Tudom, hogy mióta szinte együtt élünk, itt az Odúban, nem volt lehetőségünk ahhoz, hogy egy kicsit kettesbe legyünk - mivel édesanyád olyan, mint egy sas, és mindenhova ellát.. Igazából még egy rendes randevúnk sem volt. Bár tudd, hogy nem vagyok jó ezekben, mégis most arra kérlek, hogy fogadd el a meghívásom Londonba.
Találkozzunk délután kettőkor, London szívében, a parkban. Ott foglak téged várni. Intézd úgy, hogy lehetőleg észrevétlenül tudj eljönni otthonról. Nem árt a családdal szembeni óvatosság.

Várom, hogy végre lássalak.



Ölel, Harry