ugyan már, nekem nem okom lejáratni az Öcsköst. Néha megteszi ezt saját maga, nekem ehhez nem kell sokat ügyködnöm, vagy ha mégis akkor jól csinálom. De most nem az volt a célom, mégis felkapta rajta a vizet. Mind minden apró-cseprő dolgon, amit ha valaki megmond neki –és igaz is- akkor bizony megsértődik. Persze, mit is tehetne mást, mert gyerekes, komolytalan. Na nem mintha én nem lennék néha az, mégis komolyabb vagyok egy picivel mint ő. Ugyan kérem, nem azért csinálom, hogy megutáltassam Nick-kel. Rém egyszerű az oka: ő folyton azzal jön, hogy sokkal jobban kviddicsezik, sokkal gyorsabb, plusz még azt hiszi, hogy sokkal több barátja van. Ez nekem ugyanannyira rosszul esik, mint ez neki, de hát a mondás tartja úgy, hogy kutyaharapást szőrivel, azt hiszem. Eszem ágában sincs a barátságukat megszakítani, ha Scott-nak egy Mardekáros a legjobb barátja, hát legyen, nekem aztán teljesen mindegy. -Mi lenne, ha nem kapnád fel folyton a vizet? Ha nem tudnád, most semmi olyant nem dörgöltem az orrod alá, amit máskor megtettem volna, de most mégsem tettem. De ha esetleg arra gondolnál, hogy le akarlak járatni, ki kell ábrándítsalak. Tudom, hogy vannak hibáim, nem vagyok olyan, hogy Nick előtt megtegyem…- Senki előtt nem tenném. Ezt már csak magamban teszem hozzá, nincs kedvem a Bátyót adni, aki mindig megvédi az Öcsikét. Mert általában én vagyok az, aki kihúzza a csávából. Kettőnk közül a szám nekem szokott jobban kinyílni, én általában jobban tudok beszélni, mint Scott, ő azonban –és ezt még magamnak is nehezen vallom be- sokkal okosabb, mint én. Hiába, ez van ha én Apa tulajdonságait öröklöm, és a tesóm pedig Anyáét. Így még mindig nem tudom, hogy lettem Hollóhátas, de ez igazából mind nem is számít. Persze most Mr. mindig pontosan odaérek ahova kell, most ismét bepukkadt, és gondolkodni kezd, és minimum két napig nem fog hozzám szólni, de igazából ez most nem tud érinteni, gondolkodjon csak el azon, amit mondtam, háttértartalma is van neki, jelentősen. Tényleg, hiszen egyfajta célzás is volt, hogy ideje lenne végre, ha nem sértődne mindenen, hanem az építő kritikát –ami ha tőlem származik, és hozzá szól- elfogadja. Bár általában az én kritikáim őt mélyen megbántják, ugyan néha nem tud érdekelni –ahogy most sem- néha viszont bánt, hogy azt mondtam, de a büszkeségem nem hagyja, hogy odamenjek hozzá, és bocsánatot kérjek. Igen, tudok arról, hogy beáldoztam a seprűjébe, hisz én magam tettem, és azt is biztosan észrevette, hogy megtettem, mivel a kis ládáját, amibe a zsé van, nem úgy tettem vissza. Az összes megtakarított pénzemet, amit egy Nimbusz 2001-esre gyűjtöttem, betettem hozzá, neki úgy is jobban kellett az a seprű, mint nekem, hát egye fene, megkapta, hiszen neki kell gyorsabbnak lennie, nem pedig nekem. -Igen, tudom, hogy ez volt… Még Apának is nekimentél, csak ő erősebb volt… Arra mondhatnám, hogy nem úgy akartam, de visszacsinálni már nem tudjuk, de nem is kell.- Tényleg elég sok minden történt velünk, főleg kviddicses emlékek ezek, de annyi baj legyen, kellenek az embernek sérülések, és az azokkal járó rossz emlékek, amik persze időről időre megszépülnek, és a végén már csak szépként fogunk rájuk emlékezni. Persze ez nem mindig van így, de hát, jobb, mintha mindig csak rossz emlékként maradna. De abból is le lehet vonni a tanulságot. Persze most visszatér a szó a tanulásra, de engem ez hidegen hagy, csendben maradok, és majd csak akkor szólok ha kérdeznek, addig egy szót sem fogok szólni. -Maxy azért nem jön, mert hashajtót tettem a reggeli kakaójába. Elvitte a seprűmet, anélkül, hogy megkérdezte volna. És visszakapta.- Na igen. Erre nagyon allergiás vagyok, ha a tudtom nélkül hozzányúlnak valamelyik cuccomhoz. Scott-nál ez nem így van, mert kérdés nélkül csórjuk el egymás cuccait, de Maxy nem a tesónk, így ő kapott egy kis büntetést ez miatt. Végül is simán lehettem volna Mardekáros is, de a Süveg úgy akarta, hogy a Hollóhátba kerüljek. A kellő ravaszság meg van bennem, a könyveket viszont sokkal többre tartom ezeknél a tulajdonságoknál. Persze amit mondok az unokatesónkról, vigyorogva teszem meg. Egy kis gonoszkodás nem árt.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Vas. Júl. 15, 2012 6:32 am
To Scott and Jake Tyriq
Most mondjam azt, hogy mennyire nevetségesnek tartottam Scott és Jake szócsatáját? Mert igen az volt. Röhögnöm kellett volna, de visszatartottam és inkább csak mosolyogtam. Legbelül ahová egyikőjük sem látott be önfeledt nevetgéltem, mint egy kis ördög. Bár ami azt illeti határozottan utálom, ha veszekednek körülöttem. Így sokáig biztosan nem élvezhetem a veszekedésüket. Már ha azt amit ők ketten művelnek lehet veszekedésnek nevezni. Csengett a fülem a rimánkodó hangjuktól. Miért nem tudnak jó testvérek lenni? Egyetérteni és elfogadni a másikat úgy ahogy van? Rejtély, de egyszer csak megfejtem. Remélem ezek itt ketten nem fogják megenni szó szerint a kabint a veszekedésükkel. Már csak Cindyt sajnálom, hogy közéjük került de szerencsére tűri és legalább ő csendben van és nem akar innen elmenni. Amit én megtennék, csak már nincs üres kabin ahol egyedül duzzogást lehetne színlelni. Szerintem Jake lenne az első aki örülne annak, hogy csak úgy szó nélkül fognám magam és elmennék innen. De ebből egyenlőre nem eszik. Kész csoda, hogy most Mister Rendit játssza, nem pedig azt a másikat, akinek a nevét még én se ejtem ki szebb napokon. Most is egy szebb nap van, bár szerintem ez sem fog sokáig tartani. Csak szét ne szedjék a kabint és az... az azt hiszem jó lesz. Bár sosem lehet tudni, jobb felkészülni mindenre mint semmire. Óvatosan, szinte alig észrevehetően beszédre nyitottam a számat. Már csak azért is, hogy elkerüljünk egy kisebb nagyobb verekedést, amihez most nem lenne kedvem. De most komolyan. Alig indulunk el és máris egymásnak esünk, hogy senki se tudjon minket elválasztani a nagy verekedés közepette? Merlinre! Még van időnk, legalább az utazásunk legyen zökkenő mentes, ha már az évünk nem biztos, hogy az lesz. - Na és aztán? Nem mindegy, hogy kinek milyen tulajdonsága van? Senki sem tökéletes, Scott a barátom vagy és én komolyan elfogadlak olyannak amilyen vagy. Ha nem lenne így szerinted a barátod lennék? Persze, hogy nem! Hiszen folyton a hibáiddal jönnék, megmondanám mit tegyél, mit végy fel, hogy fésüld a hajad meg ilyenek. – próbáltam komoly arcot vágni, bár az okoskodás nálam két percnél tovább nem tart. A fejemben visszacsengtek a szavaim, főleg az utolsó mondat. Haj fésülés? Na az hogy jutott az eszembe? Ja igen, anya folyton azt mondogatja nekem, hogyha kócos a hajam fésüljem meg, de ő komolyan meg sem érti, hogy én úgy szeretem ahogy van. Bár, más hogyan néz ki az engem teljes mértékben hidegen hagy. Oké, arról nem tehetek, hogy néha elfog az undor ha olyat látok amit nem kéne és a dolog még nem is annyira komoly. Legalábbis annyira nem mint benyitni akkor amikor a nénikém a mosdóban volt. - Ti javíthatatlanok vagytok. Mi lesz ha felnőtök? Akkor is így fogjáték piszkálni a másikat? – kitört belőlem a nevetés, csak azért mert nem bírtam sokáig komoly lenni és elhitetni velük, hogy okos vagyok és ravasz is. Egyszerre csak egy dolog megy nekem is. - Jó erre inkább ne válaszoljatok! Rájövök magamtól. – nem tulajdonképpen nem fogok rájönni magamtól, de nem akartam vitát. Legalábbis most feleslegesen tényleg nem. Lesz időnk, ezeregy alkalom, hogy keresztbe tegyünk egymásnak. Bár az a hír, hogy Maxy talán sárkányhimlős elégedettséggel töltött el, egészen addig amíg Jake meg nem szólalt és el nem mondta az igazat. Csak megvontam a vállam arra amit mondott. Végül is, megérdemelte! Legközelebb ne köpjön bele a levesembe és talán sajnálni fogom. – a levesbe köpést nem kell szó szerint értelmezni – De van egy olyan érzésem, hogy ő még a sajnálatomat sem érdemli meg. Túl... Griffendéles ahhoz, hogy megsajnáljam és lesüllyedjek az ő szintjére. Nem fogom megérteni, legalábbis addig nem amíg olyan lesz amilyen. A barátainkat szerencsére mi választjuk meg és én határozottan örülök annak, hogy Scott lett a legjobb barátom, nem pedig Mister Rendi. Lehet, hogy Scottnak szüksége volt rám, Jakenek meg nem és én ez okból vagyok az ő barátja nem pedig a másé. Újra az ablakra néztem és vártam, de volt egy olyan érzésem, hogy egy ideig nem fogok én ma édességet venni. Már csak azért sem, mert a néni bizonyára késlekedik valahol. Csak meg ne vásárolják az egész édességet! Nekem is kell belőle. A legnagyobb kár azonban az, hogy nem vehetem meg az egészet magamnak. - Éhes vagyok...Hol van már a...mindegy. – nem mondtam ki, hogy mire várok vagy mit akarok éppen tenni. Nekem édesség kellett, az már teljesen mindegy milyen áron, csak legyen már valami a zsebemben.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szer. Júl. 25, 2012 9:27 am
To: Nick
Persze, mert Mr. Én vagyok a legtökéletesebb pökhendi Mardekáros a Roxfortban (igen, ez Nick) aztán mindent… Áh, ugyan mindegy, mit erőlködök ezen, hiába is menne nekem ez a barátságosdi, most biztos nem fog. Végre Scott elaludt, így nekieshetek, és picit… Gyúrhatom azt a nagy arcát. Persze nem úgy gondoltam, ahogy, hanem csak beszólogatok neki. Pálcát nem emelek, nincs kedvem elátkozni azt a nagyképű hátsóját. De nem ám. Miért is lenne? Nem pazarlom az időmet, az erőmet és a nyelvemet –ami kimondja a varázsigéket- erre a nagyképű… Nem tudom mi… Emberre itt. Persze engem nagyon idegesít, már első óta, és ezt ő élvezettel teszi meg, élvezi ha idegesíthet, ha porig rombolhat a tesóm, vagy akár Maxy előtt, de én ezt nem tűrtem, és nem is fogom soha eltűrni. Tőle biztos hogy nem, mert egy olyan ember aki nagyon a.. szóval nagyon nem bírom, és ez a lényeg. Aztán még itt pattog nekem, és a puszta jelenléte is idegesít. Hál’ istennek Öcsike bealudt, így most egy kicsit elszabadulhatok. -Ha igazán jót akarsz magadnak, a kettőnk dolgaiba nem ütöd az orrod, te felfuvalkodott Egokobold.- Változtatok rögtön hangnemet, mikor megbizonyosodok arról, hogy Scott elaludt. Nem, most nem morgok, tisztán, érthetően mondom el neki amit, és igyekszek annyi gúnyt belevinni a hangomba, amennyit csak tudok és amennyi csak tőlem telik. Persze nem vagyok mardis, hogy nekem ez zsigerből jöjjön, mégis csörgedezik némi ravaszság az ereimben, hiszen én inkább hasonlítok apámra, mint anyámra, ergo, én vagyok a mardisabb, Scott meg aaaa… Nem mardisabb iker. Szóval ezt így nehéz elmagyarázni, a tettek inkább bizonyítják a tulajdonságainkat, és az érzéseinket, mint a puszta szavak, esetleg gondolatok. Mindegy is, már készülök fejben a kontrájára, hátha valami olyasmit fog mondani, amire nekem frappáns választ kell adni. Igen, ő is okosabb nálam de ezt magamon kívül az ég világon senkinek nem vallanám be. Abban a pillanatban meg is ölném magam, ha ezt megtettem… Brr, még a gondolata is ijesztő ennek, nem hogy kimondani, megtenni mindezt. Habár, Hollós vagyok, de nem szégyellem, nem abból a túl okos fajtából.. Oké, nem mondanám meg senkinek sem hogy nem vagyok túl okos, de… De mindegy. -Csak nem a büfés nénit várod? Ugyan, Nick, ’drága barátom’, úgy tudom, hogy még mindig a vonat végében dekkol, így egy fél óráig biztos elvonási tünetekben fogsz még szenvedni az édességtől, hacsak… Nem mondom meg neked, hol van az öcsém dugi cukor készlete.- Próbáltam itt is annyira gúnyos lenni, amennyire csak ment, és ez mellett próbáltam egy kicsi megvetést is belevinni a hangszínembe, bár a pálcám már készen állt a pulcsim belső zsebében, egyenlőre még nem húztam elő, egészen addig, ameddig sor nem kerül rá, és remélhetőleg az most nem lesz, nincs kedvem párbajozni.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Pént. Júl. 27, 2012 3:21 am
To Jake - sosem gondoltam volna, hogy ezt is megérem xD
Nem tudtam elhinni, hogy Scott csak úgy elszunyált és magára hagyott ezzel a rémséges szörnyeteggel aki csak morogni tud, de beszélni nem. Igaz itt van Cindy, de hát őt jobb nem megszólítani, úgyis csak rontana a helyzeten és valóban lőttek a kellemes utazásnak. - Én felfuvalkodott Egokobold? Hiszen te keresed magadnak a bajt, nem tehetek arról, hogy folyton én személyesítem meg azt a varázsló gyereket akitől ezt meg is kapod. – az semmit sem jelent, hogy Scott hihetetlen módon elaludt, még mindig ugyanúgy kell viselkednem a tesójával ahogy azelőtt tettem amikor még ébren volt. Én azt tartom, hogy még az alvó is hall dolgokat csak mi nem hisszük el. Mi van ha Scott direkt csinálja ezt? Bár nem ismerem őt olyannak, hogy megjátszásból lehunyja a szemeit és elhitesse velünk az alvást. Jakere néztem, végül Cindyre. Támadt egy kitűnő ötletem, bár nem adhattam most hangot neki. Csak szimpla nemességgel nekidőltem a kabin ajtajának és egy kézzel fogható tervet kezdtem kieszelni. Jake úgy sem ismer, fogalma sincs arról, hogy én mennyire ravasz vagyok és akár furfanggal az ő eszén is túljárhatok. El kéne döntenem, hogy mit mondjak neki és miféle arcmimika rendszert használva csapjam őt be. Nem Scott így azt sem tudja melyik vigyorgós arcom mit jelent. A mostani frissen felfestett gonoszkás arc egyet jelentett azzal, hogy nem Scottot, hanem őt akarom átverni. - Szóval tudod, hogy hol van Scott titkos édesség rejteke? – a gonoszságra máris felcsillant a szemem úgy ahogy általában mindig. De mivel Jake nem ismert, nem tudta pontosan, hogy milyenek a szokásaim így könnyű szerrel becsaphatom őt és komolyan túljárhatok az eszén. - Na és hol van? Vedd elő és akkor elhiszem! – karba tettem a kezemet és vártam. Bár, hogy őt mennyire lehet meggyőzni arról, hogy Scott legjobb barátjaként fogalmam sincs hová rejti el az édességet elégé nehéz volt. Hiszen mindent elmond nekem, ugyanúgy ahogyan én is neki. Na jó van ami nem tartozik rá és azt komolyan el se mondom neki. Azért mert úgy vélem az a dolog bátran lehet a saját titkom, mert nem egy bűncselekményről van szó ami befolyásolhatja a barátságunkat. Csak egy ártatlan gyerekszemmel nézett képregényről, ez meg nem nagy szám, főleg az olyanok szemében mint Jake. Na igen, ő lenne a legutolsó személy akinek elmondanám, hogy én képregényt rajzolok és mondjon róla véleményt. - Mi az talán nem tudod, hogy hol van? – kezdtem egy kicsikét türelmetlenkedni, amúgy mindig ez van, ha édességről van szó. Addig rinyálok valakinek míg a kezemben nem foghatok egy tasak édességet és nem ehetek belőlük. Remélem Jake van olyan gonosz és szépen előkeresi nekem Scott édességét. Hogy aztán átjárjak az eszén és egy okos tervvel képes legyek becsapni őt. Ha nem adja ide és nem lesz elég gonosz a testvérével, azt hiszem magamtól kell előszednem. De az nem lesz annyira mókás, hiszen egyik Tyriq eszén sem járhatok túl. A mostani áldozat meg nem Scott, hanem Jake, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt egészen addig nem fogja tudni amíg át nem verem.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Szer. Aug. 15, 2012 8:59 am
To Nick – ezt valahova fel kell írni, ha nem ide xD
Sosem gondoltam volna, hogy majd bájcsevejt folytatok ezzel a gyereknek nem nevezhető, általam görényutánzatnak sokszor is titulált egyénnel. Viszont ezzel a sértéssel betalált, és nem érdekel a mellettem alvó öcsém sem, és Cindy sem, aki valójában engem soha a büdös életben nem érdekelt, ökölbe szorítom a kezem, és mivel rajtam több izomzat van, mint Scott-on, és Nick-en is, soha nem félek használni. Hirtelen haragú vagyok, mindig az is voltam, ellököm magam ültemből, hátralendítem a kezem, és esélyt sem adva Nicknek a kikerülésre, behúzok egyet neki, aztán a pálcámat az oldalába nyomom, és egyik kezemmel lefogom, hogy ne tudjon mozdulni… Hiába, azért kicsit erős vagyok, persze ez nem tart sokáig a lefogás, de már idegesít a gúnyos pofája, és ismer ő is, hogy mennyire nem bírom őt elviselni sokáig, most is a kedves öcsém miatt tűrtem meg ennyi ideig, és folytattam vele bájcsevejt, amihez megjegyzem, hogy nem sok kedvem volt, azt hiszem ez látszott is rajtam, főleg már a beszélgetések végén, hogy mindjárt nekiesek, és addig ütöm amíg mozog, de erre azt hiszem még nem lennék képes… De majd egyszer, hetedik végén… De jó lesz… Biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Főleg mert nagyon meg fogom keseríteni az életét, de nem csak neki, mindenkinek… Elterveztem, és amit eltervezek azt végre is hajtom, általában. Lehet, hogy hülyének látszom, de azért nekem is van mit megsütni, még ha gyakran, nagyon gyakran az ellenkezőjét is mutatom ennek. Persze ezt akkor se hinnék el, ha az orruk előtt lebegne, és természetesen nem is kell nekik tudni, hogy azért én mégis csak okos vagyok, csak tényleg nem mutatom és nincs is szükségem rá, hogy minden kártyámat felfedjem előttük, mert akkor nagyon sebezhető lennék, és azt meg végképp nem akarom megmutatni. Mert akkor tuti ott fog támadni ahol lehet, bár az esélye annak tényleg nagyon kicsi, mert én nem vagyok annyira sebezhető mint az öcsém… Tényleg szívósabb vagyok mint ő, ezért hasonlítok én apára és nem ő. Szóval ott tartottunk, hogy éppen lefogtam Nicket, egy picit eltávolodok, és elvigyorodok, a pálcámat egyből rászegezem, de még nem támadok, támadjon csak, max. kivédem… -Tudod, ezt azért kaptad, mert nem szimpatikus az arcod. És ha az édességet keresnéd, fogalmam sincs, hogy hol van…- Vontam meg a vállam. Őszintén szólva sem tudom, hogy hol a viharban lehet, de igazából nagyon nem is tud érdekelni, tényleg, mivel nem dolgom leselkedni az Öcsém után, amikor épp a khm… privát dolgait intézi… Szóval értitek… De tulajdonképpen nem tud meglepni, mert eléggé felkészült vagyok ahhoz, hogy ne tudjon meglepetésszerűen támadni, és ha fog, ha nem akkor is ki tudom védeni, meg tudom oldani, hogy ne tegye… Úgyis ő fog rosszabbul kijönni, mert a fizikai előny is nálam van, egyenlőre, és könnyen elátkozhatnám, de érzem hogy a becsületességem még sokba fog nekem kerülni… Legalábbis ebben biztos vagyok.
Tárgy: Re: Nick és a Tyriq ikrek kabinja Vas. Szept. 09, 2012 8:41 pm
To Jake - itt a nyoma biztos megmarad xD
Mai napig sem tudom elképzelni, hogy Scottnak miként lehet egy ilyen felfuvalkodott és pökhendi ikertestvére aki még tökéletesnek is hiszi magát. Nem, persze, hogy nem tökéletes, ezt meg én természetesen előszeretettel hangoztatnám neki, ha olykor nem fognám vissza magam csak azért mert Scott a barátom és mégis csak az ikertestvéréről van szó vagy mi. Ha Jaket kritizálom az olyan, mintha az ő agyára készülnék menni. Bár ez a Jake gyerek amúgy is ilyen puffancs fiú, aki előszeretettel fitogtatja az erejét. Szerintem nem is ő lenne ha nem feleselne vissza és nem fogna le dühösen mint valami hadifoglyot. Már kezdem érteni, hogy ő miért nincs benne abban a képregényben amit rajzolok. Túl unszimpatikus ahhoz, hogy egy szereplőt elnevezzek róla vagy bárki másról akit nem szeretek. Szerintem az ilyen varázslófiú meg sem érdemli azt, hogy barátai legyenek. Bár arról már őszintén nem én tehetek, hogy vele csakis az olyanok barátkoznak, mint amilyen ő. Elvégre a varázslófiút a barátairól ismerjük meg igazán. Szerintem Jake barátai közül egy sem felel meg az én kritériumomnak. Túl… hogy is mondjam. Olyanok mint Jake és belőle úgy tartom, hogy elég ha egy van, nem száz. Tudom azt, hogy az én gyűlöletem akár határtalan is lehet, de mivel Scott az élő példa rá mennyire nem igaz ez az egész, mert ha barátról van szó akkor azt, ha rajtam múlik sosem hagyom cserben. Persze bátran belerángatom bármibe, de utána kihúzom őt a pácból. Apa bizonyára szintén ezt tette amikor annyi idős volt mint én Scott és Jake apukájával. El sem tudom képzelni azt, hogy egyszer Jake is ugyanolyan jó barátom legyen mint Scott. Különböznek egymástól, pont ezért csak az egyik ikerrel leszek jóban, mégpedig azzal akit sikerült a saját oldalamra állítanom ez meg Scott. Vele valahogy képes vagyok szót érteni, de a testvérévvel, ezzel a Mister sosem leszek jó hozzád-dal semmit sem tudok kezdeni. Ilyen barátokra meg alapból semmi szükségem sincs. Már csak valamilyen titkos beszédjeleket kellene kitalálnom, amit nem ért meg és akkor, no csakis akkor lesz vidám minden percem, mert mondjunk vagy éppenséggel írjunk le bármit azt nem fogja megérteni. Kár, hogy ilyesmit egyedül nem tudok megvalósítani és majd ha megérkezünk a Roxfortba szükségem lesz a legeslegjobb barátom segítségére. Ez természetesen Scott aki mindig ott áll mellettem és segít nekem, ha valamit egyedül nem tudok véghez vinni. Nos nála jobb barátot azt hiszem ha kerestem volna se találnék. Azonban azt még ő is tudhatná, hogy utálok rab lenni és nagyon, de nagyon nem szeretem ha a mitugrász testvére rám szegezi a pálcáját. Még szerencse, hogy a lábaimat tudom használni és nem csak a pálcából áll az élet. Szándékomban állt megrúgni a térdét, hogy elengedjen, de piszok mód szerencséje van azzal mennyire hasonlít Scottra. Azonban feltételezéseim szerint még ő is elnézné nekem, hogy a drágalátos testvére térdét megrúgtam. Ühüm, szerintem ő sem tenne az én helyzetemben másképpen. Pont ezért kiadtam a bal lábamnak a parancsot és megrúgtam Jaket. – Te meg örülhetnél, hogy itt vagy ebben a kabinban. Ha Scott nem lenne a barátom, már régen nem tűrtelek volna el. – lehet, hogy egy csöppet duzzogva mondtam ki, de hát ez nem számít, sőt semmi sem számít ha az illetőt Jake Tyriqnek hívják. – Én meg tudom, hogy hol rejtegeti az édességeit, de megvárom míg felébred és ha nem lesz itt a 'cukorkás’ néni akkor kérek tőle. – végül is néhány percet ki tudok bírni édesség nélkül, azt hiszem, ha nem, majd Jake idegeire megyek és kész, ilyen egyszerű.
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by 
Tárgy: Nick és a Tyriq ikrek kabinja 
Lehetőleg ne tépjétek szét egymást 
//