Tárgy: Re: Izzy és Fred kabinja Pént. Júl. 20, 2012 10:49 am
Már majdnem egy óra is el telt azóta, hogy felszálltam és helyet foglaltam. A könyvemet otthagyva a helyemen, elindultam megkeresni Lilly barátnőmet. Mászkáltam a folyosókon és közben be-be néztem egy-egy fülkébe, hátha megtalálom,de sehol sem találtam meg. csalódottan sétáltam vissza a fülkém felé. Út közben belebotlottam Tiffany-ba, aki hatod éves és jóba van nagyon is Lilly-vel. - Nem láttad valamerre Lilly-t? -kérdeztem tőle - Nem, de nem veled van? - kérdezte - Nem! Úgy volt,hogy velem ül,de nem láttam. - mondtam - Majd ha megtalálom beküldöm hozzád! - mondta.majd elsietett Visszamentem a fülkémbe, ahol még egy valaki ott volt a lányon kívül. Még hozzá Fred. Mosolyogva beléptem,majd leültem a helyemre vele szemben. - Szia Fred! - köszöntem neki mosolyogva -Rég beszéltünk már! - mondtam neki Könyvemet megjelöltem ott ahol tartottam, majd elraktam azt a táskámba. Legközelebb már csak a suliba fogok olvasni.
Örültem. Miért ne örültem volna annak, ha egy olyan kabint sikerült kifognom ahol barátokra találok nem pedig ellenséges Mardekárosokra? Mosolyogva néztem a lányra aki megengedte nekem, hogy az ablaknál üljek. Igen, szeretek az ablaknál ülni ez nem kérdés. Őt úgysem zavarta szóval ablak probléma hamar megoldva. Beszélgettem vele egy kicsikét, hogy egyikünk se unatkozzon az indulásig. De aztán nagy meglepetésemre megjött Izzy is, aki helyet foglalt velem szembe. - Szia Izzy! – köszöntem vissza neki miközben hatalmas mosoly került az arcomra. Mosoly? Na jó az inkább tűnt vigyornak mint mosolynak. Igen, ez van ha régi, kedves ismerőssel találkozom. Nem volt Mardekáros és ez határozottan jó jelnek számított, egy időre elkerülhetem őket. Legalábbis remélem, hogy itt nem fogok eggyel összefutni, maximum csak a Roxfortban. Bár szívesen örülnék ha még ott sem. De sajnos nekem sincs akkora szerencsém és lépten-nyomon belebotlom egybe vagy többe. Tudom néha igazán furcsa nézeteim vannak, nem beszélgetek akárkivel akármit, de ez általában a Mardekárosokra érvényes csak. A Griffendéllel és Hugrabuggal az enyéimen kívül határozottan jól megvagyok. Csak a Mardekár, nos igen velük egész életemen át gondjaim lesznek. Legalábbis addig biztosan amíg velük fogok egy iskolába járni. Nem, természetesen nem szeretném elhagyni a Roxfortot, de ha eljön az idő muszáj menni. Még sosem hallottam olyat, hogy valaki sokkal tovább maradt a Roxfortban, mint amennyi megengedett volt. Hetedik évfolyam és ezzel vége. Nagy kár, hogy nincs nyolcadik vagy kilencedik. Azt hiszem én örülnék annak a legjobban, ha még lenne egy pár évem itt, de nincs és ez baj. Egyenlőre nincs tervem, hogy mi szeretnék lenni, a kviddicst természetesen szeretem ez azonban nem jelent semmit. Egy jól fizető állás kellene, aminek a szüleim bizonyára örülnének, csak én nem. Mert biztosan nem az lenne amit én választok, hanem valami amit ők erőszakolnak rám s, mondják meg nekem, hogy azt tegyem. Rémes a jövőre gondolni. Még szerencse, hogy van egy tökéletes jóslástan tanárnőnk aki ha úgy adódik figyelmeztet minket. Izzy megjegyzésére abba hagytam a vigyorgást, hiszen reagálnom kellet rá valamit. Vigyorogva meg elégé furcsán nézhettem volna ki. - Valóban régen. De a lényeg, hogy most itt vagyunk és csak ez a fontos. – a tavalyi évre visszagondolva, örülök, hogy élek és nem haltam meg. A halálfalókat már a kezdetektől fogva utáltam, attól a pillanattól kezdve, hogy megkezdődőt a háború csak még jobban meggyűlöltem őket. Ártatlanokat támadnak meg, kedvükre gyilkolnak és ami még rosszabb elhidegülnek a családjuktól akik számukra régen fontos volt. - Mesélj mi újság veled? Milyen volt a vakáció? – hirtelen ez jutott az eszembe és azt hiszem leginkább erre is voltam kíváncsi.
Először láttam rajta,hogy végig néz rajtam, aztán hatalmas vigyorra húzódik a szája. A tavalyi évben eléggé jól összeismerkedtünk egymással és ennek nagyon is örülök. Hogy egy jó barátra tettem szert. Jó hogy nem Mardekár-os, mert azoktól a falra tudnék mászni komolyan mondom. Vannak nagyon kibírhatatlanok, gonoszak és felfuvalkodott gazdag kölykök. Az utóbbiak közzé tartozik Draco Malfoy. Ki nem állhattam a gyereket és a csatlósait is. - Igen, jó újra látni téged. -mondtam mosolyogva Tényleg jó volt látni. A vakáció alatt egy fiú barátommal sem találkoztam. Na jó Sebastian kivétel volt mert ő a közelemben lakott és szinte ha tudtunk együtt lógtunk. Olyan nekem Seb, mintha a bátyám lenne, én meg számára a fogadott húga lettem. Ő Hollohát-os diák. És a suliban is ha időnk engedi és a haverjai nem rángatják magukkal, akkor is sok időt töltünk egymással. Mondjuk lehet azért ennyire szoros köztünk a kötelék, mert kiskorunk óta ismerjük egymást. - Hát mit is meséljek. Jó volt. Mondjuk volt olyan nap amikor csak otthon ültem egyedül és anyuéknak segítettem, de a legtöbb időmet a legjobb fiú barátommal töltöttem. - meséltem el neki mosolyogva A kalapomat levettem a fejemről és inkább beleraktam a könyvem mellé a ládámba. Jobb helye lesz ott, mert a végén még valamelyik ellenségem meglát benne és majd kapni fogok. Ahogyan szoktam. - És a tiéd milyen volt? -kérdeztem kíváncsian a fiútól.
Újra a Roxfortban lehetek és azt hiszem ez minden várakozást felülmúl. Imádom azt a helyet és most határozottan örülök, hogy visszamehetek és folytathatom a tanulást. Annak azonban nem, hogy ott kell hagynom majd a tanévvégén, mert hetedik évfolyamos vagyok és hetedik után már nincs tovább. Természetesen nem azt mondom, hogy unatkozni fogok. De azt sem, hogy nem fogok. Hiszen a Roxfort mégis csak a mindenem és itt egyik bátyám sem szeretne jó és rossz tanácsot adni. A saját fejem után mehetek és ez mindent felülmúl. Ha egyszer azt mondták volna, hogy a Roxfort nem hiányzik senkinek akkor az illetőt igazmondó vénembernek hittem volna, de ez sajnos nincs így. El sem hagytam teljesen de már hiányzik. Ebben az évben azonban minden erőmmel azon leszek, hogy ez az évem tökéletes legyen. Lehetőleg Mardekár mentes, de őket nem lehet elkerülni mindenhol ott vannak. Kivéve a Tiltott rengetegben, ott eddig amikor én voltam eggyel sem találkoztam hála Merlinnek. Az ilyesmi mindig lelkesíteni szokott ahogy az is mások miként örülnek annak, hogy újra láthatnak engem. Kit ne tenne boldoggá az, hogy örülnek neki? Hát lenne egy jó ötletem, de nem példázgatok senkivel, még akkor sem ha az illető megérdemelné. Elmosolyodtam – már megint- valamiért volt egy olyan érzésem, hogy itt ebben a kabinban nem leszek szomorú. Nem mintha az szeretnék lenni vagy valami, de egy barát jelenléte mégis sokkal jobban hat a hangulatomra mintha egy idegennel vagy az egyik ellenségemmel lennék egy kabinba. Jó, határozottan jó, hogy nem Bentley undok barátaival vagyok most körbe véve. Őket úgysem szeretem, az unokatesóm kedvéért mégis elviselem egytől egyik az egészet. Van aki kedves, de rengeteg álszentet sikerült összeszednie. Nem értem, hogy csinálja, de rá tapadnak a nem nekem való emberek. - Örülök, hogy legalább most sikerült összefutnom valaki olyannak akit régebbről ismerek és nem kell számomra újakkal szóba állnom. Természetesen nekem semmi bajom sincs a kicsikkel vagy azokkal akit nem ismerek csak hát a régi dolgokat valamiért jobban szerettem mindig. – magyarázkodtam, bár magam sem tudom mi értelme volt. Hiszen semmi szükség sem volt magyarázatokra, ő úgyis megért engem ha nem adok kéziszótárt a mondataimhoz. - Hát a vakációban meglátogattam a rokonaimat, két hetet Bentleyéknél töltöttem. Uh amikor vele voltam nem unatkoztam, szinte mindegyik nap csináltunk valamit. Kviddicseztünk is egy kicsikét, az ő szülőhelyén van néhány velünk egyidős varázsló meg boszorkány így a csapat is megvolt. Azután a testvéreimmel elmentünk a nagyiékhoz, szóval nem unatkoztam sokat. De azért mégis hiányzott a Roxfort, már vártam a pillanatot, hogy végre visszamehessek és újra találkozzam azokkal akiket szeretek na meg a barátaimnak is fogadtam őket. – egy volt közülük Izzy is, ezt azonban csak remélni tudtam, hogy neki nem kell elmondanom, mert tudja.
Pént. Jún. 13, 2014 10:28 pm by 
Tárgy: Izzy és Fred kabinja